„-A demokrácia: a választás joga!”
Ezt Bujdosó tanár úr mondta nekünk az egyetemen és meg is lepődtünk, 1988-ban ez nem volt magától értetődő kijelentés. Akkoriban népi demokrácia volt, amiből a népi kiválóan működött, a másik fele hiány volt, mint annyi mindennek akkoriban. A választások napján teljes szesztilalom volt, csak otthon lehetett berúgni, kocsmában nem. A választás is egyszerű volt, a Hazafias Népfront jelöltjét lehetett választani. Kész. Aztán volt könnyítés, másokat is lehet, ha… És ugye itt a dolog már gyengült, nem kicsit. Olyan volt, mint egy lemerült elemű vibrátor: a lehetőség megvolt a kielégülésre, csak nem működött. Mint az köztudott.
Választani mindig kell. Az egész élet egy választás. Dönteni kell, mert, ahogy apám mondta:
-Öregharcos, az élet vagy IGEN vagy NEM, de sohasem TALÁN.
Így ötven évvel később belátom igaza volt. Választani emberi dolog, gondolkodni kell hozzá, érezni, tapasztalni. És hinni.
2018 április 18-án, mikor a szemerkélő esőben egy órát álltunk sorba London belvárosában, hogy szavazhassunk, nagyon hittünk benne. Most aztán sikerül! Megcsináljuk! Mi együtt! Aztán kiderült, hogy sok esetben a MI inkább ÉN volt. Hogy a pénz az úr minden felett. Hogy a gerinc az már elavult dolog, sokan nem is használják. Jól megvannak nélküle is. Ez olyan magyar dolog. Nagy csalódás volt, mikor némi rendszer leállás után kiderült, nem sikerült. Meglehet sejtettük, ezt is vártuk. De ugye a bika is hisz abban, hogy egyszer nem az ő golyói kerülnek az étlapra, hanem a lepedővel hadonászó műtyür pasié. Amikor úgy csinálnak meg egy rendszert, hogy azt mondják, tök egyenes, csak úgy látod, hogy lejt, mert tényleg lejt, akkor nehezebben hiszel a dolgok tisztaságában. Sándor György humoralista mondta:
-Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Száz méteres síkfutás. Én motorral megyek.
Az is lehet, hogy rendben ment minden. Mert van olyan, hogy egy faluba a határ mentén hirtelen beköltözik vagy száz ember, aki szavaz, akit soha, senki nem látott, ám van az a krumpli mennyiség, amitől mégis. Van olyan, hogy leáll egy rendszer és nincs tartalék, nem kempingezés ez, hogy vigyen az ember tartalék gázpalackot, választás! Az is lehet, hogy azok a srácok, akik kinti egyetemistaként csinálták az exit pole-t Londonban és aki akarta annak elküldték az Egyesült Királyságban bárhová az eredményt, tévedtek és mégis az nyer, akire a legkevesebben szavaztak. Még az is hihető, hogy egy olyan városból, lásd London, ahonnan naponta nyolc azaz 8 repülőjárat van Budapestre, öt azaz 5 nap alatt érnek haza a szavazatok, amiket már Londonban összesítettek, ám Budapesten még egyszer újra számolják. Minden hihető. Aki hinni akarja, annak főleg. Nekem mégis az az érzésem volt: Itt rézsút köpnek szembe.
Talán kiábrándító, ám választani, szavazni akkor is KELL. Az országért, Önmagunkért. Azért, mert hiszünk valamiben. Mert el szeretnénk érni valamit. Ennyit tehetünk. Odamész, beírod az x-et és reménykedsz benne, senki nem csalja el a voksodat. Amikor azt mondod: minek, az én EGY szavazatom nem számít, akkor mindig azt a példát hozom fel:
-Egy műanyag palack nem számít, mondta hét milliárd ember és eldobta azt.
Ilyen egyszerű. A másik, hogy aki nem szavazott, az a következő négy évben tegye takarékra a bagólesőjét, mert egyszerűen nincs joga ahhoz, hogy akár pro akár kontra beleszóljon az ország dolgába.
