165. Bristolt látni és hová, meddig? | Székely Nagy György

-Szombaton. Négykor – közölte KZS bristolszakértő rögtön az elején.

-Délután?

-Ha gondolod, jöhetsz hajnalban is, majd integetek, amikor megyek dolgozni.

-Komolyan?

-Veled, Gyuri? Komolyan? Csak, aki nem ismer.

-Szombat? Az húsvét.

-És? Te vagy a nyuszi és tojóidőd van? Négykor és ne feledd…

-Tudom, locsolás.

-Akkor feledd. Most volt a születésnapom. Tehát, ha üres kézzel jössz, hamarabb távozol – mosolygott KZS bristolszakértő, és kikapcsolt.

Negyven éves lett. Ez egy nagyon szép kor a nőknél. Mert már szinte mindent tudnak és már sok mindent megtehetnek, amit eddig bohóságuk folytán nem tettek. Már nem dőlnek be se mézes szavaknak, se erőteljes férfiaknak, se egy kósza ágyba, csak oda, ahová ők akarják. A legszebb női kor. Főleg, ha valaki NŐ és nem csak nő. Mert az nagy különbség.

KZS bristolszakértőhöz mindig szívesen megyek, bár azon a tyúklétra szerű lépcsőn felegyensúlyozni, ahol nem vehetek levegőt, mert beszorulok, nem egyszerű, ám a nappaliban már kényelmesen. Aztán mindig van valami finomság. Enni vagy innivaló. És nem csak akkor, ha én viszek. Beszélgetünk. Sokat. Mindenféléről.

KZS bristolszakértő igazából hazamenne, de hová? A mostani helyzet nem olyan költözködésre való. Mert bár itt is, az árakról nem tudni meddig nőnek, azért mégis jobb. Az itteni állásával, tisztaságügyi asszisztens, az Arany Mop tulajdonosa, a Domestos papnője, tud annyit keresni, amennyiből megél. Jól él. Utazik, vásáról, bármikor megteheti. Otthon ezt hasonló munkával nem tudná elérni. Mint ahogy mi sem. Amúgy sem lehet tudni, hogy a világ hová tart, és ez meddig lesz így? Ahogy Woody Allen mondta:

-Két út közül választhatunk. Az egyik katasztrófához vezet, a másik a biztos pusztulásba. Meg kell gondolni, melyik úton hová megyünk.

Mert választani mindig kell. Aztán mondhatjuk, nem jól választottunk. A többiek sem, de ők azt hiszik, jól választottak. Mint ahogy a húsvéti novellámban írtam:

-Micsoda ország! A nyuszi alól kilopják a csokitojást, aztán a nyuszit is, majd elhitetik az emberekkel, ott van mindkettő. És elhiszik.

Meddig hiszik el, ez a kérdés. Most úgy látszik, bármeddig. Nos ezért is KZS bristolszakértő itt él Angliában, immáron brit állampolgárként. És jobb itt neki. Hová is menne?

-Micsoda kérdés? Bahamák, Karib tenger.

-Nap allergiád van.

-És Gyuri allergiám. Néha kifejezetten nem bírlak.

-Én is szeretlek.

-Ezt főleg nem bírom – mondta és megint eltűnt.

Hová és meddig. Örök kérdés. Mindegyik. Hová és meddig lehet elmenni a linkséggel itt, Britanniában. Jelenleg a legnagyobb balhé Fésűnélküli Boris és csapata törvényszegése körül van, amit még a nembeszélünkróla lezárások idején követettek el. Volt egy kis daj-daj, eszem-iszom, nyalom-falom. Amikor más nem tehette. Mert tilos volt a törvény szerint. Pedig Orwell hazájában illik tudni:

-Vannak egyenlők és egyenlőbbek.

Ez még nem lett volna baj. A baj mindig azzal kezdődik, amikor valaki letagadja, hogy ott volt. Mert Ő nem.

-És akkor a fotón? A videón?

-Na, jó ott voltam, csak benéztem.

-És akkor két órával később?

-Visszamentem.

Ez kérem még a cider vérű briteknél is kiveri a biztosítékot. Mert komolyan? Visszament? Mert fordítva vette fel a zoknit, másképpen biztosan nem? Ezért aztán minden hír, ami tereli a figyelmet, jól jön. Jön is. Mint Rishi Sunak, pénzügyminiszter, feleségének adóügye. Elfelejtette befizetni. Pár millió font. Aztán jött a mese. Hogy Ő nem is. Félre értette. Amúgy pénzügyi tanácsadó. És nem gondolta. Ahogy nejem, Aliz szokta mondani:

-Ez a mese több zsebből vérzik.

Hasonló szöveget Fésűnélküli Boris is elengedett, amikor azt mondta, nem tudta, hogy nem szabad csoportos vedelészetet rendezni a vele járó nyögető partival együtt. Amikor mutatták, Ő írta alá a rendeletet:

-Lehet, hogy én voltam.

