Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?
Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?
Több mint negyven éve ez a dal, az AE Bizottság nevű formáció egyetlen lemezén, a Kalandra fel! címűn hangzott fel és bármennyire is furcsa, az a címe Szerelem, Szerelem. F Zámbó István és Wahorn András követték el. Egy egyszerű zene, nagy szöveg. Annak idején a nagyon kedves, aranyos és imádott Rózsika néni a könyvesbolt pénztárosa azzal fenyegette meg a főnökünket, hogy kilép, ha ezt borzalmat kell hallgatnia. Persze nem játszottuk tovább, ám egy galád szemétládának támadt az az ötlete, hogy frissen érkezett Karajan féle Wagner albumot nyomassuk. Két nap múlva kompromisszum született, naponta négyszer játszhattuk a Bizottság lemezét, közte Rózsika néni ebédszünete alatt is. Wagner maradt a tasakban. Akkor még voltak sikereim.
Már megint. Ez egy klasszikus kifejezés, mikor megdöbbenünk, keserűen nézünk magunk elé és legtöbbször Marton Gabi főnöknőm szavajárása következik:
-Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el.
Persze ez úgy az igazi, hogy mögötte van a Gyuri és kéznél egy kispárna, amibe a fejét verte mikor mondjuk tárgyaltam vele a könyvosztály dolgainak ügyében. A kispárna az legendás lett, több könyvemben is szerepel, örök hála Gabinak és az A betűs munkahelynek, ami hamarosan CsútMarket vagy Andichan esetleg Auchandi néven fog felemelkedni a Nem Ezt Reméltem korszak sosem halványuló egére.
Ennyit a kifejezésekről.
Már megint. Igen, már megint jön a születésnapom, egyre kisebb az esélyem, hogy ne éljem meg, pedig higgyétek el, én megpróbáltam. A Tüdő Gyulával történt hosszabb értekezésem, majd egy skót fickó McFazas tartós jelenléte kombinálva Miss Laaz-zal nem volt egy rossz kísérlet. Maradéka még meg van, ahogy Aliz mondta:
-Ha rád száll egy lepke, hanyatt dőlsz.
-Ha nőstény, jöhet.
-Olyan hülye vagy – mondja ilyenkor, néha fokozatokkal, ha nem szól semmit az nem jót jelent. Nekem.
Már megint egy évvel öregebb leszek, hamarosan, most nem lesz semmi utazás és hejehuja vigalom, ami bejött kiadom akció, sem London egy kis hömpizéssel, sem steak túra a Covent Gardenben. Terv van, mert az mindig kell, tudjuk mitől tértünk el. Egy szolid, barátságos, igazán könnyes film megnézése, Ridley Scott Napóleon filmje /nagyon kedves tőle, hogy november 22-re tette a bemutatót, két nappal a Nagy esemény előtt/ aztán egy ebéd vagy hasonló valahol, ahol Aliz is tud választani magának, majd egy séta a kedvenc HarbourSide-on, otthon pedig behunyni a tv előtt, bármi is menjen rajta. Szerepel még egy kis film nézés, dvd, persze az a pislogások sűrűségétől függ.
-Te alszol!
-Nem alszom, hosszan pislogok.
Már megint kellene valami összegzés, hogy mi volt, hogy volt. Mi volt jó, mit bakkeroltam el. Mit szerettem volna, mit kaptam. Mit tettem érte és mit nem. Idén nem lesz ilyen. Jó volt ez az évem is, a tavalyi születésnap óta. Jó lesz a következő is, ha lesz, mert ahogy KZS bristolszakértő mondta:
-Ha van születésnapod és megünnepled, akkor te is vagy. Mi a bánatost akarsz még?
Tényleg. Mit is akarok még?
Lássuk.
Mindig is azt szerettem volna, hogy minél többen olvassátok, amit írok. Hogy néha megírjátok, nem tudtátok letenni, mert nem volt hová és egy tabletet nem dobál el az ember. Szerettem volna, hogy a könyveim jól fogyjanak és ne 500.-Ft-ért ne kelljenek senkinek, hanem 3500.-ért mert az kérem már valami. Hogy elérjek sok olyan embert, aki szeret hasonló történeteket olvasni csak nem tudja, valaki már ír ilyeneket. Én. Hogy egyszer Meg Ryan felhívjon: el szeretné Melindát játszani A JÓEMBER című filmben. Meg ilyenek. Aztán ez a Tüdő Gyula mondott valamit úgy egy 40 fokos lázas nap végén, amikor a pisilés is megerőltető volt, nem is tettem.
-Tessen boldognak lenni kérem. Mielőtt a Szabó Béla eljön. Csak úgy mondom.