Tehát holnap, menjetek el szavazni. Mert fontos. És szavazzon mindenki a szíve szerint. Azokra, akikben hisz. Mert sokan vannak, akik most jól élnek. Akik azt látják, most olyan rendszer van, ami az Ő értékeiket képviseli. Azok szavazzanak a mostani hatalomra. Talán nem tudják, de lassan feléli tartalékait a mai rendszer és el fog jutni a saját híveihez is, tőlük is el fog venni. Nem tehet mást. Erre épül az egész. Én mindettől függetlenül meg tudom érteni, ha valaki arra szavaz, ne változzon semmi. Szerintem tévednek, ám ezt soha sem lehet elmagyarázni nekik. Egyrészt nem hallgatnak meg más véleményt. Másrészt ők vakok akarnak maradni jobb ez nekik.
Aki változást akar, ami ha meg is valósul piszok fájdalmas lesz, az menjen el szavazni és szavazzon azokra, akik most összefogtak, hogy együtt és újra és most megint, mert mi aztán…. Utána reménykedjen, kitartanak a választások után is, nem fognak posztokon marakodni, az ország érdeke lesz a fontos, nem a saját bankszámla. A pénz hatalma a legerősebb a mai világban. Sokkal erősebb bárminél. Könnyen meginoghat valaki, ha nem kapja meg a kívánt posztot és átáll a másik oldalra, mert nemcsak megbecsülik, meg is fizetik. Hány ilyen volt már? És mennyi lesz?
Menjetek el szavazni. Mindenki, aki tud.
A választás előttünk is megvolt, mikor úgy döntöttünk kijövünk Angliába. Maradhattunk volna otthon is. Mégis ezt választottuk. Az okokról ennek az oldalnak indulásakor sokat írtam. Nem kellettünk otthon. Nem volt időnk élni a munka mellett. Választani kellett. Belevágunk valami ismeretlenbe, ami nehéz lesz vagy otthon vergődünk még, ami még nehezebb. Az Oscar című filmmel, szólva:
-Tudni tudtuk, hogy piszok nehéz lesz, csak nem sejtettük.
Megérte. Még mindig azt mondom. Csuda klassz dolgok történtek velünk, a csuda rossz dolgok mellett. Még akkor is, ha mostanában itt sem olyan jó élni. Eljutottunk rengeteg szép helyre. Kiszámíthatóan éltünk és élünk most is. Pozitívak lettünk, mindenben a jót látjuk meg először. Nyugodtabbak vagyunk. ÉLÜNK. Mert mi azon kevesek közé tartozunk, akik élni jöttek ki Angliába, nem agyonhajtva magunkat pénzt csinálni, hogy mikor hazamegyünk, vegyünk egy házat Egyházasmordízomadtán. Sokat kirándulunk. Sokat tanulunk az itteni életből. Persze dolgozunk és ott nem mi vagyunk a kedvencek. Így megy ez!
Itt azt választották, hogy április elsejétől a Konzervatív kormány olyan adóemelést hajt végre Britanniában, amilyen az ország történetében nem volt. Ehhez jönnek az energia árak 20-40%-os emelkedése. Senki nem tudja mi lesz a vége, ahány Szakértő, annyi félét mond. Amiben egyetértenek, hogy döntő lesz mit fog tenni az a közel most már 8 millió brit állampolgár, aki csak segélyen él. Mert ha ők megmozdulnak… A mostani 9%-os inflációnak a harmadáról egy szerintem rossz döntés tehet: a brexit.
Ez egy szégyenteljes esemény volt. Mert szégyenleni való, mennyire nem kampányolt ellene David Beszari Cameron kormánya. Az pedig sokkal szégyenteljesebb, hogyan kampányolt Nigel Farage, Boris Johnson, Jacob Rees-Mogg többek között orosz pénzen, a brexit mellett. Aztán a fész segítségével meg is nyerték. Az emberek választottak. Olyanok, akik hittek abban, hogy az EU megtiltja, hogy napi három kávénál többet igyanak, hogy csak az egyenes banánt ehetik meg és kötelező lesz az euró, az EU migránsok elveszik a munkát a derék brit ifjak elől. Aztán most azt látni, a derék brit ifjak nem akarnak dolgozni vagy jóval drágábban, jóval gyengébb munkát végeznek. Amikor nemrég cukkini mezőket mutattak, ami ott rohadt meg a földeken, mert nem volt, aki leszedje és elszáradt nárciszokkal teli mezőket, mert nem jöhettek a román és bolgár munkások, hogy csokorba szedjék a virágokat, a Kormány úgy regált: az EU tehet róla. Mert még mindig hisznek abban, az EU lépett ki az Egyesült Királyságból és nem fordítva. Így megy ez! Hogy mennyire sikerült tömény EU ellenes sületlenségeket elültetni a brexitre szavazókban, annak ékes példája, hogy a szavazás utáni évben piszok szárazság volt errefelé és az akkori Munkáspárt vezér Jeremy Corbin viccesen megjegyezte:
-Biztos az EU bosszúja, igaz Nigel? – Nigel Farage-ra, a legnagyobb EU nyugdíjjal rendelkező EU ellenesre utalva.
