-Tudod mi az…
-Tudom!
-Gyuri! Nem is kérdeztem semmit!
-Azért tudom – bólintottam KZS wiltshireüdvöskének.
-Akkor még egyszer. Tudod mi az nyolc lába van és nem mozog egyszerre?
-Pók!
-Tánckar – csapta le a tabletjét KZS wiltshireüdvöske.
Így megy ez!
Előtte megírtam neki, hogy miről is fog szólni a blog, mire azt mondta:
-Bitang unalmas lehet az életed, ha már pókokról akarsz írni.
-Mindennapi társaim.
-Emberek esetleg?
-Azokkal alig találkozom. Gyökerek, meg tuskók, meg hasonlók.
-Azt tudod Gyuri, hogy egy tuskó a földben csak a gyökér csúcsa?
-Tudtam. Miért?
-Ha rájöttél, akkor ne hívjál – intett KZS wiltshireüdvöske és akkor is kikapcsolt.
Eleinte úgy gondoltam, hogy egy cambridge-i tudományos értekezést fogok idézni a pókokról, aztán mégsem tettem így. Egyrészt a tanulmány 600 oldal és van hozzá 140 oldal hivatkozás lista. Másrészt, ha idézek belőle, az engedély köteles. Harmadrészt, a huszadát sem értettem még fordítóval sem. Anélkül meg valamivel kevesebbet. Ezért úgy döntöttem, az emútkilencév feljogosít arra, hogy hülyeségeket mondjak a pókokról.
Angliában a legjobban elterjedt állatfajta, azok között, amelyeknek kettőnél több lába van. A kétlábúak számát nem lehet utolérni, van utánpótlás bőven. A pókok errefelé is azt jelzik egy háznál, hogy száraz. Pedig ez itt nem olyan egyszerű., mert az eső bármikor eshet, állítólag még valamelyik Henrik vagy György, aki király volt, adott neki erre engedélyt. És persze senkinek sincs annyi esze, hogy egyszerűen visszavonja! Anglia. Az eső miatt aztán a vizes, párás, penészes lakás az gyakori. Van amikor a régi tapétát úgy veszik le a falról, hogy egy hétig nem nyitják ki az ablakot: lejön magától.
-Joe édesem, honnan tudod, hogy Tim a legjobb tapétás?
-Hat teát iszik meg egy műszak alatt, Amy.
-Akkor ő a legjobb, Joe édesem.
Szóval a pókok mindenhol megtalálhatók. Nagyon hasonlítanak a politikusokra, minden résen bejutnak, aztán csendben vannak és lesből támadnak. Különösen szeptember környékén veszélyesek a kifejezetten nagy, fekete úgy tíz centis darabok, mert akkor van a nász náluk és olyankor egy kisujj körömnyi fekete figura után koslatnak. Az a nőstény. A nagy feltűnő meg a férfi.
Ugye ez is kétoldalú dolog. Egyrészt az évente egyszer kötelező együttlét az asszonnyal, sok férfi helyeslését váltaná ki. Persze ha mellette lennének olyan balhálóról pottyanó kis nyolclábú cuppantani való nőstények is. Másrészt a fickó feltűnő, nem szeretik sehol, hamar lebukik és általában egyszer kap elismerést: amikor agyoncsapják. Tény, ez őt már nem dobja fel. A talpát igen. A lakásunk ugye a földszinten van, ezzel mi rendesek vagyunk, mert a tériszonyos pókok menedékét mi adjuk. Minden résen bejönnek. Sosem hívjuk őket, amikor meglátunk egyet, akkor mérettől függően dől el, hogy megy vagy marad. Ismerős mi?
Régen, amikor a gyerekek egy része tanyán nőtt fel, gyorsan találkozott az élet kegyetlenségeivel vagy mondhatjuk úgy is az egyszerű természettel. Ahol a hím állatot mindig meghagyták, mert ő tud szaporítani. A nőstényből azt, amelyik ránézésre jobbnak ígérkezett. Ezért aztán mikor a tanyán fiú-lány ikrei születtek az anyukának és megmutatták őket a többi gyereknek, Lacika így szólt:
-Azt a kis kanyit meghagyjuk, ugye?
