Mesélhetnék sok mindenről, mert az emberek csak azt hiszik, velük semmi sem történt a héten, aztán mikor megkérdezed, Na mégis mi az a semmi?, akkor egy Háború és béke terjedelmű könyvre való összejön. Ez így természetes. Mindenkivel történik valami, csak legfeljebb nem tartja fontosnak. Vagy nincs kinek elmondani. Esetleg a másik nagyobbat mond. Én is mondhatom, a héten nem történt semmi velünk, itt Bristolban.
KZS bristolszakértő hazatért otthonról, újra itthon van és erős felindulásból lefestette a bejárati ajtót, mert annyi festéke és ideje maradt. Durmi, a macska megúszta, elfogyott a festék. Azonkívül, változás lesz majd a munkájában, ugyanott fog dolgozni csak más beosztásban, még nem tudja hogyan és mikor. Ez itt Britanniában nem fura dolog van, amikor hetekig tart. Barbinak például hetes hétig tartott, amíg új munkahelye minden olyan adatot bekért, amire szüksége volt. Tény ezeknek a javarésze rögtön rendelkezésre állt, csak nem onnan és nem attól, akitől ők szerették volna. Így megy ez!
Aztán a munkahelyünkön semmi nem történt, sem a logika, sem a hatékonyság, sem a gondolkodás nem vert tanyát a farmon. Már régóta mondom, hogy az angol címerben található mondatot, ami franciául /!/ van Dieu et mon droit vagyis Isten és a jogom, cseréljék le az angolokhoz sokkal jobban passzoló: Don’t think just do it! Ne gondolkodj, csináld! szövegre. Persze nem fogják, mert amit nem angol javasol, az nem lehet jó, ezért felesleges dolgok tucatjait követik el. Mert kérem, van pár dolog, ami felesleges, például meghallgatni Boris Johnsont, a BMW index és a mai, szombati túlóra. HA valaki egy kicsit gondolkodna vagy számolna, ne adj Isten tervezne, akkor az angolok nem itt tartanának. Egyelőre azonban van arra pénzük, hogy hülyék legyenek. Az én cégemnek is, ahol dolgozom. Mert előbb jutnak el a WAD állapotba, mint a gondolkodáshoz.
A WAD rövidítésre büszke vagyok, sok meló van benne, hogy ha lassan is terjedni kezd, mint az általam bedobott maison smile, kőműves mosoly kifejezés. A WAD a We All Die! vagyis Mindmeghalunk! rövidítése. Nálunk már többen ismerik. Még többen alkalmazzák, ezért aztán bőven volt időm gondolkodni dolgokon. Jött például egy könyv ötlet, 60-as évek Magyarországa, egy faluban valahol Hajdú-Biharban, hogy az akkori elvtárs világ mennyire ugyanaz volt, mint a mostani ispán világ, aztán miközben rendelésre vártam, egyre jobban kibontakozott a dolog. RÁNTOTT HÚS lesz a címe és nem egy szórakoztató olvasmány készül, azt ígérhetem. Talán ez lesz a jövő év nyári olvasnivalótok. Kiderül.
Aztán eszembe jutott, hogy Aliz vagy tíz napja harcol a Bristol Water fafejű „dolgozóival”, hogy fogják már fel, a vízórával baj van. Egészen pontosan nem mér. És az, hogy NEGATÍV fogyasztást hoztak ki a számlázásnál, az világrekord. Aliznak nem sikerült. A lakás tulajdonosát simán elhajtották, hogy semmi köze hozzá, a bérlője hogyan és mit fizet. Komoly harcok árán sikerült elérni, hogy fogadták, tetszik érteni? fogadták!!!, a reklamációt. Majd intézkednek. Mivel ez Anglia, ez lehet akár pár hónap is. Szintén szolgáltató. Az élete legnagyobb nyereségét elkönyvelő Brirtish Gas-nek, a nejem lejelentette a gázóra állását. Aztán kiderült, hogy kevesebb, mint amit már kifizettünk nekik. Abroncsot!!
-Még nem élsz elég ideje itt – intett az ecsettel KZS bristolszakértő.
-De hát az ő érdekük lenne…
-Gyuri mégis mit gondolsz? Az ő érdekük annyi, hogy ne történjen semmi. Te pedig ezt kifizessed. Világos?
-Nem.
-Akkor jó – bólintott KZS bristolszakértő és kilépett, a frissen festett ajtón is.
Nem, komolyan nem értem. Hogyan lett a világ ilyen? Az emberek hogyan lettek ennyire buták, felelőtlenek, semmilyenek? Ki tette ezt vagy mi tette ezt? És én vajon hol voltam végig?
-Ez nem a tudás kora, ez a szórakozás kora – olvastam egy Facebookról szóló könyvben az egyik igazgató mondását, amivel azt igazolta, a cége miért is ment el ebbe az irányba, ami egyenlő a pénzzel.