Másnap már az utca embere mondta ugyanezt a híradóban. Elhitték. Ezt is. Választottak. Ez lett a következménye.
A munkahelyünkön is választanak. Különböző lehetőségek közül. Ahogy a mondás tartja: a németek precízen megtalálják a legjobb választást, az amerikaiak végig próbálják az össze rosszat, mire eljutnak a jóhoz, az angolok isznak egy teát. Aki itt él és dolgozik, az tudja, EZ mennyire így van. Mivel már alig van szabad EU migráns munkaerő, ezért angol dolgozókat vesznek fel, akikről hamar kiderül, angolok. A munka az nem a sajátosságuk. Ezért aztán a költségek emelkednek. Mert egy azon munkát több angol képes csak elvégezni. Ahová régen egy EU migráns elég volt, most két angol is kevés. Ezért munkahelyünkön választottak a lehetőségek közül és ennek eredménye az a módszer, amitől az állam és a vércukrom leesett.
Utólag készül a napi beosztás!
Igen, jól tetszettek olvasni. Nem az adott napi várható és tervezett feladatokhoz osztanak be embereket, hanem megvárják, ki jön be dolgozni, aztán azt, hogy aki bejött el kezd-e dolgozni és akkor elkészítik a beosztást!!! Ennek persze az a következménye, hogy sok embert túlórában hívnak be. Semmi értelme? Igen. Drága? Igen. Van jobb megoldás? Van, de mivel azt nem angol javasolja, hát lényegtelen.
Havi szinten csak nálunk a szedőteremben, 6000 fontot /kb. 2.600.000 ft/ fizetnek ki teljesen feleslegesen túlórára. Havonta. Lassan úgy van, hogy aki pénzt akar potyán keresni, bejön túlórában. Nem, nincs olyan, hogy a főnök elrendeli. Bejön. Ott van, még néha dolgozik is. Mikor kérdeztem, hogy miért, a válasz az volt:
-Hamarosan el kezdjük átképezni őket, hogy több poszton is tudjanak dolgozni, ezért kell azok helyett túlórázni.
-Ez mikor lesz?
-Úgy két-három hónap múlva.
-És már most túlóráznak emiatt??
-Persze.
Ez is az angol humor egyik gyöngyszeme.
A legfőbb ok az, hogy az új főnök egy töketlen fiatal srác. Persze már apa, ám itt Angliában, ha valakinek 20 évesen nincs legalább egy gyereke két nőtől, akiből az egyiket nem is ismeri, az impotensnek számít. Őt kiválasztották és akkora feladatot bíztak rá, amit ha Tom megtriplázódna sem tudna ellátni. Egyrészt nem tanulta meg senkitől, mit kell tenni. Másrészt nem tanította meg senki neki, mit kell csinálni. Harmadrészt gyenge hozzá. Minden téren. Így aztán ez a választás remek dolog, csak sokba kerül. A lényeg, az autók időben kimennek, az áru időben el van pakolva. Hogy mindez kétszer annyiba kerül, mit amennyiből ki lehetne hozni, lényegtelen. Ennyit a választásról.
Az is egy választás volt, A SLAG című BAKKER GYURI könyv megjelentetése. Több tucat magyar kiadóhoz juttattuk el, páran válaszoltak, elküldtek minket. Így jutottunk el oda, hogy egy kiadó, a Publio segítségével magunk adjuk ki. A család. Elvileg ez a pénz tíz nap New York lett volna. Most könyv lesz. Április negyedikén meg is jelenik, remélem így lesz. Nagy meló volt, mikor tavaly ősszel belekezdtünk. Aztán alakult. És úgy nézett ki, végre lesz egy olyan könyvem, ami nyugodt körülmények között születik. Akkor jött a háború.
