Országhatáron.
-Állj! Hova megy?
-Most már sehova.
Ne így induljatok el ebben az évben. Vagy menjetek tovább azon az úton, ahol a 2022 csak egy új jelzőtábla vagy keressetek egy másikat és azon haladjatok. Nem nézelődni, meg saccolgatni mennyi korrupció lehet az aszfalt helyén. Menni. Totyogni, futni, kinek mi tetszik. Az e-roller is menő, lassan annyi balesetet okoz, mint a személyautók. Mert sebesség van, ész nincs. Okostelefon van, agy nincs hozzá. Korunk új találmány a felelősség nélküli élet. Mert mindig más hibás, tehát Te nem. Na most ha még hiszel is ebben, akkor te megtaláltad az utadat, tutira nem fogunk találkozni rajta.
Sokan vannak, akik úgy gondolják, új év, új út. Elindulnak nagy fogadalmakkal, nagy túlsúllyal és nagy gondolatokkal, hogy Ők akkor most és aztán hűha és idén biztosan és meglátjátok! Az indulásnál mindig így megy. Aztán amikor halad az ember próbálja könnyebbé tenni az utat. Mert indulásnál még tele van energiával. Elhatározással. Aztán a kemény tojás helyett jó lesz a lágy tojás is, fene fog a annyit pöszmörögni, tükörtojás, na majd pont én vigyázok, hogy egybe maradjon a sárgája: rántotta. A komolyabb versenyzők eljutnak odáig, hogy már a tojás sem kell. Így megy ez!
Elindulni mindig nehéz. Az első munkanap, az kemény dolog. Mivel Bristolban sokat esett, biztosak lehettünk abban, hogy valahol egy frissen született tavat fogunk találni az út helyén. Mint tudjátok itt nincsenek árkok, utak vannak, magas sövényekkel és szembejövő teherautókkal, világítás nélküli biciklisekkel és 20-as táblánál hatvannal menő, kapucni a fejemen mer telefonálok BMW-esekkel, a sötétebb fajtából. Amúgy a 20-as táblára azt mondják errefelé, az csak a húsz évesekre vonatkozik, nem neki tették ki. Mondjuk, ha azt látnák: CSAK A HÜLYÉK MENNEK 60-NAL! akkor már posztolná is fotóval az instán-tiktakon: HÜLYE VAGYOK! és kapna úgy 20.000 lájkot. Menet közben. Szép új világ!
Elindultunk az első munkanapunkra, amit itt még ünnep volt a hétfő ellenére. Mert másnap iskola és ugye a gyerekeknek valamit ki kell dobni a szemétbe. Mert Britannia ebben is az első! Igaz a nembeszélünkróla miatt a szemét termelés is visszaesett fejenként 80 kilóról 71 kilóra. Büszkén be is jelentette az éppen aktuális miniszter, aki amúgy pár nap múlva már egy másik tárcánál volt, ez errefelé természetes. Azt nem tette hozzá, hogy ez ugye a lockdown, a lezárások miatt következett be, de azt nem is kérdezte senki. Siker! Ez a lényeg! A hülye EU-nak megmutattuk, mi angolok! Déja vu érzésem van, ezt a filmet más szereplőkkel már láttam. Az öregség egyik hátránya. Mint az köztudott.
Marksbury és Chepstow között a völgyben meg is találtuk a tavat, szerencsére még evező nélkül átjutottunk, akár csak Stanton Drew előtt a völgyben. Itt ugye csatornázva van az út. Ez jó. A sok faág és kosz eldugítja a csatorna fedelet vagy a csatornát, nem jó. Néha pucolják, ez jó. Legtöbbször nem, ez nem jó. Minden évben többet fizetünk érte, na ez főleg nem jó.
Már nem találgattuk milyen új „ötlettel” állnak elő angol kollégáink, mert ötletekben kifogyhatatlanok, a munkában hamar elvész a lendület. És amíg megtalálják két tea között, néha eltelik a munkaidő. Hagyomány. Most éppen azzal leptek meg minket, hogy előző napra szerveztek egy plusz műszakot vastag órabérért és a munka egy részét megcsinálták. Aztán hétfőre még szerveztek túlóráért embereket, akik aztán meglepődve vették tudomásul, nincs annyi munka, mert már vasárnap ugyanazok, megcsinálták. Ez kérem angol dolog. Nem igazán azt nézik, hogy adott munkához hány ember kell adott teljesítménnyel. Azt nézik: atyavilág 162 iskola lesz, végünk van, akit lehet, hívjunk be túlórában! Nem is gondoltak arra, hogy nem minden iskola indult el kedden. Esetleg rendelés mennyiséget nézhettek volna. Akkor ugyanis láthatták volna, NINCS értelme plusz műszaknak, belefér a normálba. Igaz, akkor rendesen kell dolgozni, nem akkor jönni dolgozni, amikor nekem jó, nem fér bele három-négy cigi, tea vagy csak úgy. Na ez az európai gondolkodás. Mert az angolok úgy gondolkodnak: a tököm se tudja, szilveszter után ki hajlandó bejönni dolgozni és ha bejön dolgozik-e? Ezért legyen túlóra. Ami ugye 50%-al magasabb, mint a normál órabér. Persze úgy kell toborozni embereket, hogy a legmagasabb órabérű emberek jöjjenek. Úgy igazán angol a dolog! Mert nem a költség számít, hanem hogy meglesz minden időre. /Nem lett meg, mert az emberek ugyan bejöttek, de vagy a munkakedvüket hagyták otthon vagy saját magukat. Szóval jó drágán, nagy semmi/. Ez a lényeg. Én hülye, egyszer kérdeztem meg viccesen az újonnan kinevezett menedzsertől:
-Tom, mennyi százalékosan a szedési kár?