Ennyit a pókok kiválasztásáról. Amúgy a pókokat sosem bántjuk, állítólag itt Britanniában egy pók elpusztítása nagyobb bűn, mintha Fésűnélküli Boris-szal tennék ugyanezt. Ezért a családon belül kijelöltük, hogy ki is lesz a pók eltávolító. Mivel én csak szellemileg vállaltam, erősen gondoltam arra, hogy távozzon és ez nem hozott kellő eredményt, ezért Aliz lett a pók kísérő. Mármint sajátos kartonlap+csésze kombinációval vitte ki az állatokat az ajtón kívülre. Én eddig megúsztam, talán mert nincs akkora csészénk és az idő múlásával már haspók sem vagyok. Mint az köztudott. Ez kérem NEM gyávaság, ez gyakorlatiasság. Egyszer jártunk úgy, mikor hazajöttünk fél tízkor, este, hogy a pók a nappali-konyha-olvasó-dolgozó-pihenő-játszó szobában, fekete, nagylábú, akkora volt, hogy lábos kellett hozzá és egy nagyobb karton. Rám hárult a feladat, hogy megmondjam neki, várjon, amíg találunk megfelelő méretet. Persze magyarul nem tudott. Tudatlan. Ezért folyamatosan jelentettem Aliznak, hogy merre indult a legény. Azt hiszem éjjel negyed tizenkettő volt, mikor behozta Cápit, a Shark márkájú porszívónkat /akkor még úgy működött, hogy ki tudtuk kapcsolni, aztán erről leszokott, azóta az ágy alatt gondolkodhat mit is tett, pókok vannak ott is/ és beszippantotta a fickót. Aki erre elkezdett kimászni. Semmi kultúra! Hát micsoda viselkedés ez?! Azt hiszem éjfélkor már az asszonyt is megtaláltam, amikor is lábamat feltéve az asztalra olyan negyven perces pislogásokkal néztem egy remek műsort, amiból pont annyira emlékszem, mint amiről szólt. És az egyik pislogásnál láttam, valami mozog. A nadrágomon. Nem benne. Rajta. Először azt hittem, hogy leöntöttem kávéval és az folyik a szőnyeg felé. Na de a kávé régen volt, a szőnyeg meg nincs is ott. És akkor…megláttam, hogy lába is van. Egyből rájöttem ez nem egy megzavarodott tehén az ajtó előtti műfűről. Halkan szóltam Aliznak:
-SEGÍTSÉG! GYILKOS!!!
Ő úgy öt perc múlva bejött, letette a könyvét és megkérdezte: mi van? Mi van?! Hát pillanatok kérdése és megöl! Torokra megy látom a térdemnél? MI van? Irtsa ki betonozza be vagy vigye magával! Mi van.
-Ó. Ő a menyasszony- vigyorgott, mikor meglátta – miatta volt itt az a béna srác.
-Mindegy ki volt itt, meg kit hívtál, el ezzel!
-Khm – mondta nejem.
A plafonra néztem, mint ilyenkor mindig. Ott is egy pók, csak kisebb. Intett a lábával, akkor ez James volt a gázkazán alól. Régi haver. Nagy sóhaj:
-Aliz légy szíves mentsd meg az életemet és vidd ki a spinkót!
-Akkor a pók, maradhat?
Mert az én nejem akkor szokott vicces lenni, amikor nem kellene. De a pókot kivitte.
Nem minden pókunk ilyen modortalan. Van ugye James, aki már évek óta a gázkazán alatt lakik, fogalmam sincs miből él és főleg ilyen jól, de megvan. Ő kérem tisztelettudó. Ha kijön, kizárólag a plafonon mászkál. Esetleg az infrariasztónál a szoba felső sarkában és ott szövögeti a hálóját. Néha meglepődik, hogy az előző még megvan. Erre szokta nejem azt mondani:
-Két méter vagy. Magasságban. És egy kettőötven magas lakásban nem tudod a sarkokat portalanítani? Röhej.
