-Olyasmivel foglalkozzál, ami közel áll hozzád. Én ezért beszélek veled csak tableten keresztül. Menj olyan helyekre, amik közel vannak. Ott is találsz csuda dolgokat. Persze ha nem látsz, csak nézel…- tárta szét a kezét KZS bristolszakértő és pakolt tovább a bőröndjébe.
Mert most éppen hazatért pár napra. Jó az idő otthon, úgy 36 fok körül, éget a nap, bár napallergiája van. Rosszul lenni és kiütést kapni egy jó kis rozéval a kézben a Badacsony oldalában, otthon az igazi. Aztán visszajönni. Ide, ahol éppen 35 fok van, éget a nap és egy jó kis Grenache rozéval a kézben lehet rosszul. Ez a napallergia kemény dolog, hiába.
Annak idején 1990-ben futott egy amerikai sorozat, Miért éppen Alaszka? címmel. Aranyos volt, néha kicsit erőltetett. Rob Morrow játszotta az igazi new york-i orvost, aki Alaszka egyik alig létező kisvárosába kerül, az ösztöndíja ellenszolgáltatásaként. Janine Turner volt a helyi barna szépség. A történet teljesen abszurd volt, a helyzetek is, aki nem élt ott vagy hasonló helyen, nem is hitte el, hogy van ilyen.
Wales, az Egyesült Királyság része, ugyanilyen, ezért kölcsönöztem a címet. Egy jobb sorsra érdemes ország, alig 30 mérföldre Bristoltól. 20 ezer négyzetkilométer 3 millió lakos. Ezért már KZS bristolszakértő ajánlása előtt felkerült a listánkra, mint felfedezni való. Aztán jött a covid hiszti, meg pár más dolog és a nagy felfedezés mostanra maradt. Szerencsére Wales nem szaladt el. Továbbra is áll a Brit szigetek sarkában. Kicsit szürkén, kicsit komoran, kicsit reménytelenül. Van errefelé egy kifejezés, birminghami reménytelenség, ami arra utal, hogy nincs kilátás semmi változásra, csak melóra vagy menekülésre. Ahogy az angolok mondják, a wales-iek erre se képesek. Nem csoda, hiszen az angolok mindenkit lenéznek, aki nem angol, még azon belül is van különbség ki az, ki nem. Ám valóban a wales-iek csak úgy ott vannak balra a sarokban.
-Olyan, mint egy wales-i. Semmilye sincs, de büszke rá.
Ezt a kifejezést egy Frederick Forsyth könyvben olvastam, ez megmaradt, a könyv címe nem. Van ilyen. Wales története nem túl mozgalmas. Mivel javarészt hegy és hegy, némi heggyel díszítve, ezért olyan komolyan senki nem akarta meghódítani, ahogy mondani szokás:
-Egy prostit lefektetni nem hódítás.
Mert most mi a fenét lehet Wales-ben elfoglalni? Mit lehet kirabolni, ami a legfontosabb eleme a hódításnak? Nincsenek utak, nincsenek városok, nincsenek gazdagon termő vidékek. Ezért aztán a rómaiak benéztek a szélére, aztán ott hagytak pár szerencsétlen helyőrséget balkáni segédcsapatokkal és távoztak. Az angolok 1283-ban gondolták úgy, Wales az övék. Csak úgy mondom, hogy Első Edward, Longshank vagyis Nyakigláb becenévvel megáldva, azért tette ezt, hogy a francia honban szerzett fiaskóit eltakarja. Ja kérem, a hírek már akkor sem az igazságot szolgálták. Tény, Magyarországon a XIX. században Arany János egy versében híressé tette, amint lépdel fakó lován egy fakó ország fakó lakói között, már aki még ott maradt. A világ akkor szerzett tudomást Edward királyról, amikor egy ausztrál színész, Mel Gibson, ír helyszíneken forgatva /az a fránya adózás/ készített egy skót történelmi filmet, amitől a skótok a mai napig a haggis darabolójukat keresik, annyi hamisítás van a műben. A rettenthetetlen című filmben Nyakigláb Edward főszereplő. Nem igazán szerethető, ám okos fickó. Valamilyen oknál fogva a legtöbb uralkodó halálakor a legnépszerűbb. Így megy ez.
Nos, Edward király, angol király ugyanazt tette Wales-ben, mint Skóciában. Pár stratégiai ponton várakat építtetett és a földeket angol uraknak adta, tegyenek bármit, nem lesz gond. Nem is volt, hiszen akkoriban lakos alig volt, tízszer annyi birka legelészett az országban, mint amennyi lakosa volt. Ez mostanra sem változott, bár a birkák száma lecsökkent, erről később. A történelem és az emberek elkerülték Wales-et, mert ahol a pohár feneke a legnagyobb látványosság, ám még pohárra sem futja, nem népszerű úti cél. A XIX. században aztán kiderült van arrafelé szén. Ekkor jöttek létre a bányák környékén városok, falvak. Wales akkor került egy bánya miatt a címlapra, amikor 1966 október 21-én a falu fölött magasodó meddőhányó a sűrű esőzések következtében rázúdult Aberfan falu iskolájára. 116 gyerek halt meg, a bányászfaluban szinte nem maradt gyerek. A megrázó képek bejárták a világot.