Már megint. Az egyik nagy kedvenc találmányom, a Halál, akit Szabó Bélának hívnak. Lásd még a KARÁCSONY ÖT PILLANATA című tavalyi gyuriságot a honlapomon. Mivel akkor aludni se tudtam, hangom se volt, az élet néha benézett van-e még dolga itt vagy mehet tovább, gondolkodtam. Van mivel. Igen. Ne higgyétek, akkor is. Ja kérem, hogy rosszul használom? Szabad nem? Hát hol élünk?!
Szóval arra jutottam, aki boldog, annak mindene meg van, ami az életében kell és fontos. Meglehet nem az, amire én számítok, szeretném, akkor az nem is annyira fontos. Mindenkinek más a boldogság. Ám minden pici dolog boldoggá tehet. Állva vagy fekve. Ugye. Bárhogyan. Ezért az általam a Legutáltabb Mondat címet elnyerő:
-Ezt el kell engedni! -jótanács győzött.
Mehet. Bár sikerült egy vadonás új Land Rover zoknit kapnom és aranyáron egy kulcsfigurát a 90-es Defenderrel, mert a 110-es a nyanyáknak való, az igazi Land Rover odamegy Meg Ryan mellé, mint meg nem valósuló álom.
Már megint volt, ugyanis Land Rover napom, amikor a neten nézegettem az Autókat. Meglehet még meg is vehetnénk egyet, ha a dízel autó nem lenne válóok nálunk. Mint az köztudott. Viszont kérem a fogyasztása, adója, biztosítása vagy 40%-al magasabb. Van ez így. Ettől még az a Land Rover mintájú pizsama még gondolkodóba ejt, a 69 fontos árcédula kijózanít. Így megy ez!
Már megint lesz karácsony, mert ez a karácsony ilyen, csak jön, kitakarítja a pénztárcát és megy tovább. Már javában tombol nálunk is, de ugye a hét végén még Bonfire Night jön Guy Fawkes béna robbantási kísérletét megünnepelve durrogtat mindenki, ki mivel tud, van, akinek csak BeanFire Nightra, Bab Robbantó Éjszakára telik. Na kérem ez után, november 5 a szent nap, már lehet Britanniában karácsonyfát állítani. Is. Aztán elkezdeni díszíteni. Lassan, apránként egészen december 24 estéjéig. Mert a karácsony, mint azt már sokszor mondtam, az itt december 25-e. Egyre többen mennek karácsonykor a hideg és nedves Britanniából egy meleg és nedves szigetre, hogy a vedelés és zabálás ünnepi szertartását megejtsék. A csapda az mindig akkor jön, amikor azt kérdezi egy kolléga:
-Ti mentek valahová karácsonykor?
Ilyenkor az angol protokoll szerint bármit válaszolsz, vissza kell kérdezni:
-Mi maradunk itthon. És ti?
Na itt a baj, mert ilyenkor az, aki elsőként kérdez, eléri célját és egy három teányi előadást fog tartani arról, hogy:
-Tudod nekünk most valami melegség kell, mert a gyerekek is jól elvannak az óceánban, mert tudod olyan helyre megyünk, ahol óceán van, meg olyan vicces nagy bálnák és kis bálnák, meg Joe a férjem, mert tudod ő aztán mennyiség és nagyon olcsón vettem a jegyeket, mert a sok buta rendes áron szerzi be, de én nem, mert tudom hogyan kell olcsón venni, még ha nem is akarják annyiért adni , mert a szobaárban teljes ellátás van és nekünk az ital is benne lesz, amit a többiek nem tudnak elintézni, de én igen és lesz majd kirándulás a susnyásban vagy hol, nem érdekes direkt megkérdeztem viselnek-e ott ruhát a nők, mert tudod a Joe az egy kujon, ha megy neki és hogy rendes wc van-e, mert az mégis csak egy gyarmat volt, hát mit lehet tudni? Tényleg az áramot elfelejtettem. Bocs, csekkolom!
Ebből is látszik, Aliznak mennyire igaza van, mikor azt mondja:
-A mostani emberek nem beszélgetni akarnak, csak beszélni.
Így megy ez.
Már megint veszteség ért, mert KZS bristolszakértő tíz évi helyben lakás után elköltözött Bristolból egy városkába úgy 30 mérfölddel arrébb. Ez nagyon jó. Neki az is, hogy semmi esélye se lesz összefutnia velem a Lidl parkolóban, mert az van helyben is. Legutolsó találkozásunkkor is olyan kedves volt:
-Bitang szarul nézel ki, Gyuri.
-Úgy is érzem magam.
-Ja? Akkor már annyira nem érdekes – legyintett és elviharzott a kiömlöttejeskávé színű autójával.