A SLAG útja egyébként sem lehetne könnyű. Mert pont ezt a könyvet választaná bárki is? A név nem ismerős. A cím mondjuk vicces. Persze kérdés hány magyar tudja gugli nélkül, mi is az a slag? A boltban kiteszik a könyvet. Mint volt könyves én is tudok pár tükröt, hogyan lehet úgy eltűntetni egy könyvet, hogy lássák, de ne vegyék észre. Az érdeklődő elolvassa, HA elolvassa a hátszöveget, talán megfogja. HA egyáltalán találkozik vele, mert nekünk nincs pénzünk arra, hogy egy jó marketinget tegyünk mögéje. Hiába lenne jó a szövegünk vagy a videóink, nincs lehetőségünk szélesebb körben ismertté tenni a könyvet. Elindulunk és bízunk a vírusmarketingben. Bennetek, hogy akiknek tetszik, az megosztja, esetleg ajánlja másnak is. Kicsit olyan, mint mikor egy svájci bicskával akar valaki megjavítani egy atom tengeralattjárót. Mert, HA sikerül, AZ feltűnő lenne. Mekkora az esélye, szerintetek?
Hogy miért választottuk ezt az igen drága utat? Mert hiszünk a könyvben, hogy az emberek még mindig szeretnek nevetni, kaphatóak bohókás játékra, egy teljesen normális őrület is érdekli őket és nemcsak az emócionális megvalósulások szavak általi esztétikai kielégülése. Hogy mernek még mondjuk a metrón is hangosan nevetni, amikor olvassák. Hogy mikor befejezik, akkor azt mondják:
-Mekkora egy hülye ez a BAKKER GYURI?
Vagy azt, amit Pach Niki lecsukatási szakértőnk mondott:
-Annyira hihetetlen, hogy már hihető!
Hiszünk abban, itt a kis csapatunkkal, hogy az ilyen könyvekre is szükség van. Amin csak szórakoznak. Nevetnek. Élvezik. Ezt választják, mert a szörnyűségekre, borzalmakra nincs igényük. Nem azért, mert a témákat érdektelennek tartják, csak elfáradtak. Valami vidámra vágynak. Amin nem gondolkodni vagy moralizálni kell, csak szórakozni. Én és a segítőim is tudjuk, megtalálni a mi korlátozott lehetőségeinkkel az olvasóinkat, talán lehetetlen vállalkozás. Nekünk az egyetlen lehetőség. Hiszünk benne jó választás! Április negyedike után, keressétek BAKKER GYURI: A SLAG című könyvét a boltokban. Köszönöm!!
Két éve azt választottuk, hogy egy szakember segítségével 2022 végéig készítünk egy tervet, hová akarunk eljutni. Aztán összegezzük mit értünk el és döntünk arról: lesz-e folytatás? Nos azóta a Szakértőnk lelépett egy Viszlát! nélkül, már másik kiadónál jelenik meg ősszel A VESZETT ÜGY című könyvem és bizony pár dolog nem úgy megy, mint képzeltük. A határidő marad és a töretlen hit abban, hogy amit írok, azt sokan szeretitek. Ezért is csinálom. Ezért vannak az ajándék novellák, amikért csak kattintani kell és már olvashatóak, másolhatóak, letölthetőek és oszthatóak. Ilyen lesz az április 14-én megjelenő
MIT TOJT A NYUSZI?
című novella is, ami igazi kis magyar valóság.
A játékon nyertes Ollári-Horváth Andrea, mint szerkesztő, már visszaküldte az első javítás után AZ ESKÜVŐ című kisregényt vagyis indul a munka! Június 16-án már olvashatjátok a Megyeri Norbi és Medgyesi Melinda nászútján történteket. Készülnek a borítók is. Egyelőre egy tojást nem tudok arrébb tenni, ami belelóg a szövegbe. A képen. Igyekszem. Igaz született techbénaságom csudákra képes.
Jön még sok novella a szerzői oldalon, ezeket mindig megtaláljátok a honlapomon. Bármikor, bármilyen eszközzel olvashatjátok. Akár akkor is, mikor sorban álltok a választáson, hogy szavazzatok.
Most ez a legfontosabb.
Aztán A SLAG, hogy sokan olvassák, valóban sokan. Aztán írjanak nekem vagy másoknak, hogyan tetszett. Nevessetek sokat. A könyvön. Rajtam. Önmagatokon. Másokon. Mert, ahogy Marton Frigyes, a magyar kabaré egyik atyja mondta:
-Nevetni mindig kell és lehet!
Válasszatok!
See you later!