Akkor beugrott Fukuyama könyve, amiben azt ecsetelte, a történelemnek „vége” van, mert a liberális demokráciánál nincs jobb a világon, az emberek tudása növekszik és mindannyian belátják, ez lesz a legjobb. Az internet atyainak lelkesedése ötlött fel, hogy mekkora tudás birtokába jutnak az emberek és ezzel a világot mennyire jobbá tudják tenni.
Na kérem, ebből nem lett semmi. A tudás feleslegessé vált, guglizni kell nem gondolkodni. Majd megtalálom. Az, hogy lassan már kérdezni sem tudnak az emberek, részletkérdés. Természetes, hogy ilyenkor olyan vezetők jönnek, akik aztán tudják a frankót, meg is mondják, szegény alattvalónak ne keljen foglalkoznia ilyen dolgokkal. Mert már polgárok sem kellenek. Csak alattvalók. Akik irányíthatóak. Nem tiltakoznak, legfeljebb elárasztják a netet, az meg kit érdekel? Napi 6 millió bejegyzés csak a frászbukon, abból mi tűnik ki? Na ugye.
A felelősség nem vállalása lett a XXI. század egyik trendje. Amikor senki semmilyen konfliktust nem vállal fel. Majd valaki megoldja, eddig is így volt. És akkor az lesz a felelős, Mindenért.
-Magyar vagyok, mindenki hibás, csak én nem.
Ezt valahol már leírtam, talán éppen magamról. Találó lenne. Amúgy ez egészen addig működik, amíg nem kell valóban tenni valamit. Akkor jön az, hogy Ma ki fog gondolkodni? Nehéz dolog főleg akkor, amikor egy problémát úgy akarnak megoldani, hogy még több embert alkalmaznak a probléma megoldására, emiatt aztán a probléma köszöni jól érzi magát, megmarad, a költségek meg nőnek. Már ha érdekel valakit. A munkahelyemen több évvel ezelőtt megkérdeztem, mert mindenbe beleütöm az orromat, mint az köztudott, hogy mekkora a selejt mértéke , hogyan viszonyul a haszonhoz? Úgy néztek rám, mintha magyarul mondtam volna. Pedig kiírtam pontosan, gugliztam. Most eljutottunk oda, hogy a szedők a műszak végén leadják, hogy mennyi terméket dobtak ki, mert sérült volt. Ezt is megéltem. Egy éve azt kérdeztem, hogy a költség hogyan aránylik a haszonhoz. Remélem, erre nem kapok választ már, mert az azt jelenti, hogy ugrott a nyugdíjas szép évekről szőtt álom és még 70 évesen szedek. Anglia, legyünk pozitívak: legalább egy tök lesz a kezemben.
-Látod, erről egyből látni, hogy nem vagy angol. Kérdezni? Minek kell azt tudnod? – értetlenkedett KZS bristolszakértő.
-Ott dolgozom. A hülyeségükkel az én pénzemet is elcseszik, ezért…
-Ezért vagy reménytelen –távozott KZS bristolszakértő.
Most komolyan. Hol a fenébe csúszott el ez az egész?
Jó tudom, Biblia: Aki tudását gyarapítja, bánatát öregbíti. Na de a tudás az hatalom. Plusz áfa, tehát több mint hét, az én matekommal. Miért NEM kell a tudás az embereknek? Miért hajlandóak éveket, évtizedeket dolgozni olyan helyeken, amiket nem szeretnek? Aztán szenvednek tőle, frusztráltak és mérgesek lesznek. A boldogságot meg keresik. Hol találják meg? Hamis mesékben, könnyen érthető dolgokban, mint az Insta vagy a TikTak. Ott eljátszhatják, hogy Shiny Happy People! Mindannyian, akik odatartozunk.
-Könnyebb. Egyszerűbb- mondta Barbi és ezzel le is zárta a dolgot.
Bakker, ennyi? Könnyebb szebbé hazudni az életet, mint megélni? És ez jobb?
-Ha ki tudod zárni a valóságot és szinte csak ilyen könyvek, filmek, posztok között élsz, akkor sokkal jobban érzed magad. A valóság nem játszik szerepet, a szerepet TE játszod. Ahogy Boris Johnson mondta: – Sose hagyd, hogy egy jó sztoriba bezavarjon a valóság. Ilyen egyszerű, a legtöbb embernek.
A nejemnek megint igaza van. Én nem tudok ilyen lenni ezért van kevesebb boldogság az életemben, ezért vagyok pipa olyasmiért, amit ki kell zárni vagy betenni egy fiókba. Nekem ez nem megy, talán nem is akarom,pedig boldog hülyének jobb lenni.