-Az direkt van – mondom ilyenkor, mert mégis ugye, nem kell rögtön igazat adni, még megszokja és akkor végem van.
-Direkt?!
-Látod, az James hálója. Ha most én lerombolom, újra szövi. Felesleges energiapazarlás. Így viszont, odamegy és látja: George olyan rendes, hogy meghagyta a múlt hetit. Tisztelet.
-Tudja a neved, mi? Tisztelet. Olyan hülye vagy – intézi el ilyenkor és én végre elállhatok a falon lévő térkép elől, amin valóban látszik némi por még januárról.
Így megy ez.
Aztán van pókunk a fürdőszobában. Lilinek hívom, mert olyan karcsú lábai vannak, hogy pasas nem lehet. Ő a szennyes kosár mögött lakik és csak akkor jön elő, amikor a hangok alapján valaki, főleg én, a Trónok harca egyik szorult helyzetű epizódját adja elő. Na ezt bírom benne, mert az nekem is a kedvencem. Mindig kíváncsi vagyok arra, miből tartja fent magát, mert ha a „szaggal” nem lakik jól, akkor más nem igen jöhet szóba. Amikor takarítok /megtekinthető minden szombaton 9 és 10 óra között itt Bristolban, jegyet a honlapomon lehet igényelni/ akkor eltűnik. Gőzöm sincs hová megy. De nincs a sarokban. Egyszer volt egy társa is a lefolyócső mögött kereste a fonnivalót, nos ő baleset áldozata lett, mert nem vettem észre és némi domestos alapú felmosóvízzel kiöblítettem szegényt ebből a világból. Ha szól, nem teszem. Ugye néma póknak a hálója sem érti a szavát. Amúgy meg. Nyolc szeme van. Nem látta? Ne már pubi.
Tény ezután történt az az eset, amelynek következményeként a néha igencsak elfoglalt jobb kezemen lévő mutatóujjamat megcsípte egy ilyen spiderhajder. Azóta az ujjamat tudom használni /KZS wiltshireüdvöske szerint jobban, mint az eszemet és Aliz erre szokott pislogva hozzászólni: A mit? Mert ez a két nő szeret. Én tudom/ de nem érzek vele semmit.
-Nem érezte bűnnek, hogy ellopta azt a tehenet, Gazsi?
-Mert ő annak érezte?
Ennek vannak előnyei, amit most helyhiány miatt nem sorolnék fel. Hátrányai is, mert a kerámia platni hőfoka nem jut el a toronyba és ott tartom az ujjamat, amíg aztán az ingerküszöböt át nem lépi. Ilyenek ezek. Amúgy az ágy mögött is szoktam takarítani. Hat havonta egyszer, mert a szoba méretei korlátozott virgonckodást tesznek lehetővé. Kivéve az ágy terjedelmét, ami KZS wiltshireüdvöske szerint nagyobb, mint a szoba. Amikor takarítás van, akkor mindent kipakolunk az ágy alól, amit Aliz vízszintes gardróbnak hív, aztán arrébb húzzuk az ágyat, elvesszük az ágytámlát és csodálkozunk. Mert ki hitte volna, hogy egy komplett Spider Hotel van mögötte. Kétségtelenül nem okozunk örömet nekik. Megfelelő porszívózás után Aliz üríti a porzsákot. NEM azért, mert félek a pókoktól, hanem mert így alakult. Hosszas megbeszélés után következett be ez a mára állandósult helyzet, mikor is azt mondtam:
-Én ki nem viszem.
Ezzel a dolog és egy hét némaság el lett intézve. Amúgy is Aliz jobban ért hozzá, mert ő csinálja. És milyen jól!