Ahogy a bányák kezdtek kimerülni úgy lett egyre több elhagyott város, falu az országban, ami 1998. július 31-ével visszakapta önrendelkezési jogát, parlament és több közintézmény wales-i kézbe került. A wales-i nyelv is hivatalossá vált, sok angol szerint, a Birodalom egyik legnagyobb hibája volt.
-A wales-i nyelv két dolgot mutat meg. Mennyire nem bírják az angolokat. És a magánhangzókat.
Mind kettő igaz, mégha nem is pont ilyen összefüggésben. A magánhangzók alkalmazása valóban olyan ritka, mint a brit lobogó az országban. Terv is született arra, hogy Wales valamelyest iparosodott ország legyen a Birodalmon belül. Kijelöltek három körzetet, ahol fejlesztések indultak. Mit tesz Isten és az angol kormány, mindegyik Angliához közeli rész. Newport, Cardiff és Swansea részesült támogatásban. Erre az angolok nagyon büszkék. Kis szépséghiba, hogy ennek egy részét az EU fizette. Az, amelyik kirabolta Angliát. Például Swansea-ban az Airbus létesített egy hatalmas üzemet, ahol a repülők szárnyait állítják össze és egyéb alkatrészeket gyártanak. Ezt az EU támogatta, az angolok kegyesen elfogadták és angol cégek végezték az építkezést.
Ezenkívül Wales inkább mezőgazdaságból él vagy inkább csak szomorkodik. Mert az angolok anno úgy fejlesztették az utakat, hogy délen Newport-tól Swansea-ig van autópálya, M4 néven. Utána autóút, aztán út, aztán a remény, hogy elfér az ember a kétméteres sövények között. Fent északon kicsit Liverpool alatt egészen Conwy-ig tart az A55 jelű autóút. A déli M4 autópálya és az északi A55 út között pedig kevés és gyenge úthálózat van. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy minek? A hegyek között kevés látnivaló van, vajon ki az, aki turistaként elvetődik Skenfirth városkába, megnézni a Skenfirth kastélyt 50 mérföldre /80 km/ Cardifftól, ahová a B 4347 jelű út visz, a térkép szerint? Vagy ki fogja megnézni Llanwyrtd Wells-nél a Cambrian Woollen Mill, a történelmi szövőgyár épületét, az Irfon folyó partján? Mondjuk folyónak nevezni, az is túlzás. A turizmus pár frenkventált helyre korlátozódik, egyik sincs az ország közepén.
-Olyanok vagyunk, mint Kína. Nagy ország, de mindenki a szélén él, ami bent van, az senkit sem érdekel.
Ezt egy turisztikai szakember mondta, aki éppen az egyik nemzeti parkot mutatta be a BBC filmjében. Valóban nem volt arrafelé senki, csak birkák. Az sok. Akkor még. Mert mióta az Egyesült Királyság újra független és szabad lett, az EU az évi több száz millió eurónyi támogatást, amit a wales-i birkatenyésztőknek fizetett, nem fizeti. Ezt az angolok úgy kommentálták, Mit is lehet egy EU-tól várni? Az angolok amúgy azt ígérték, hogy kevesebbet ugyan, de kap majd a wales-i birka ágazat, ebből maradt a bégetés és egy fillér sem jut erre a célra. Így aztán évszázadok óta először, csökkent a juhok száma, a legtöbb konzervként végezte. Senki ne gondolja, hogy ez a juhtenyésztés akkora buli volt. Nem. Egyszerűen ott a hegyes vidéken nem volt más. Ma sincs nagyon. Ahogy egy angol komikus mondta:
-Arrafelé az a mondás járja: Ha ló nincs, anyád is jó.
Egy kis plusz a testvéri birodalmi kapcsolatokhoz. Tény, a wales-iek megélhetése nem egyszerű. A turizmus ugyan majd 5 milliárdot hoz évente, de ez alig négy öt helynek köszönhető, és a főváros Cardiff söpri be ennek a 60 százalékát. Sok szép hely van pedig Wales-ben. Sok kastély, tény, a legtöbb romos állapotban. Senki nem gondozta őket, ahogy mondták:
-Egy wales-i kastély menekülésre a legjobb.
Sem az éghajlat, sem a lehetőségek, sem a hölgyek gyér aránya és kinézete nem volt vonzó. Ezért aztán a kastélyok romlottak, a várak egy részét Cromwell csapatai rombolták le, hogy megtörjék azt az ellenállást, ami nem is létezett, de a Parlament előtt bitang jól mutatott. A kastélyok mindig is a mániáink voltak, ezért aztán útra kerekedtünk.