Abroncsot! Ha te vagy a Miniszterelnök, akkor csak LEHET, hogy Te vagy az? Ki hiszi ezt el? A felmérések szerint a britek 59%-a. Britannia egy sziget, ahová a Jóisten összehordta ezt a sok lököttet. Aztán feltalálták a hajót és a terv, hogy mind itt maradjanak, csődöt mondott.

Olvastam, hogy az otthoni választások után sokakban felmerült, eljönnek Magyarországról. A kérdés: hová? Anglia bezárva, marad német, osztrák, holland. Akinek öngyilkos hajlama van és bírja a kirekesztést, skandináv országok. Persze kesztyűben, kabátban. Bárhová is megy valaki, van pár dolog, amit előtte tisztázni kell.

Meddig akar maradni? Mert ez lényeges. Két cél lehet: sok pénzt keresni, aztán hazamenni Löttyedtcuncifalván építeni egy fájintos házat. Szuper. És utána? Megélhetés? Munka? Gyerek, oktatás? Nem tetszett gondolni rá? Előtte sem? Utána meg minek? Hm.

A második cél, ami kevésbé népszerű: élni. Mi ezt választottuk hét éve. Megélni a fizetésből, amiből futja utazásra, kultúrára. Autóra, mindenre, amit szeretnél. Gond nélkül. Nincs hóvégi: mi a tökömből vegyem meg, amit szeretnék vagy Most nem eszünk étteremben, mert enni tudunk fizetni nem.

-Hogy ízlett az ebéd, uram?

-Ettem már jobbat is.

-De nem nálunk.

Ezek aztán hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember nyugodtabb lesz. Változik, sok mindenre marad ideje. Mint nekem az írásra. Egymásra.

Aki külföldre megy, annak tudnia kell alkalmazkodni, a helyi szokásokat el kell fogadni. A hagyományokat tisztelni. Szabályokat betartani. Mondhatod magadban: ekkora egy ökrök! Hangosan ne. Más kultúra. Más értékek. Ahol évszázadok óta demokrácia van és nem rabolták pár évente csontüresre az országot, nem volt megszállás, ott az értékek is másak. Lehet mondani:

-A kormány rossz oldalon van.

-Nem. Minden kormány a saját oldalán van.

Ha jobb oldalon, akkor úgy kell vezetni. Egy idő után már a másik lesz furcsa. Megjegyzendő: én vagy hat hétig rettegtem, mert nehezen szoktam meg. És vannak a zsenik, akik éppen karosszériást keresnek, mert ők egy nap alatt tudtak a másik oldalon vezetni. Mint az köztudott.

-Az itthon sosem lesz otthon.

KZS bristolszakértő mondását tessenek komolyan venni. Itthon vagyunk Angliában, Bristolban, szeretünk itt lenni. DE! Otthon az Bicske, az anyósom pogácsájával, az apósom nyüzsgésével, Taxi kutyával, a Várral, a Belvárossal, a ködből kibukkanó sümegi várral és a sárga villamossal. A hetes busszal, ami mindig tovább megy, mint az élet. EZ nem fog megváltozni. Mindig idegen leszel egy másik országban. Sosem leszel egyenrangú. Mindig idegen leszel. Sosem fognak úgy kezelni, mint aki idevalósi. Ha állampolgár leszel, akkor sem. Mindig idegen leszel. Ezt tessen tudomásul venni. Néha piszkosul egyedül érzed majd magad. Akinek van, annak néha mardosni fogja mindenét a honvágy. Nehéz lesz az eleje. Nem, annál sokkal nehezebb. Higgyétek el. Bárhová akartok menni, kérdezzetek meg egy ott élőt. Aki elmondja frankót. Ne a tejszínhabot kérjétek, a zaccot az aljáról. Mert ott fogtok kezdeni. Aztán jön egy pont, amikor úgy érzed: inkább haza. Ezen a ponton KELL átlendülni és akkor maradsz. Csinálod és jobb lesz. És persze folyton tanulni. Nyelvet, viselkedést, embereket. Így megy ez!

Tehát aki már tudja HOVÁ és tudja MEDDIG, az induljon el. Előtte próbáljon meg mindent otthon. Egy hülye munkahely miatt például senki se induljon Nyugatnak, mert itt is vannak hülye munkahelyek, talán még hülyébbek, mint otthon. Itt Angliában például kevés a normális munkahely. Egy külföldinek főleg, EU migránsnak pláne. Mert mindent úgy nézünk, mint otthon. Ami nekünk baromság, az nekik természetes dolog. Senki ne higgye, hogy a kapitalizmus őshazájában a TUDÁS az mérvadó. Kontraszelekció itt is van, olyan emberek kerülnek pozícióba, akik Fredrik Backman mondását kölcsön véve:

-Egy labdával, a tó közepén egy csónakból, a vizet nem találnák el.

