189. BRISTOLT LÁTNI ÉS A HIDAK | Székely Nagy György

“– Miért kell annyi híd, Walter?

– A híd az mindig kapocs. Mindig két részt köt össze. Segít az embereknek közelebb kerülni egymáshoz.

– Az jó?

– Az nagyon jó, Julius. Az embereket sosem lenne szabad elválasztani egymástól. Együtt kell élniük. Úgy, hogy bármikor átmehessenek a folyó vagy a völgy egyik partjáról a másikra.”

A SZERELEM ÉS… című könyvemből idéztem. Amiben kétszer is egy híd a főszereplő, életem legszebb és legkedvesebb hidja, az Erzsébet híd. Az első, amikor épül 1903-ban és a „hősöm” Steiner István az egyik építő. A másik, amikor késői rokona Steiner Gyula vagyis Julius von Steiner Magyarországra jön, hogy megépítse az új Erzsébet hidat a lerombolt régi helyén. Nagyon jó volt írni róla, később is előjön a történeteimben. A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ könyvemben Steiner Miklós 1936-ban könnyezi meg apja csodáját. A VESZETT ÜGY történetében Steiner Gyula, Julius áll azon a hídon, amit épített. Szeretik a hidakat.

Mert a híd az mindig összeköt, sohasem szétválaszt.

-Gyuri. Ez nagyon szép kamu. Nálad híd tudod mit jelent? – nézett áthatóan KZS bristolszakértő.

-Hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz…

-Ne már. Neked a híd az két dombot köt össze. Na jó, néha hegyet, ha jól tartod. Fogadjunk tudod mi a tartópillér neve.

-Gőzöm sincs.

KZS bristolszakértő nevetett és kilépett a kapcsolatból. Igazán nem értettem, hogy mire gondol. Aztán küldött egy képet, amit ő rakott össze. Megértettem. Igaz nem a hidat néztem. Mert kérem van olyan, mikor a domb, hegy esetleg bármi kézre eső szépség fontosabb. Mint az köztudott.

A hidak állandó mániáim egyike. Mint a Land Rover. Csak az drágább és sosem lesz. Élmény sem. A híd meg a legtöbbször ingyen van, legfeljebb oda kell jutni.

-Pista bácsi elérte, amit akart?

-El fiam, csak akkor már mindegy volt!

Persze egy messze lévő híd az drága. Megéri. Mint minden, ami fontos nekünk, nekem. Az Erzsébet híd azért a legkedvesebb, mert az volt az első. Egy képeslap, ami egy régi könyvből esett ki és apám nem tudta, hogy került oda. A régi csodálatos Erzsébet híd volt rajta. Karcsú és kecses, fenséges és lélegzet elállító. A kor csodája, egy mérnöki mestermű. Azt nézegettem sokat. Aztán az új Erzsébet híd. Amikor épült néha elsétáltunk megnézni. Mert akkor még csináltak ilyet az emberek, mondjuk egy vasárnapi ebéd után a család elindult sétálni. Megnézni a várost és beszélgetni mindenféle dolgokról. Igen pirinyó gyermek voltam /igen, én is voltam kicsi, mostanában is előfordul velem/ egy kép megmaradt bennem. A Szarvas térről mentünk a Duna part felé és akkor a kábel már ki volt feszítve a két pillér között. Vörösen állt a rozsdagátló alapozó festék miatt és nem értettem ugyan ki az, aki ilyen rondára festi ezt a szép hidat. Amikor készen lett, akkor átmentünk rajta, később többször is a 60-as villamossal mikor a keresztapámékhoz utaztunk az akkori Tanács körút, Dohány utca sarkára. Később csak álltam rajta és éreztem azt a rezgést, dübörgést, amit csak egy híd adhat meg. Szerettem. Életem pár balesete is a hídhoz kapcsolódik, általában kirúgtak vagy kinevettek a hölgyek a víz felett és egyszer egy szabálytalanul megforduló taxis az autóm hátsó ajtaján keresztül akarta folytatni az útját, meg is sértődött, amikor nem sikerült, mert három sávban álltunk egyhelyben a Hegyalja út felé:

-Mi a f…ért nem mentél arrébb, köcsög? – köszönt a vezető, aztán jött több taxis is segíteni igazságot tenni a pofátlan mazsolával szemben, de akkor elindultunk és inkább tovább mentem, jobban jártam.