Az első célpont alig 40 mérföldre, Tintern apátság, ez a hegyek között megbúvó gyönyörű romhalmaz, kedvelt turista célpont, az egész város ebből él. Kávézók, éttermek, szállodák. Találtunk egy boltot, ahol minden volt, ami ízléstelen és divatjamúlt. Komolyan, mintha a 80-as évek vége felé betévedtünk volna Balmazkenőmájas szövetkezeti boltjába. Tiszta időutazás.
Visszafelé Chepstow /Cas-gwent/ városába mentünk, a Wye folyó mellett. Tény a folyó nem volt a legjobb állapotban, úgy tudtam volna a túl partra sétálni, hogy a zacskóm száraz marad. Amiben a kajánk volt. Chepstow városában van egy várkastély. Már ami megmaradt belőle, igaz, azt fejenként 8,70-ért lehet megnézni. Font. Piszok dolog, ám itt a senior jegy 65 felettieknek jár csak, ezért vesztettünk 50 pennyt, a pint söröm kicsit messzebb került, amit majd abból a pénzből iszok, amit a kedvezményes jegyeken spórolunk. Kövek voltak mindenhol és a fantázia, hogyan is nézhetett ki az egész. Hm. Maga a város úgy tizenhat perc alatt megnézhető volt. Nekünk azért tartott huszonkilencig, mert amerre a parkoló volt, a wales-i tévé filmet forgatott. Egy jelenetet. Ami abból állt, hogy van egy lány, aki egy öregúrtól megkérdez valamit. Ez több órán keresztül tartott. A színészeket vagy negyvenszer sminkelték, harminc ember lötyögött jobbra vagy balra, fel vagy le, igazából ők sem tudták mit csinálnak, de azt rendületlenül. Megértettem miért is ilyen drága egy film. Például: 26 fok, felhőtlen ég, napsütés. Két generátor termelte az áramot a lámpáknak. Ne már pubi! Komolyan? Egy fekete srác csak azért állt ott, hogyha valaki vizet kért, a kezébe nyomja a palackot, amit akár el is vehetett volna a hűtőládából, ám akkor a fekete srác mit csinálna? Természetesen wales-i ásványvíz volt, egyenesen a csapból. Mint az köztudott.
A következő kirándulásunk a Tintern apátság felett, Montmouth /Trefynwy/ városába vitt, három mérföldre a határtól. Ez a nevezetes határ, ami Anglia és Wales között húzódik, ahogy mondják:
-Itt válik el a Valami a semmitől.
Csak hogy egy újabb angol dicséretet hozzak példának, miért is szeretik az Egyesült Királyságot a nem-angolok. A város pénteken dél körül olyan álmos, szürke és unalmas volt, hogy majdnem bementem a híres Nelson múzeumban, ami annak tiszteletére nyílott, hogy 1802-ben a tengerek ura, Lord Nelson, valami tévedésből itt töltött pár napot. Ez a város nevezetessége és persze Charles Royce, aki itt született, Angliában mérnök lett és a Rolls-Royce formáció szegényebb tagja. A repülés volt a mániája. Talán kevesen tudják, de a Bristol városában lévő filton-i Rolls-Royce művek, a világ második legnagyobb sugárhajtómű gyártója. Bizony, meg is mondták, hogy ha az oroszok lövik majd atomrakétákkal Bristolt, akkor az az elsődleges célpont. Micsoda dicsőség!
Innen tovább mentünk Raglan kastélyához. Gondoltuk, hogy romos lesz. Az volt, ám meglepően jó állapotban, sok látnivalóval, borzalmas fagyival és senior jeggyel. Én eddig csak Lord Raglanról hallottam, aki egy kevésbé sikerült manőver után csapatainak nagy részét és az egyik karját, elvesztette a waterloo-i csatában. Hogy ez ne legyen annyira feltűnő, egy különleges szabású-varrású kabátot csináltatott, aminek olyan az ujja, ami végig a gallérig egy darabban van. Hogy a hiúság meg egy francia gránát mire képes?! A kastély romos volt, ám csodás. Az egyik toronyba fel lehetett mászni, meg is tettük. A kilátást Aliz élvezte a legjobban, majd az én majrém jött és utoljára én, aki véraláfutásosra szorongattam a zászlórudat. Tény, valóban szép volt, ám semmi sem lehet olyan szép, mint egy toronyból LE menni! Gyuri mondása.
Tervben van még sok hely Wales-ben. Képek alapján a vinkliben vagy egy hely, amit még szeretnék látni, Tenby a neve. Egy kis ékszerdoboz, homokos parttal, meg tengerrel. Nem messze tőle van egy Saint David’s nevű városka, egy ottfelejtett katedrálissal, Wales nyugati szélén. Ez nem egynapos túra, több idő kell hozzá. Legközelebbi célunk két kastély, Caerphilly és Coch mindkettő Cardiff felett. Irány Wales!
Barbi jelenleg nyaralásban van, így mindentől függetlenül küldött egy bölcsességet, használd! felirattal. Talán nem is tudta, hogy egy mások által lenézett országról szól a mai bejegyzés. Ehhez pedig jól illik, amit mondott:
-Nem a nagyságtól, magasságtól függ az, hogy felnéznek rád vagy lenéznek.
See you later!