198. BRISTOLT LÁTNI ÉS A PLUSZ NÉGY KILÓ | Székely Nagy György

-Visszaevett a fene, te sánta gyurcifer? – kérdezte vigyorogva KZS wiltshireüdvöske egy autóból, ami vagy negyven mérföld per órás sebességgel állt egyhelyben egy autópályán.

Kis magyarázat. Valóban van némi problémám a jobb lábam környékével úgy a fejemig kiterjedően, de főleg a sarkam táján. Pár hónapja, talán nyolc lehet, a járás nem megy úgy, mint a menés. Ezért aztán bicegek. Meg lassabb vagyok. Meg több a csillag Bristol egén nap közben is. Ha felnézek. Ja és még dolgozom is. Mint az köztudott.

A visszaevett a fene, errefelé egy kedves megszólítás aztoknak, akik visszatértek otthonról itthonra. Mondjuk eddig még csak KZS wiltshireüdvöskétől hallottam, ám szerinte mindenki ezt mondja. És hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen nővel, aki még negyven kiló is lehet egy teli szatyorral a kezében, vitatkozzam? Hát hol élünk?

A robogó egyhelybenhaladás pedig azt jelenti, hogy KZS wiltshireüdvöskéék a Bank Holiday előtti szombaton vágtak neki a majd 200 mérföldes útnak Chester felé, Liverpool fölött, az M5 autópályán, ahol állítólag akkor is dugó van, ha le van zárva. A Bank Holiday az nálunk az állam által fizetett ünnep. Nem sok van, összesen hat vagy hét az én matekommal és mindegyik hétfőre esik. A kivétel a január 1. és a december 25. Az angolok úgy tartják, a húsvét hétfő is azért lett hétfőn, mert náluk hétfőnek kell lennie. Ez amúgy nagyon praktikus, kiszámítható és nem befolyásol semmit. Minden bolt nyitva van és minden közlekedik. Kivéve a december 25-öt, amikor pl. Bristol zárva van és a tömegközlekedés napi mértéke eléri a színvonalát: nulla.

Szóval Bank Holiday esetén nem igazán közlekedünk messzi távra, mert úgy 32 millió autó indul el valahová, hogy talán odaérjen bármikor. Azt szokták mondani, Anglia ilyenkor felborul, mert az emberek úgy gondolják ők még elférnek a déli partok valamelyik részén. Alig 30 millióan. A többiek ilyenkor kiránduló helyekre mennek, mindig számíthatnak rá, nem lesznek egyedül.

-Ünnep van, itt maradunk a városban.

-Miért?

-Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.

Már mondta párszor KZS wiltshireüdvöske, hogy most már észak következik, vagyis arrafelé szeretnék megismerni Angliát. Kirándulni. Hogy miért pont Bank Holiday idején? Chesterbe 4 és fél óra alatt értek oda, úgy 350 kilométer, autópálya. És! A következő hét iskolaszünet. Mert errefelé, nehogy túlterheljék a gyerekeket, hat hetente iskola szünet van. Egy vagy két hét. Ezért aztán az iskolának július elején közepén van vége. Ettől még az angol gyerekek javarésze nem lesz okosabb. Két számot fejben nem tudnak összeadni. Azt mondani, hogy nincs mivel, erős túlzás, mert minden baromságra van agyuk és már 17 évesen elkezdik a gyerekgyártást, mert a fogamzásgátló szerek javarészéhez ingyen jutnak hozzá. Ezért nem is használják. És jönnek a senkinek sem kellő gyerekek, akiket mindig az nevel, akivel éppen vannak. Ennek aztán a levét akkor isszák meg, amikor tizenéves gyerekek késsel beszélik meg a problémáikat esetleg azzal tisztázzák ki ivott többet a 2 fontba kerülő két literes ciderből. Vagy csak mert unatkoznak, mert az anyjuk nem fizette a Netflixet, a sima tévé meg semmilyen. Pont úgy, mint otthon. Egy olyan országban, ahol zebra gyerekből van egyre több, mindig akad egy szó, ami sérti a méltóságukat. Ugye a zebra gyerek az se nem fehér, se nem fekete. Ezért bármit mondanak az egyik vagy másik bőrszínű csoportról, már meg lehet sértődni. Gondolkodni nem lehet. Az nekik munka. Szúrni egyszerűbb. Aztán valakit okolni. Így megy ez!

Szünet van és a szülők egy része otthon marad a gyerekkel. Programokat szerveznek, rengeteg van mindenfelé és akkor is elmennek mondjuk Weston-Super-Mar-ba a tengerpartra, a homokvárépítő versenyre, ha 10 fok van és esik. Mert az van beírva. De ezt már tudjátok. Jó dolog ez.