Az Erzsébet híd az mindig a szívem csücske. Persze jöttek más hidak, amiket látni szerettem volna és sokat sikerült is elérnem.

A Károly híd Prágában, ahol úgy gondoltam megkérem Aliz kezét, mert szép a környezet, a fényesre fogott mellű női szobor alaknál, olyan stílszerű lett volna. Még csak szembefordultam vele, amikor azt mondta:

-Nem most. Meg se próbáld. Majd szólok.

Mert ő ilyen. Tény: szólt. Két év múlva:

-Na most, ha van időd.

Mert ő ilyen. Azóta 15 év telt el. Tele hidakkal, amiken együtt mentünk át vagy álltunk rajta vagy satöbbi. Hát ugye?!

A londoni nevezetes Tower Bridge-re is sor került, mint egy nászút során, ami hat hónappal az esküvő után jött el, mert kérem, aki multinál dolgozik, az igazodik az eseménynaptárhoz és akkor megy szabadságra, amikor lehet. Egy régi mondás Szilvitől, a papír osztály apró gyöngyszemétől, akinek a nyár mindig az iskola szezon kemény három hónapját jelentette:

-Te mikor mész nyaralni, Szilvi?

-Nem tudom mi az a nyaralni, én szeptemberelni szoktam.

Persze csak is a visszáru után. Mint az köztudott.

A jegyet előre megvettük, kombinálva a Tower belépővel, olcsóbb volt. Persze ha Anglia, akkor eső és borús idő, úgy is készültünk, a hátizsákban végig magunkkal cipeltük az esőkabátokat. Nem használtuk, mert akkor volt a legmelegebb időszak Londonban. Eső nélkül. Így megy ez! A híd fantasztikus volt. Végig menni a tetején, látni a várost, a gépezetet megnézni, ami mozgatta a felemelkedő elemeket. Egy csoda! Nagy élmény. Azóta többször is voltunk ott, az élmény ugyanaz.

-Gyuri ez olyan nálad, mint a Szárnyas fejvadász. Hányszor láttad?

-Évente úgy kétszer.

-Az elmúlt negyven évben?

-Na jó, amikor meglett kazettán akkor hetente.

-Szóval vagy százszor. Nem unod még? – kérdezte KZS bristolszakértő, aki általában fél alkalommal néz meg egy filmet, mert ha nem tetszik neki, akkor ott hagyja, mint engem szokott, amikor elege van abból, amit mondok. Vagy meglát.

Kérem azt nem lehet elmondani, hogy mindig van benne valami új, egy pici apróság, amire felkapom a fejem. Ez van a hidakkal is.

Mint a Pont Neuf. Atyavilág hányszor olvastam róla, képzeletben mennyi csatát vívtam ott és hány hölgy omlott a karjaimba, mint anno a három testőr éppen ráérő tagjának. Látni szerettem volna, csak ugye a költségek miatt olyan elérhetetlen volt, mint a Meg Ryan-nel való biciklizés, mert nem tudok biciklizni. Viszont úgy tolok, mint senki más. Biciklit. Kiköltöztünk Bristolba és akkor egy sima meló lehetővé tette azt, amit egy otthoni menedzserség nem, elmentünk egy hétre Párizsba. Nekem mindig egy marketing várost jelentett Párizs, ami csak azért épült, hogy lenyúlja az emberek pénzét, mindenhol sokan vannak, drága és borzalmas. Aztán ahogy Kabos Gyula mondta:

-Smeglátni, smegszeretni egy spillanat műve volt.

Azóta is ott van a szívemben. Mint az az élmény, amikor a borongós időben ott álltam a Pont Neuf közepén egy beugróban, ahol egy „Ibrahim est un connard” felirat virított, ami közölte, hogy az illető egy pöcs. Kicsit nagyobbnak gondoltam, látványosabbnak. Először azt hittem, hogy a Pont Alexandre III vagyis a III. Sándor híd az, a sok aranyozott részével. Aztán kiderült, nem az. És akkor megértettem, a nagyságát a Pont Neuf-nek a múltja adja. A hagyomány, a legenda. Szép nap volt. Csak úgy mondom. Aki egyszer ebben a városban volt és van szíve, azt rabul ejti. Tuti.