Nos, ha azt hiszitek, hogy a pókok nem jönnek vissza, akkor tévedtek. Van egy ultrahanggal működő ilyen rovarriasztónk, amit szerintem kifejezetten kedvelnek. Néha az az érzésem a Spotify, az nekik ez a kis fehér bigyó. A múltkor egy nagyon agresszív és pofátlan példánnyal volt dolgunk. Viktornak neveztem el. Igen, mert olyan győztes típus. Volt. Na ez a Viktor mániákusan mászkált rajtunk. KZS wiltshireüdvöske szerint ez jó, mert akkora pofám van, hogy éhen hal, mire az egyik feléről átér a másikra. Szokott ilyen kedves lenni. De csak velem, ti ne próbálkozzatok. Aztán a következő mániája az volt, hogy vért akart. Az enyémet. Alizét soha. Ő azt mondta:
-Annyi huncutság van benne, azért szereti. Van elég, ne sajnáld!
Nos Viktor egy váratlan esemény miatt távozott az adóparadicsomba, ahol a nyolc lába után már nem kell extra profit adót fizetnie. A dolog még a munkahelyemen kezdődött, amikor is egy akkora baromságot mondtak nekem, hogyha tehén lett volna, három istállóba nem fért volna el. Ezért amikor az este hatórára időzített pisiidőmet, Pee Time, kivettem, megpróbáltam dühömben arrébb rúgni a kinti beton lépcsőt. Nem sikerült. Még. Ennek következtében az én jobb nagylábujj körmöm lila lett. CSAK AZ ÚJPEST! És fájt. Két nap múlva rémálmom volt, mert ugyanazt a baromságot megint előadta ekkor már egy nagyobb „ember” és én meg arrébb rúgtam. Kétszer. Sajnos kiderült, hogy egy: álom volt, kettő: nem a nagyobb „ember” hátsóját találtam el, hanem a tőlem vagy hat centire lévő radiátort. De nagyon. Ettől a körmöm színt váltott. Most olyan bakkermekkorataslitkaptamígynézki színű. És fáj. Szegény Viktor meg akkor akart kortyolni a véremből. A jobb nagyláb ujjamnál. Bele is döglött szegény. Nem mondom azt, hogy hiányzik a csipkedése, de megint egy vérszívóval kevesebb van. Igaz csak egy pók, de azért jó lesz vigyázni.
A pókok amúgy teljesen rendesek. Semmilyen rasszizmussal vagy bunkósággal nem vádolhatók. Mindenkit csípnek. Amit megfognak az az övéké. Nem követelnek segélyt abban a pillanatban, mikor megérkeznek. Először melóznak, felépítik a megélhetésüket és kaját szereznek, aztán csöndben vannak. Nem bántanak senkit.
-Téged azért, mert te valaki vagy – mondta Aliz.
-Ó köszönöm!
-Mert te hülye vagy és ezt ők is tudják- sóhajtott.
Imád ez a nő, hiába.
A pókok után egy kicsit az írásról. Láthattátok, a SZORUL A FITYULA című könyvem, Betty második könyve, elkészült. Megírtam, hogy mik lesznek a következő három évben megjelenő Betty könyvek címei. Jövőre a LÖTYÖG A HACUKA érkezik, ami 1966-ban Budapesten fog játszódni, meg egy kicsit Kanada északi részén. Is. És ruhákról fog szólni, meg atlétikai Európa Bajnokságról. És Bácskainé Bács Kriszta Bácsalmásról visszatér!
