181. BRISTOLT LÁTNI ÉS A RUBRIKÁK | Székely Nagy György

Még otthon, az A betűs munkahelyemen történt, hogy az angyali türelmű kontrolling főnöknőm, Anita próbálta megmagyarázni, hogy miért is nem mindegy, hogy hová írok dolgokat, mikor valamilyen jelentést kérnek tőlem.

-Ha ebbe a rubrikába írod, akkor azt mondják, ez a Gyuri, ez igen, nagyon tud. Ha a másikba, akkor én hivatlak.

-És letolsz.

-Mint Pista bácsi a gatyáját szüretkor – bólintotta Anita.

-De figyu már. Ez akkor is veszteség. Kész, el kell könyvelni.

-Mit nem mondasz?! Hát persze hogy veszteség. DE! Ebbe a rubrikába írva megengedett, sőt! A másikba írva viszont le kell toljalak…

-Mint Pista bácsi a nadrágját.

-Pontosan. Érted?

-Nem.

-Évi? – nézett akkor angyali türelmű kontrolling főnöknőm az asszisztensére, aki határozott és aztamindenit volt már akkor is.

-Na figyelj Gyuri. Ebbe nem írhatsz nyuszifüttyét sem. Ebbe meg igen. Világos? Akkor mars.

Na kérem, ez a lényeg. Nem értettem, de megcsináltam, mint mindig. Évi szerint a könyvelésben az az igazán szép, amikor a szarból aranyat lehet csinálni,egyetlen jó rubrika választással. Kicsit olyan, mint a push-up melltartó:nem az a lényeg, hogy ami benne van az milyen, hanem hogy jól nézzen ki. Hát ugye?

A rubrikák fontossága már előkerült a katonaságnál is, ahol minden rubrikát ki kellett tölteni, tehát arra a kérdésre, hogy van-e testvérem, a válasz: egy féltestvérem van, emiatt a rubrikába bekerült, testvéreinek száma 0,5. Mert nem maradhatott üresen.  Néha olyan érzésem támadt, hogy a rubrikák döntik el, boldogok vagyunk vagy sem. Az igazságot jobban elfedi, mint bármilyen törvény.

-Csak azt nem értem, mi bajod ezzel? – kérdezte KZS bristolszakértő, akivel a Lidl-ben koccantam össze teljesen véletlenül, lévén új munkája miatt a tableten keresztül való alázását szüneteltetti.

Vásárolni viszont ő is nyitáskor szeret. Én azért, mert kevesebben vannak, ő azért, mert az éjszakai melóból akkor megy haza. Mi kerül a rubrikába? Mindketten reggel vásárolunk. Erősítve a szabályt, ki korán kell, az hülye. A lényeg nincs benne. Mert arra nincs rubrika. Ha lenne, akkor ott lenne KZS bristolszakértő hatékonyan vásárol reggel, Gyuri azért, mert lusta. Mivel ilyen nincs, ezért mindketten hatékony, korai vásárlók vagyunk. Ennyi.

-Látod nálunk több féle orvosi tálcát tisztítunk. Van Rajesh, a kollégám, aki mellett a páncélozott csiga mozgását követni nem lehet, mert szinte egy villanás, ő egy műszakban tíz tálcát tisztít meg. Én negyvenhármat. Ez ugye nem jól mutat. Ha viszont csak azt a rubrikát nézik, hogy kiemelt fontosság, akkor ott az én negyvenhárom tálcám nem is szerepel, viszont Rajesh teljesítménye kiemelkedő. Mert az övé ott van elkönyvelve – magyarázta kissé indulatosan egy sárgadinnyével a kezében KZS bristolszakértő.

-Már bocs, de ez így nem igaz.

-Hogyne lenne az? Rubrikák alapján teljesen így van.

-Amúgy te nem szereted a dinnyét – mutattam a gyümölcsre.

-Az igaz. De egy dinnyét nem vágok hozzád mérgemben.