Hazai dolog a cliftoni függőhíd az Avon felett, itt Bristolban. Mikor először jártunk itt terepszemlén 2014 szeptemberében, éjjel láttuk a Csillagvizsgáló mellől. Fantasztikus volt. Döbbenetes, hogy 1830 körül, 75 méter magasan egy ilyen csodát tudott alkotni Brunel mérnök, a város egyik büszkesége. Na jó, hát egyszer egy kicsit összeomlott az építkezés során, előfordul, főleg akkor, bár lehetne példát hozni a XX. századból is, amikor a híd két íve nem találkozott csak ha lépcsőt is építenek bele. Tény: egy város legolcsóbb szórakozási helye volt akkoriban.

A függőhíd az talán Bristol leghíresebb építménye, aki eljut a városba, az biztos megnézi. Amúgy autóknak fizetős. Külön érdekessége, hogy több helyen is ki van téve egy telefonszám, hogy mielőtt ugrik valaki, inkább hívja őket. Sokkal jobb az mindenkinek. Persze vannak egyszerűbb megoldások is, mint az isztanbuli Európa híd, ahol nincs gyalogos forgalom, úgy meg nagyon nehéz ugrani. Mint az köztudott.

Érdekesség, a legtöbbször vagy esett, vagy éppen abbahagyta, vagy éppen rákezdett az eső, ilyen ez a barátságos és szerethető angol időjárás. Messzire ellátni róla, szép a kilátás. Viszont. Le ne nézzen senki, mert ugye vannak tériszonyos emberek, akik ilyenkor le akarnak esni /mint én is kb. egy sámli magassága elég az érzéshez, hogy ez mással miért nem működik! /, másrészt a világ egyik legrondább folyója az Avon ezen része, mert a tenger árapály változása változtatja, hogy egy méter vagy három méter mély. Emiatt tiszta sár az egész, a partja pedig egy lassan kiszáradó küblire emlékeztet, ahol andalogni legfeljebb egy urológus andalogna, mert ő már hozzászokott az ilyen látványokhoz. Minden évben egyszer megnézzük a hidat. Megvan.

A múlt héten sikerült eljutni Marlow-ba, ahol a Lánchíd eredetije áll, van is egy angol-magyar nyelvű tábla pilléren. Barbi járt ott előttünk, a fészen láttuk. Akkor jött az ötlet, menjünk mi is. Végre. És úgy lett. A Temze völgyi város jó 170 kilométerre van tőlünk, nem messze a híres Henley-on-Thames városkától, ahol a helyi majd 200 éves evezőspálya egy világhíresség. Igazi kedves város, igencsak jól menő lakosokkal, az egyik utcában több Porsche parkolt, mint amennyit egy szalonban látni. A híd pillérei kicsit vaskosabbak, a láncok fehérre vannak festve, maga híd padozata valamilyen kátrányos faanyag volt. Az autók egy érdekes kapun mehettek keresztül, ha átfértek. Nagyon óvatosan lehet menni, maga híd nem hosszú. Megérte elmenni, újabb álom teljesült. Szép volt!

-Olyan álmokra is szükségünk van, amik sosem teljesülnek.

Ahogy Popper tanár úr mondta. Persze hogy van ilyen álmom. Hidakról is. Mondjuk kettő ilyen van.

Hogy ne aprózzam, Skóciában Queensferryben van, Edinburgh mellett. Három híd. A legrégebbi a Forth Bridge valamikor a maga 2,6 kilométeres hosszával Európa leghosszabb vasúti hídja volt. Azóta felépült másik kettő, mert a forgalom szükségessé tette. A Forth Road Bridge az 1964-ben nyílt meg, egy kicsit előbb, mint az új Erzsébet híd. Függőhíd, 2,5 kilométer hosszú és elsősorban közúti forgalomra tervezték.  A Queensferry Crossing a legújabb. 2,7 kilométer hosszú, itt sincs se gyalogos, se biciklis közlekedés. A forgalom növekedése miatt volt rá szükség, a konzervatív angol kormány szinte semmit sem adott az építési költségekhez, azt javasolták, hogy legyen fizetős, 10 font per alkalom alapon.