Amúgy két havonta szoktunk találkozni, kivételes esetben előbb, ha elnézte a naptárat, mert KZS bristolszakértő mindent szépen eltervez, beír és betart. Időnként bemutat nekem. Hát ugye?
-Külön filced van, Gyuri.
-Komolyan? – mosolyogtam szerényen.
-Bizony. Be vannak jelölve a napok, amikor találkozhatnánk a Lidl-nél, ezért azokat kerülöm.
-Mert nem tudunk eleget beszélgetni?
-Pontoson – pislogott KZS bristolszakértő.
Hiányozni fog. Persze messengeren meg ilyeneken tudunk beszélni, talán meg is hallgat, mert nem kapcsolja ki, de kérdés ott van-e vagy csak egy programozott telefon mondja időnként: Aha, Biztos, Ja, Komolyan? Személyesen más, mert ott rögtön észreveszem, mikor nem tetszik neki valami. Mondjuk én.
-Nem vagy az esetem, Gyuri. Viszont, ha valakit mosolyogva kellene megfojtani, tudom kit választanék – paskolta egyszer meg a vállamat lábujjhegyre állva és én örültem, hogy végre rám is szükség van.
Egy új házba költözött a címet még nem adta meg, Aliz azt mondta igaza van, még odamennék, de én tudom, tudom, hogy KZS bristolszakértőnek szüksége van egy ekkora barátra, mint én. Esetleg kisebbre. A házhoz van egy kis kert is, egy grillező hellyel, amitől nagyon fellelkesült, hogy végre ő is rendezhet BBQ partikat. Mondjuk eddig nem szerette az ilyen eseményeket /Aliz megjegyzése: ott voltál, Gyuri/ a vidéki levegő meglehet ezt teszi. Nyáron meglátjuk. Remélem. Barbi már volt ott, ő ugye más, mert barátnő és nő, ami rólam nem mondható el. Ha jól emlékszem.
Már megint a munkahely, ahol mindig történik valami. Ahol rendszeresen SSDD napok vannak vagyis Same Shit, Different Days vagyis ugyanaz a vacak más napokon. Már javasoltam, csináljanak egy sorozatot Sutton Bottom címen, ami a nevében Sutton Wick-re a falura utal, a Bottom meg az aljára. Aztán rájöttem, az angolok ezeken a dolgokon nem tudnak nevetni, mert természetesnek veszik, hogy ez így van. Ezt egy európai nem értheti és nem is számít érti-e. Mert ugye az angolok nem európaiak, annál feljebb vannak, közvetlenül az amerikaiak alatt ezért nem értem, miért csodálkoznak azon, ami rájuk hullik?
Vegyünk egy egyszerű példát, amin én betegre nevettem magam, egy angol megértően bólogatott volna. Az új fiúk A. és T. pajtások nem fogják megnyerni a százméteres egyhelyben járás világcsúcsát viszont minden csigának örömet okoznak azzal, hogy elhúzhatnak mellettük. A megértéssel vannak gondjaik, amit ma mondasz nekik, azt már tegnap elfelejtik. Nem az asztalon, a földön pakolnak, mert ahogy A. pajtás mondta, ő nem olyan öreg, mint én. Kedves egy srác, mondjuk egy doboz banántól, ami 12 kiló és Aliz kettőt szokott vinni belőle, összeesik és negyedórát pihen. Mert ideje van, ereje nincs. T. pajtás fiatal, nem értettem miért van mindig zsebben a keze. Gondoltam megy a zsebzsötem, az ő korában ez még elmegy. Kiderült: fázik a keze, mert hideg van. Ja, 5 fok, ezt eddig is tudta. Mondtam, vegyen fel gumikesztyűt, ami legalább valami. Mire kijelentette, ő férfi, nem fog kesztyűt hordani! Fogadjunk, hogy óvszert se használ.
Már megint jöttek a megszokott dolgok: ha hat darab öt kilós dinnye van egy nagy dobozban és abból neked öt darab kell, mit teszel? Nem, nem. Nem kiveszel egyet és a dobozt a kocsira teszed, abban küldöd el. Nem. Azt csak a balfék európaiak csinálják. Kiveszed egyenként a dinnyéket és beteszed kettő műanyag ládába, mert csak ott fér el. Igaz kilóg a teteje, tehát majd a kocsiban gond lesz vele, ám ez az igazi angol megoldás. Mint mikor ötven darab mandarint egyesével! tesznek a ládájukba. Amikor látta én négyet fogok meg egyszerre, csóválta a fejét: külföldiek. Nos ezek a srácok ketten egyelőre annyit szednek egy műszakban, mint Aliz fél nap alatt, de a teamleader asszony szerint ez a megoldás, innen már csak felfelé. Ő tudja, ő lett a főnök.