Mert KZS bristolszakértő ilyen kedves is tud lenni. Komolyan.

Nagy Bandó András egyik legnagyobb poénja volt:

-Apjuk! Csuklik a tehén!

-Itasd meg!

-De össze!

Hogy ez jó vagy rossz, az rubrika kérdése. Mert amennyiben a tehén megdöglik, az veszteség. Ha viszont abba a rubrikába kerül, ahol a tehén végfelhasználási értékesítési volumene tükröződik, akkor nyereség. Igen, ugyanaz a tehén. Csak a rubrika más.

Ilyenekkel tele van az élet. Pedig ha rubrikák szerint élnénk, akkor sok dolog egyértelműbb lenne. Ez itt Britanniában bevett dolog, már maga az a tény, hogy a Brit Tudósok önálló vicckategória lett, az külön rubrika! És abban is, hogy nem döbbennek meg dolgokon. Van egy jelmondat, ami a királyi címeren áll: Dieu et mon droit. Vagyis Isten és a jogom. Franciául. Mert ugye az angol, csak nem egészen. Ehelyett kellene a Don’t think, just do it! Ne gondolkodj, csináld! Mert az angolok ilyenek. Mint az köztudott. Más rubrika.

Munkahelyünkön az apró szöszke kolléganőnk a minap, a szabadsága közepén, csütörtökön bejött dolgozni. Eléggé érthetetlennek tűnik elsőre. Na de! Ha azt veszem,hogy angolok, akkor teljesen logikus. A rubrikában ugyanis úgy lett volna, hogy a hétvégén szombaton dolgoznia kell, mert nincs elég szabadsága. Viszont ő akkor Amszterdamban csapatta, amit lehetett. Ezért a szabadság közepén, hogy a munkaórája meglegyen behívták dolgozni. Most ne tessenek olyasmire gondolni, hogy csúsztatás, esetleg a következő héten egy nappal többet dolgozni. Ilyen nincs, ez Anglia. Senkinek sem jó, mert ugye a kolléganő munkájára szombaton lett volna szükség, csütörtökön, mint szükségtelen plusz munkaerő volt jelen. Viszont a rubrika teljes volt, a ledolgozott órák száma stimmelt, az hogy mekkora baromság az egész, arra nincs rubrika. Az, hogy ez pazarlás fel sem merült. Az egész hasonlított arra, amikor Csirke Józsi és népi zenekara szerdán 12 és 16 óra között basevált az Akáclomb vendéglőben Csatakpusztamérgesen, mert szombaton este esküvőn nyomták. Mi a lényeg? A ledolgozott óraszám. Rubrikába beírva, pipa. Hogy szombaton este, mikor is a csatakpusztamérgesi vendéglő csendjét harsány magyar nóta utánzatú ordibálás verte szét, nem volt zene, lényegtelen. Főleg hogy nincs rubrikája. És a dolgozónak meg mindegy. Langyos a fröccs, de nekünk így is jó.

Britanniában mostanában sok a sztrájk. Sok kárt okoz, ám béremelés például a nővéreknek, egészségügyi dolgozóknak nincs. Mert nincs rá pénz. Persze megint a rubrika a hibás. Mert kiderült, hogy a parlamenti képviselőknek és szinte minden állami cég vezetőjének lesz infláció követő béremelés. Más rubrikába kerül a pénz egy olyanból, ahol van. Csak nem mindenkinek. A lényeg, hogy nekik ilyen a szerződésük. Nosza legyen ilyen szerződésük a NHS dolgozóknak is. A pénzügyminiszter válasza:

-Ilyen ostoba szerződést nem köt senki.

Így kell finoman lehülyézni a mindenkori miniszterelnököt. Ezek az angolok!