Megjegyzés: a tőlünk nem messze elnyúló 5 kilométer hosszú Second Severn Bridge, ami 1996-ban épült és 2018 óta viseli a Prince of Wales nevet, fizetős volt, egy áthaladás úgy 5 fontba kb. 2700.-ftba került. Egészen addig, amíg a bevételek visszahozták a beruházás árát. Onnantól, 2020 ha jól emlékszem, ingyenes. Ahogy mondták: a Road tax, az útadó minden jármű után és az üzemanyagban lévő adónak fedeznie kell a költségeket. Ilyen is van. Vissza a harmadik Forth hídhoz.

A skótok nem adták fel, nem jellemző rájuk, egy EU pályázaton nyertek pénzt és a híd 90%-ban ebből a pénzből épült. 2017-ben avatták. Theresa May minden idők második legborzasztóbb miniszterelnöke, mert Liz Truss-t senki sem tudja megelőzni, meg is sértődött, hogy nem hívták meg az ünnepségre. Nicola Sturgeon, akkori skót miniszterelnök asszony, aki most éppen vádlottsággal foglalkozik, megjegyezte:

-Fizessen 10 fontot az átkelésért és jöhet.

Ennyit a megbonthatatlan skót-angol barátságról.

Amikor Edinburgh-ban voltunk terveztük, hogy elmegyünk. Aztán kiderült az nem olyan egyszerű, autó nélkül. Így kimaradt. Na az nem könnyű, mikor már látod, elérheted és mégsem lehet.

-Ja mikor nem boldogulsz a kapoccsal – sóhajtott KZS bristolszakértő és rám mutatott.

A kapcsokkal mindig boldogultam, még félkézzel is. Az odajutás az, ami egy komoly dolog. Bármikor. Hát ugye?!

Az álmok hidja. Amiről filmsorozat is készült Kim Bodnia dán színész óriással és Sofia Helin csodás svéd színésznővel. Az Oresund híd. Koppenhága és Malmö között a tenger felett, 200 méter magasan 8 kilométer hosszan. Felül az autók, alattuk a vonat. Hihetetlen mérnöki csoda, egy kuriózum. Ezen végig menni egy Land Roverrel az lenne az, ami után azt mondanám a Főnöknek:

-Lehet csomagolni, mehetünk.

65 euró egy áthaladás, persze vannak kedvezmények meg kombinált fizetési formák, de kit érdekel. Ott lenni és átmenni. Az az igazi. Lenne.

Persze eszembe jut, hogy vajon miért egyszerűbb egy 8 kilométeres hidat megépíteni 200 méter magasan, mint emberek között hidat építeni? Mert ugye azt a hidat mindenki akarja, ez utóbbihoz meg legalább két ember kell. Akik közül nem mindenki ember. Mint az köztudott. Vannak olyan népek, akikkel elkezdesz egy hidat építeni, aztán azt veszed észre, amit te beleadsz, azt elveszi a másik és ő semmit sem ad. Aztán a távolság már akkora lesz, mint egy kormányinfó hazugsága. Vagy még nagyobb. Érted? Dobzse.

A munkahelyünkön a dolgok változatlanok, sosem értem meg mit miért csinálnak. Még mindig abban a hitben vagyok, hogy a munkahelyre dolgozni járunk. Na kérem a múlt héten kiderült: ez tévedés. Itt Angliában azért mész munkába, hogy jól érezd magad. Ahogy az egyik nemtudommilyen igazgatónk mondta, ez a legfontosabb. Ebből végre megértettem: a menedzserek azért nem köszönnek és azért nem beszélnek velem, hogy boldog legyek. Ez az! Mert a Thomas B. nevű menedzserem, aki állítólag az ÉN főnököm három éve, még sosem beszélt velem. Sosem köszönt és inkább elbújik, csak ne találkozzunk. Komolyan Thomas a gőzmozdony előbb fog rám fütyülni, mint az elvileg főnököm. Mivel annyira erős főnök, kineveztek melléje még egy menedzsert, akinek a nézése vetekszik a vízbefulladt bálnák pillantásával. DE! Ő se köszön.