A mostani teljesen kusza életünknek biztos nem az a megoldása, hogy a közösség tudatot, ami a legfontosabb, azt felcseréljük az ÉN KÖZÖSSÉGEM tudatra. Amúgy instán és tiktak. Mert ez talán az egyénnek megoldás, a társadalomnak tuti vereség. Amikor azt mondják a húsz literes átlagfogyasztású terepjáróval tüntetni menő „zöldek”, hogy vége lesz a világnak, tévednek. A világ, a Föld az meglesz. Majd változni fog, aztán pár évtized és újra olyan lesz, mint előttünk volt. Az emberiségnek lesz vége. Csak ne tessenek feledni, a Föld piszok jól elvan az emberek nélkül. Az emberek nincsenek meg a Föld nélkül. Nagy különbség.
Harry Potterek kellenének, akik harcolnak, tesznek a világért, az igazságért. Akik a Rosszat akarják eltüntetni, minden áron és nem fotelból kiabálnak, hogy hű de rossz ez meg az. Akik eltökéltek, hisznek magukban, az igazukban, akár az életüket is kockáztatják, hogy másoknak is jó legyen. Mondhatjuk, Jóemberekre van szükség, akiknek a mások boldogsága fontosabb a sajátjuknál. Harry Potterek kellenének.
Ehelyett Here Pottereket kapunk. Akik szövegelnek, aztán semmi sem változik. Változásokat követelnek, de semmilyen változásban nincsenek benne. Lájkolnak és kommentelnek, amikor azonban oda kellene állni, akkor úgy gondolják ülve jobb, a tévében nézni az egészet, esetleg egy tuti app-on keresztül, mert biztosan valaki majd csinál valamit. Miért pont én? A Here Potterek azok, akiket a legjobban lehet hülyíteni. A mostani kormányok célja, hogy minél több ilyen legyen.
-Az embereket sokkal könnyebb hülyíteni, mint beismertetni velük, hogy hülyítik őket.
Mark Twain telibe találta. Már akkor. Pedig azóta mennyi minden változott. Akkor még és utána is sokáig azokra néztünk fel, akik kilógtak a sorból. Most azokat nézzük le, akik kilógnak a sorból. Jó ez, nem jó? Megítélés kérdése. Az tény, hogy amikor már a gondolkodók, kevesebben vannak, akkor inkább csendben maradnak. Mert nincs aki figyeljen rájuk, főleg nincs, aki megértse azt, amit mondanak. Túl sok nekik. A gondolkodók eszik magukat, próbálnak tenni a dolgok ellen, mert ugye a példák azt mutatják, egy tucat ember is képes megváltoztatni a világot, ha az életét teszi rá. Ezek az emberek vannak egyre kevesebben. Mert annak idején ezek az emberek meglehet vitatkoztak egymással, de a vita nem azzal kezdődött, hogy semminek nézték a másikat. Most már talán vitatkozni sem érdemes, mert meggyőzni csak gondolkodó embereket lehet. Azokból meg egyre kevesebb van és egye halkabbak. Ezt naponta tapasztalom a munkahelyemen. Is.
Nyugodtan mondhatom bocsánatot kérve a Fiamtól és a jövő nemzedékétől, hogy elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. És gőzöm sincs, hogyan fogják ők helyrehozni azt, hogy felzabáltuk a gyerekeink jövőjét. Már a jelenükbe is beleharaptunk. Többet, jobbat akartunk. Hittünk a tudás erejében, hogy ha többet tudunk, akkor nem csinálunk buta dolgokat. Csak ugye, ahogy Barbi mondta, könnyebb volt, egyszerűbb nem-tudni, csak szórakozni. Aztán ez lett belőle.
Itt ülünk egy nagy trutymó közepén. Mindannyian. Akit érdekel miért és akiket semmi sem érdekel, csak saját maguk, a saját csoportjuk. És várjuk, valaki csináljon valamit. Aki ért hozzá. Ha van olyan. Aki felelősséget vállal, hogyha nem jön be a dolog: oké én bakkeroltam el. Egy Harry Potter kellene, legalább egy és nem rengeteg Here Potter. Így megy ez.
A Péterfy Kreatív Íróakadémiát sikeresen befejeztem. Sokat tanultam belőle, sokszor okozott boldogságot, sokszor szomorodtam el. Mindenképpen megérte.
A VESZETT ÜGY című könyvem utolsó három fejezete vár szerkesztésre. Remélem, mielőbb megjön a borító új változata. Aztán novemberben a kész könyv.
Barbi, ahogy mondta, jót szendergett a mondókámon, ugye ti nem tesztek ilyet? Aztán azt mondta:
-Te eddig nem voltál ilyen reménytelen még a reménytelenség is fajta? Jó lenne, ha leszoknál róla, mert idegesítő.
Igyekszem megfogadni a tanácsát és köszönettel veszem a Bölcsességet, amit küldött:
-A dolgok, amikor gödörben vagy, akkor lesznek kilátástalanok, amikor már nem is akarsz a gödörből kilátni.
See you later!