-Hány menedzser kell ahhoz, hogy egy rossz beosztást készítsen?
-Egy is elég, ha kinevezték.
Már megint nem tudtam tartani a pofámat, sosem ment nekem, ezért próbáltam javasolni az új srácoknak, hogyan könnyebb melózni. Ebből ők nagyjából annyit fogadtak meg, mint én, mikor azt javasolják ne szóljak bele semmibe.
-De én jót akarok nekik.
-Ők meg nem akarnak jót. Világos?
Világos. Csak nehéz megérteni, miért is kell dupla munkát végezni dupla idő alatt, aztán beszélgetni egy harmadosat. Mármint a munkaidő egy harmadában nem dolgozni csak dumálni. És ilyenkor meglepődnek: többen vagyunk, mint régen, kevesebb a rendelés, mint régen, még se készül el semmi időben. Igaz régen EGY menedzser volt két helyettessel. Most KÉT menedzser van HAT helyettessel, csak a mégse sikerül időben kiküldeni az autókat. Így megy ez!
A múltkor eljutottam oda, hogy kimentem a szedőteremből, mert levegőre volt szükségem és egy helyre, ahol egy sima Fuuuuuuccccckkkk! kiáltást elengedhettem. Mert A. pajtás elcipelt 16 kiló almát az asztalához. Kivett kettő darabot, ez úgy 30 deka, majd visszacipelte az akkor már csak 15 kiló hetven deka súlyú dobozt. Aztán az asztaláról levéve leguggolt és betette a földön lévő szállítóládába, amit aztán felemelt az asztalra. Ölég!!! Abroncsot!!!! Ráadásul T. pajtás eltanulta ezt a korszerű módszert. Ez Anglia.
Már megint az írás. A novella, amit karácsonyra kaptok /beírtátok, december 21/ készen van, KARÁCSONY OKOSBAN a címe és néha simítgatok rajta. Nem árt. Közben van egy titkos projektem, amit a múlt héten kaptam és hamarosan végzek vele. Ez nagyon titkos, aki rám bízta majd szól és akkor már nektek sem lesz az. Megfogtok lepődni. Én főleg.
A BÖDÖN című teljesen normális őrület is készül. Csak tetszenek tudni az olyan, hogy nem lehet folyamatosan írni, ahhoz ihlet kell, amit pl. alkoholnak hívnak. Csak nem jön. A múltkor azt gondoltam, tök klasszul megy a dolog. Fokföldi százados egy cuncus után elment a Piros Bicikli Vendégházba Tiszafüredre helyi sajátosságokat és sok alig öltözött hölgyet csodálni, amiből nem a helyi szorítós pendele került ki győztesen és nem is a vakarós lapuly, hanem a szilikon völgyes hölgyek. Tehát minden oké, írom tovább. Másnap elolvasva jött a delete feliratú gomb. Alig 30 oldal, de ki számolja. Így aztán az esélye, hogy még idén netvilágot lát, minimális. Ami biztos: amint készen van két kedves barát megkapja, hogy utána elmondják, miért is SZAR vagyis Szenzációs Alapvető Remekmű. Niki, Geri készüljetek. Legyen egy jó karácsonyotok!
Lesz karácsonyra, ha Tamás fiam is úgy akarja egy KARÁCSONYI GYURISÁGOK című villanykönyv, amiben az eddigi karácsonyi novellák vannak összegyűjtve. Spóroljatok rá, 999.-Ft lesz. Én szóltam. Kölcsönt ne nálam intézzetek.
A jövő évi Betty folytatásos, a SZORUL A FITYULA alakul, már van pár döbbenetes hihetetlen akármi, amitől hanyatt dőltök. Ilyeneket gyűjtök még az idén. Aztán januártól mehet az írás. És júniusban elindul Betty újabb kalandja 1953 őszén, Szicíliában. Ennyit előre. Csak el ne felejtsem.
December 31-én egy igazi bődületes gyuriság érkezik a báró Keresdy Ödön sorozatban: EGY LAKTANYÁT, ÖDÖN? címmel. Akit a többi Ödön írás érdekel, a honlapon megleli.
www.szekelynagygyorgy.hu
Már megint sok vagyok, pedig fogytam és néha még kevesebbnek érzem magam, mint bármikor. Még van bennem gyuriság, meg is kapjátok. Remélem tovább is adjátok, mert komolyan más esély nincs arra, hogy többen megismerjék azt, amit írok. Előre is köszönöm!
Barbi Bölcsessége a mai bejegyzéshez:
-Néha egy tüdőgyulladás is kevés a hülyeséggel szemben. Kár.
See you later!