Ettől még lehet menedzser. Mert hazai. Mert nincs más. Mert mondjuk Tom jó gyerek, régóta itt van. Kicsit töketlen, ám van két gyereke. Meg postás az utcában. Olyan, akire mondjuk jellemző, hogy addig nem tud dolgozni, amíg a kapa ki nem esik a szájából, mert csak akkor van mivel. Mondjuk nem is akar. Mint az köztudott.

A mi munkahelyünkön gyakori az ötnapos munkás. Aki öt nap múlva már nincs ott, mert dolgozni kell. Régen, amikor angol munkaerő be se tette a lábát ilyen munkahelyre, nem volt ilyen, mert az EU migráns csuda dologra volt képes: dolgozni. Ezért jött. Tény, van köztük is olyan, aki óránként 5 penny pluszért az anyukáját is lerendezi a szünetben, de ez belefér. Hová lettek? Amikor a nembeszélünkróla dolog tombolt, akkor sokan hazamentek, mert a kormány adta a bérük 80%-át. Ami remek dolog volt. Nagyon jól éltek belőle otthon. Aztán nem jöttek vissza, esetleg Dortmund Alsón elakadtak. Vagy Felső Eindhovenben. Most már látszik, hogy a brit munkaerőnek, amely eddig sem volt acélos, nem tett jót a fizetett semmittevés, mert belekóstoltak a jóba és abból kiszállni, mondjuk öt fokban mázsákat cipekedni, nem nyerő. Hogy ez meddig lesz így? Megjósolhatatlan.

Ami már biztos, jósolni sem kell: Május elején indul az Íróakadémia haladó tanfolyama. Az eddigi klassz dolog volt, sok jó novella született belőle, majd mindet olvashatjátok a honlapomon vagy a szerzői oldalamon. A kezdő tanfolyam után nagyon jó értékelést kaptam a Professzoromtól, piszok jól esett. Komolyan, ilyen dicséretet rég kaptam, főleg olyantól, aki a szakma mestere. Mindenképpen folytassam, várja, mit fogok írni, ahogy mondta. Jön a május, jön a folytatás! Mindig előre.

Ezen a héten már sokfelé kapható BAKKER GYURI: A SLAG című teljesen normális őrülete. Remélem, sokatokhoz eljut és pár óra teljes kikapcsolódást okoz. Vigyázat! Valóságot tartalmaz. Ezt pedig manapság nem szeretik. Pedig nem rossz, csak nem mindig jó. Nevetni mindig jó, és bízom benne, aki olvassa az legalább néha nevet. Legalább a borítón, ami Müller „Mester” Peti munkája, szerintem díjat érdemelne érte!

A MIT TOJT A NYUSZI? című húsvéti novellámat csütörtök óta olvashatjátok a honlapomon és a szerzői oldalamon. Itt nem kérdés meddig: bármeddig. Letölthető, másolható, osztható, szorozható. Na jó, gyököt nem lehet vonni belőle, semmi sem tökéletes. Bízom benne tetszeni fog. A benne foglalt rigmusokat meg lehet tanulni és a locsolásnál alkalmazni! Bátran.

A következő dátum, amit jegyezzetek meg:

JÚNIUS 16.

Ekkor érkezik AZ ESKÜVŐ című kisregény szintén ingyenes formában a honlapomra. Mivel több, mint 100 oldal, a szerzői oldalon majd csak egy linket találtok. Rajtam kívül.

Készült velem egy interjú, amelynek a végén meséltem a terveimről. A Marysol kiadónál ősszel megjelenő A VESZETT ÜGY című könyvemről. A karácsonyi novelláról A KARÁCSONY ÖT PILLANATA címmel, ami haláli lesz. Komolyan. Minden lustaságom ellenére a MISI MESÉK is folytatódik, a negyedik mesével lógok Misi úrfinak, a címe: MIÉRT LETT FEHÉR TROMBI, A PLÜSS ELEFÁNT? A mesékből egy, a TRABI, A FÉLFÜLŰ NYÚL már olvashattok a honlapomon. A Polc Lakóinak történetét szeretném kiadni könyv formájában is, klassz rajzokkal. Ez egyelőre egy helyben topog. Ám a Polc Lakói amúgy sem szaladgálnak sehová. Rólam nem is beszélve. A terveim között szerepel az első Betty történet a GURUL A PIRULA befejezése. Aztán a folytatása NEM VAGYUNK SZENTEK címmel. És még sok minden. Nagy kérdés mire lesz időm, kedvem, türelmem. Mert az is kell.

Az e heti Barbi Bölcsesség pont erről szól:

-Mindig van olyan dolog, amitől egy kopasz ember is képes hajat tépni. Legfeljebb nem a sajátját.

See you later!