 A vasutasok sztrájkja különösen fájó dolog, ám a múltkori elmaradt, illetve egy fél nappal később kezdődött. Egyetlen oka volt: a vasutas sztrájk miatt a sztrájkolók nem jutottak el a tűntetés helyszínére, Londonba. Komolyan. Így aztán buszok jöttek. Már amelyik éppen nem sztrájkolt. Az egész kezdett egy alapos gyomorrontásra hasonlítani: hullámokban jött, változó eredménnyel. Viszont randa nyomot hagyott. Mondhatjuk ez is rubrika kérdése. Mert a szakszervezet azt mondta több mint egy millióan tűntettek. A kormány meg azt mondta pár tízezren voltak délután a Parlament környékén, ha nincs zászló meg transzparens a kezükben, lehettek volna túristák is. Kinek van igaza? A szakdszervezetnek? Lényegében az egymillió tüntető megvolt. Csak nem egyszerre. A kormánynak? Lényegében, ha pont azt az időszakot sújkolja a médiában, amikor a vonat már nem közlekedett, a busz pedig még nem, akkor mondhatja alig pár ezren voltak. Szép dolog ez a könyvelés.

Itt Bristolban a First Bus nevű istencsapása a tömegközlekedés. Már említettem, hogy olyan zseniálisan van megoldva a dolog, hogy szinte az összes busz a városközpontba megy be és onnan megy ki. Ezért aztán úgy reggel 9-ig csúcsforgalom van. Ami azt jelenti, hogy mindenki araszol egy dugóban. Emiatt sokszor úgy jön a busz, hogy nem szállhat fel rá senki, mert megtelt. 84 utas, annyi lehet egy double deckeren vagyis emeletes buszon. A megoldás az lenne, ha több busz közlekedne és kevesebb autó. De mivel a buszok tömve vannak, hát inkább az autót használja a legtöbb ember. Emiatt a szűk utak bedugulnak. Miért is nincs több busz? A busz társaság egyik igazgatója, mert több van, fussarája, azt mondta, azért, mert kevés a busz sofőr. Fizetés, beosztás, munkarend és még hasonlók okán. Egy buszvezető képzése drága és sokáig tart. Kevés van belőlük, mert az angolok ugye uralkodni szeretnek, nem dolgozni. A másik ok, hogy ez a kevés buszvezető ott ül vagy áll azon a buszon, ami araszol a forgalomban, ami azért van, mert nincs elég buszvezető. Tetszik érteni?

A rubrikában az szerepel: a reggeli buszvezetők száma megegyezik a tervezettel. Na jó, hát ez Anglia itt soha senki nem lehet biztos abban, hogy az a létszám jelenik meg a munkahelyen, amennyi be van tervezve. Főleg, hogy a betervezve szó is ismeretlen fogalom vagy valami mást értenek rajta. Az, hogy ezek a buszvezetők nem buszt vezetnek, hanem várják, hogy elérjenek abba a megállóba, ahol átveszik a buszt, amit majd vezetnek, nem számít, mert nincs rá rubrika. Ilyen egyszerű.

Szintén angol vonás: ha valamit valaki nem tud megoldani, akkor nem leváltják, ne adj Isten kirúgják, hanem a feladatot megkapja valaki más. Esetleg ketten csinálják meg a dolgot, a legtöbbször még kettőnek sem sikerül.

-Ha Nagy elvtárs nem tudja megcsinálni, akkor majd Kis elvtárs.

-De Kis elvtárs hülye.

-A probléma szempontjából lényegtelen.

Ez itt is így van. Anno a munkahelyem a legfontosabb, éjszakai műszakot Dave irányította, aki méltán érdemelte ki a Killer (gyilkos)