-Hö?- volt a válasz.
Mint anno a régi rendőr viccben, amikor a felvételinél a nyelvismeretet firtatják.
-Do you speak English? (Beszél angolul?) – kérdezi a felvételíztető.
-Hö? – jön a válasz.
Következőnél:
-Do you speak English?(Beszél angolul?)
-Hö?
Sokadik felvételiző:
-Do you speak English? (Beszél angolul?)
-Yes, I do. (Igen, beszélek)
Mire a felvételíztető:
-Hö?
Szóval semmi meglepetés nem volt. Ők is elindultak január elején. Néha kicsit visszafelé mennek, ám az is haladás. Nekik biztosan. Ami tuti, idén nem fogom őket olyasmivel zavarni, hogy mennyi költség az, hogy mindenki akkor jár dolgozni bizonyos műszakokban, amikor Ő akar, függetlenül attól, mikor kellene igazán. Nem fogok olyasmit kérdezni, aminek már a kérdését sem értik. Nem fogok, csak nevetni az új, fantasztikus ötleteiken. Aliz szerint bitang vidám évünk lesz. Mondjuk, ha ránézek Fésűnélküli Borisra, aki úgy néz ki, mint az a bolond, aki rájön 2+3 az azért 6 mert péntek van, akkor már jobb kedvre derülök. Mint az köztudott.
Elindultunk mi is egy másik úton, mivel az előzőn kitették a stop táblát. Igaz, nem láttam, de rákérdeztem ott van-e és tényleg. Mondjuk ezt legalább rézsút közölhették volna, ha már Csapat vagyunk meg Egymásért meg Minden. Ez olyan magyar minden. A lényeg másik úton megyünk. Az ez évre tervezett könyv már szerkesztve van. Majd amikor megírom a Hogyan készült? részt, akkor leírom milyen is volt ez, nekem meglepő, az tuti. Most korrektúra és borító várás van. Az nem az erősségem, de nem kell sietni vele.
A közösségi média tanulás kezdetét vette. Éppen fész titkokról olvasok és jegyzetelek. Mit mondjak: a tech tudatlansághoz le kell ereszkedni, jó mélyre. Vannak nagyon érdekes dolgok is, ám egy biztosan kiderül belőle: az egész fész nagyon amerikai, mert egy dologról szól –A PÉNZRŐL! Persze benne van, hogy adott pénzből hogyan hozd ki a legjobbat. A legtöbbet. Amerikában. Mert ugye Magyarországon a más is más. Tény, a fész nem alkalmazkodhat minden nemzet gondolkodásához. Már ha van nekik, ebben az angolok szerencsésebbek. Sok olyan ötletet javasol az amerikai szerző a könyvében, amin nagyon jókat lehet döcörészni, amikor belegondolok, ezt megcsinálom a magyar oldalon. Igen, tudom, hallottam, van olyan marketinges otthon, aki ismeri a fész algoritmusát. Amit még Zuckerberg se. Csakhogy Magyarországon olyan ember is van, aki okosabb Zuckerbergnél, akkor egy nyomoronc algoritmust egy marketinges simán ismer. Az amerikai szerző szerint van olyan nap, mikor a „vezérlő algoritmus” legyen az bármennyi ketchuppal tálalva óránként változik. Na ezt ismerik otthon. Mindegyiket. Mint az köztudott.
Elindultunk, előre, mert a jövő mindig ott van. Ahogy Jack Kerouac írta:
-Nem a megérkezés a lényeg, hanem az út maga.
Ami oké, de néha jó odaérni. Helyekre. Bele. Rá. Meg csak úgy. Mi mindent megteszünk azért, hogy odaérjünk. Próbálunk rugalmasak lenni, ha valami változik, alkalmazkodni. A világ nem lesz már olyan, mint volt. Ez jó is, meg nem is. Ám mindig abban a világban kell élni, ahol vagyunk. /HÚÚÚ ez nagyon lippaiszabós lett, azért elrettentő példaként maradjon/.
Ami már az induláskor cél: idén lesz egy könyvem. Sok-sok ajándék novella Nektek. Húsvétra, nyárra, karácsonyra, szilveszterre. Azon vagyunk, hogy a Steiner család krónikájának lezárásaként A VESZETT ÜGY című könyvem megjelenjen valamilyen formában. Mondjuk, most éppen átírom, pedig kettő darab 8. fejezet van hozzá. Egy, amit az Egyes Számú Olvasóm és a nejem kedvel és egy, amit én. A könyvbe az Ő verziójuk került. Megígérem, amikor megjelenik a könyv, akkor közzéteszem az ÉN verziómat is. Így megy ez!
KZS bristolszakértő továbbra is a blog része lesz. Most családi ügyek miatt nem szerepel. Továbbra is vírusirtási szakértő, a Domestos papnője, aki naponta mutatja fel az áldozati mopot és a középső ujját, ha a kedves angol kollégái megérdemlik.
Barbi készül, edz és gyakorol, hogy a még titok célját megvalósítsa. Komoly dolog, én biztos nem vágnék bele. Mondjuk a dologhoz, a korom miatt még tapsolni is csak engedéllyel lehetne. Barbinak most volt a születésnapja, közelít a legszebb asszony korhoz, sok boldogságot neki. Amikor mondtam miről szól a blog, ezt a bölcsességet küldte:
-Ha mindig csak olyan úton haladsz, amiről tudod hová vezet, sosem jutsz sehová.
See you later!