-Akkor mit akarsz? Te nevetsz ezen. Tehát, boldog vagy – közölte Barbi, aki mindig le tudja fordítani az angol dolgokat, bárhová, bármire.

A heti történés. A menedzsment még mindig hisz abban, hogy ha sok a szedő, a munka is gyorsabban megy. Akkor is, ha huszonnégy szedő van tizennyolc helyre, vagyis hét áll, nem dolgozik, mert egy gép mindig rossz. Viszont jól érzik magukat és beszélnek, beszélnek, beszélnek. Angol logika, ami ugye oxymoron. Ők még nem hallották azt a megállapítást, hogy:

-A mennyiség nem pótolja a minőséget!

Igaz ez egy termetes hölgy méreteivel volt kapcsolatban, de itt is megállja a helyét. Simán. Szóval bárkit felvesznek, aki él és motyog, aki ezért a fizetésért elzarándokol a semmi közepétől srégen balra lévő farmra. Nem dolgozni, jól érezni magát. Ezért is lett probléma abból, amikor az egyik ötödik X-en túl lévő hölgynek szóltak, hogy kevés, amit szed óránként /Aliz negyedóra alatt szed annyit/ és dolgoznia kellene. Egy kicsit. A hölgy felháborodott, igen hangosan és hosszan /addig se kellett szednie/ majd panaszt tett az igazgatóknál, miszerint zaklatta őt a csoportvezető. És mi lett belőle? A csoportvezetőnek elmagyarázták ne csinálj ilyet többet! Abroncsot! A hölgy azóta is óránként 25 terméket szed, az elvárt 70-nel szemben, igaz tegnap már ő tanította be az újonnan érkező hölgyet. Ebből világosan látszik, a jövő valóban a mosolyé. És nem a hidaké. Mert ahol part sincs, oda nem lehet építeni.

Amúgy nagy változások nincsenek, rendes esős, borongós angol nyár. Néha 23 fokos hőség. Hol ez, hol az sztrájkol, kiderítették, hogy a kórházi várólisták hossza miatt öt év alatt majd egy millió ember előbb fog meghalni, mint kellene, mire az egyik államtitkár mosolyogva közölte:

-A munkánk eredményeképpen javult a helyzet.

Így megy ez!

A KARÁCSONY OKOSBAN című ajándék novella készül. Aki látta a videót, tudja, teljesen más lesz, mint amit ígértem. Dr. Langer Imre lengő slampeca helyett egy család lesz a főszereplő. András, Marci a fia, egy Rita, aki Viktória csak így becézik, meg páran, ki nem hagyva Pöcköm királylányt, akiről csak mesélnek. Sok mindent. Igazi karácsonyi történet lesz. Bejglivel, meg sült hallal, ami azért szálkás, mert nem találták meg a smirglit. Egyetértéssel, félreértéssel, sértéssel, sertéssel. Meg pulykával. Szaloncukor, műfenyő, a balhé meg egyre nő. Jó lesz.

DECEMBER 21-én érkezik mindenkinek. Akik a GURUL A PIRULA olvasólistáján szerepelnek, ők 19-én megkapják. Mert mint tudjuk Bill Gates nem alszik, gazdagodik.

Lassan meglesz a GURUL A PIRULA villanykönyv változata. Nyugi, nem én csinálom, a fiam, aki ért az ilyen ügyes-bites dolgokhoz.

A BÖDÖN készül, szeretném a születésnapomon  adni nektek, mint Bakker Gyuri hat tyúk dalát. Szintén villanykönyv lesz. És occsó!

Közben lesz még ez az. Talán. Vagy biztosan. Mint ahogy Barbi bölcsessége mondja:

-A híd azért jó, mert nemcsak összeköt valamit, hanem rágni is lehet vele. Attól függ, hová építették.

See you later!