 becenevet. Egy helyettese volt Norbi, egy igazi talpraesett, belevaló erdélyi magyar srác. Meg három teamleader, csoportvezető. Most 60%-al kevesebb a munka. A dolgozók is fele annyian vannak. Van egy srác, akinek van egy papírja, ő a menedzser. Nem az. Nem is lesz az, mert nem alkalmas rá, de régóta itt van, megismerik. Mivel állandóan gond van azzal, hogy a hajnali kezdésre nincsenek betöltve az autók, ezért későn indulnak, nem érnek oda a vevőkhöz időben, mi történt? Nem, a srác maradt. Kineveztek még egy menedzsert. És még két helyettest. Ez ugyan költség emelkedés, nem kicsi. Viszont! Az más rubrika! Ez a lényeg. Jelenleg azt a munkát amit anno öten végeztek irányítóként most 11-en végzik. Úgy, hogy kevesebb a meló, kevesebb a dolgozó! Két menedzser, öt helyettes és hat csoportvezető. Ilyenkor kialakulhat olyan helyzet, hogy négy azaz NÉGY főnök van bent egy azaz EGY dolgozóra. A rubrikában mi szerepel? Dolgozók száma terv: 4. Megvalósított: 4. Minden gyönyörű, minden szép. Más rubrika. Amúgy a probléma nem oldódott meg, viszont tettek érte. Ott van a rubrikában. A cég meg…ott van.

Ami mindig feldühít az az, amikor pazarolunk. Mikor az, aki tehetné nem teszi meg, amit kellene.

-Not is my business!

Ez kérem kulcsszó, nem az én dolgom. Ezt mindenki mindenhol alkalmazza. A rubrikába az kerül: munka végrehajtva. Már ami az övé. Ami nem az övé, arra nincs rubrika. Ha van, akkor sem ő a hibás. Lényeges dolog. Mert HA az, aki a leltárt végzi naponta, megnézné, milyen szavatossági idővel áll csütörtökön a sarokban úgy 600 darab tojás, akkor látná, hogy hétfőn lejár és akkor nem lehet eladni. Kidobják. HA az aki a kenyeret pakolja rendelkezne szaglással, akkor rájönne, az a bűz,amit érez, az nem a megszokott a munkaruhájából árad, hanem két raklap kígyóuborkából, amit a nappali műszak lerakott, aztán ott is hagyott, ahol senki sem keresi és ami még megmenthető lett volna. Kidobták. Persze sok minden felmerül miért is van így, ám ez egy angolt teljesen hidegen hagy. Ő bent van a munkahelyén, megissza a teáját vagyis a lényeges dolgokat megtette. A munkavégzés, mint olyan, az más kérdés. Not is my business. Nem az én dolgom. Más rubrika.

Ez Anglia, én így szeretem.

A könyv, aminek a címe SZERESS,HOGY ÉLJ! lett, elkészült. Hamarább mint gondoltam. Persze van vele munka, amiben Andi segít, aki kiírt dolgokat, javítja betűhibákat és a többi. Jó kis történet lett, nagy kérdés mi lesz vele. Jó lenne tavasszal megjelentetni. Ha másképpen nem, villanykönyvként. Csinálok pár borítót, aztán megmutatom, megírhatjátok, szerintetek melyik legyen. Hogy könnyebb legyen dönteni, nyolc változatot kaptok a jövő héten. Mert ilyen rendes vagyok! Én tudom melyiket választanám, ám kíváncsi vagyok. Még meggondolom, hogy kaptol-e egy rövid fülszöveget, mert úgy persze sokkal könnyebb. Hm.

A húsvéti szösszenet VIVINYUFI címen alakul. A nyári regény most újra előkerül, Bettyt senki se tegye egy fájlba!!! Nem is fogom, tudjátok június 15-ével indul a hetenként egy fejezet dolog, aki kéri, az megkapja a GURUL A PIRULA aktuális részét. Ez biztos!

Barbi nyomja a biztosítói munkát. Emellett készül arra, hogy egy új sportágban jeleskedjen: triatlonozzon. Ehhez igazából az úszást kell gyakorolnia és kell egy tuti canga is neki. Mint kiderült ez nem is olyan egyszerű dolog. Ismerve őt, ez sem fog kifogni rajta. A mai bölcsességét a futópadról küldte:

-A rubrikákban az a legjobb, hogy rajtad kívül senki sem tudja, amit beleírsz az igaz vagy sem.

See you leter! /Remélem jó rubrikába írom!/