Ami a mostani könyvet illeti, június 20-tól hetente érkezik a fejezet kilenc héten át azoknak, akik az Olvasói listára feliratkoznak a honlapomon. Elárulom, kilenc fejezetből áll. Jelenleg kicsit átírom, hibákat javítok, karakterek jellemzését bővítem. Mindig szerencsém van azzal, hogy fantasztikus emberekkel találkoztam életem során és sokszor ők lesznek egy-egy szereplő mintái. Mint most Gregorio Sarto vagyis Szabó Gergő, valamint Emília nővér, aki az írás közben az én egykori drága főnöknőm, Kis Anita volt. Sokkal könnyebb úgy írni, leírni valakit, ha látom magam előtt. Szabó Gergő alakjánál még a mozdulatok is megvoltak. Az egyik jelenetnél szó szerint röhögtem, ahogy elképzeltem, hogy a valódi Szabó Gergely hogyan pislogna és húzná fel a vállát. Majd meglátjátok. Emília nővér teli titokkal és hatalmas szívvel. Mindenkin segít, kivéve Bettyt, de innen szép nyerni. Kis Anita is ilyen, igaz a titkai megmaradnak neki, a jó szíve meg nekünk. Mondjuk fityulában kicsit nehéz elképzelni, de amilyen fantasztikus csaj, biztosan megtenné a móka kedvéért.
Tehát a könyv a jövő héten elmegy pár helyre, ahol elolvassák, aztán jönnek a vélemények. Aztán némi átírás. Megint. Közben Tamás fiammal gondolkodunk egy olyan figurán, borítón, ami mind az öt könyvnél alkalmazható lesz. Mert a legjobb, ha van saját képünk. És ha már az ember fia fotózik, nem is rosszul, akkor hajrá!
Az én legkedvesebb gyermekem, Bakker Gyuri: A SLAG – Ami a csövön befér című teljesen normális őrülete most lett kétéves. Egy igazi kincs, ami nincs sehol. Pedig sok mindennel dicsekedhet, mint például azzal, hogy április 20-án felolvas belőle egy részletet két színművész. Madár Veronika lesz Doktor Bánatos Emőke pszichológus és Mihályfi Balázs lesz Fokföldi Tivadar rendőr főhadnagy. Szuper lesz, hozom a részleteket hamarosan, aki tudja hallgassa, nézze meg!
Aztán nagy érdeme a könyvnek, hogy nem került fel a New York Times bestseller listájára, ezért ellentétben más nyomtatványokkal szemben, nem kell a borítóra felírni, olyasmit, mint az egyik álomgyártott könyvre: Ez egy jó könyv! Sen-Ki-Wagy kínai bestseller író.
A legfontosabb, hogy korát megelőzve teljesen egyedi, senki által nem utánzott, különleges LÁTHATATLAN ÉLFESTÉSSEL rendelkezik. Mi pénzbe került megcsinálni, ne tudjátok meg.
A következőkben a MISI MESÉK utolsó darabja készül el Misi úrfinak, a tanév végére BOGLYA BAGOLY BÖLCSESSÉGE címmel. A mesékről a már említett Szabó Gergelyen kívül Pach Niki lecsukatási szakértő tehet, mert azt mondták, legyen. Misi meg azt kérdezte:
-És te olyat is tudsz írni vagy csak szeretnél?
Mert ő a legokosabb a családban, mint az köztudott. A MISI MESÉKből a TRABI, A FÉLFÜLŰ NYÚL című a honlapomon olvasható. A többi egyelőre Misié, aztán valami nagyot szeretnénk belőle, talán már idén karácsonykor. Ki tudja?
Aztán jöhet egy nagy vállalkozás, amiről annyit, hogy dr. Langer Imre őrnagy, a BP, Bukott Pesti a főszereplő, egy nagy nagy adag magyar valóság, egy érdekes nő és a karácsony. A címe jelenleg MA ÉJJEL HAZUDOK NEKED. És tulajdonképpen…Ez majd később.
Fogok mást is írni, az Olvasói listán szereplők mindig megkapják. Mint ezt a blogot is. Barbi mostanában keményen edz, mert Szicíliába meg nyaralni és ahhoz formában akar lenni. Mivel nekem úgy se hiszi el, hogy már abban van, ezért biciklizik, fut, súlyt emel és egyéb dolgokkal mulatja az idejét. Azért a bölcsességet elküldte:
-A pók hálója azért olyan szövevényes, hogy belezavarodjon az áldozat. Is.
See you later!