Tény, az én cégem a mai napig nem érti meg: ha iskola szünet van, akkor az iskolák nem rendelnek kaját, mert nincsenek nyitva. Ettől függetlenül mindenkit behívnak vasárnapra, aki él és totyog, hogy készen legyenek a rengeteg rendeléssel, ami úgy 35%-al kevesebb, mint egyébként. A költség nem számít, sok más mindennel egyetemben. Aztán a következő vasárnapra a menedzserek és a menedzsment rájön túl sokan voltak vasárnap és akkor kevesebb embert osztanak be. Azon a vasárnapon, amikor minden iskola újra rendel. Tehát, az én matekommal, a rendelések száma 35%-al megnő. Azta! Ki hitte volna! Nos a menedzsment évek óta, tetszik érteni?, évek óta nem érti. Fázis késésben vannak. Folyamatosan.

-Hogy lehet már négy gyereke James-nek?

-Kicsit mindig késik.

-Mivel?

-A kivétellel.

Akkor vissza az elejére. Otthon voltunk vagy két hetet és ebből volt két és fél nap, amikor sehová nem mentünk. Ez elég volt arra, hogy Ken Follett kilenc hónapja rám váró könyvét elolvassam. Meg egy Bukowski és egy Vavyan Fable kötetet. Ez utóbbit azért, mert egy kedves olvasóm azt írta:

-A nem szar, hanem igazi húmor. Te ojat sose tudsz.

A pontos J az fájt. Kiderült, tényleg nem tudnék olyat írni. Sajátos nyelvezet, ami néha roppant idegesítő volt. Egy tinédzser, aki akadémiai székfoglalókat ad elő, egy közepes krimi szál. És egy főhősnő, akinek egy autó a neve, Chrysler Le Baron. Nem is igazán jó autó. Voltak kifejezetten jó poénok, humoros helyzetek. Aki megszerette ezt a világot, már ragaszkodik hozzá. Nem vagyok biztos benne, hogyha egy új író hasonló nyelvi leleményekkel élne, mint a „háztartásozni” vagy a „szerelmezve lenni”, azt nem küldenék el valahová, de az élet már csak ilyen. Ennyit az otthonlétről.

Megérkezni mindig jó Budapestre. Főleg, ha a kedves Ryanair nem bakkerol ki velem. Aki kifizet 40 font pluszt a nagyobb lábhelyért, mert a foglaláskor az a hely, 16D az nagy lábhely. Aztán mikor felszállsz, kiderül, a gép egy másik típus és ott a 16D normál ülés. Pech! Így aztán két és fél órát úgy töltesz, hogy beszorítod magad egy helyre és néha felállsz, mert elzsibbad a lábad. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy van-e problémám, én elmondom, hogy átvertek, ők bólintanak és O’Leary úrnak a Ryanair nagypofájú főnökének több pénze lesz. Amikor bejutottunk az útlevél ellenőrzésre Budapesten, Aliz az automata kapuhoz ment, én a hagyományoshoz és biztos voltam benne én végzek előbb. Az akkurátus őrmesterrel nem számoltam, aki végig lapozta az útlevelet, kétszer megkérdezte honnan is jöttem és aztán végignézett párszor és csak utána engedett be az országba. Aliz akkor már pár perce várt rám. Már megérte. Így megy ez!

Amikor kilépsz a magyar valóságba, akkor az első, ami megcsap: cigaretta füst. Itt Britanniában is cigiznek, de az, hogy amint szabad levegőn vannak azt jelentené, hogy rápippantanak, nem jellemző. Budapesten simán. Az autóban az várt, amiért jöttünk: POGÁCSA! Végig az úton, amíg ki nem értünk Pestről mindenhol HÁBORÚ feliratú plakátokkal találkoztam, komolyan nem tudtam volna megmagyarázni egyetlen európainak sem, hogy egy ország és Leendő Királya miért is a háborúval kampányol, amikor elvileg békét akar. Mert ugye a fasizmusról is lehet azt állítani:

-Ők így akarnak jót!

Csak nem igaz. Persze egyszerű azt mondani, aki nem ért egyet velünk, az ellenünk van, na de ez már Sztálinnak sem jött be igazán. Történelem. Ami otthon már bárhogyan változtatható. Oda vissza. Mint az köztudott.

Sok autó volt. Vagy új vagy nagyon régi. Átmenet nem nagyon akadt. A benzin olcsóbb, mint itt Bristolban és mégis sokkal drágább, mert a jövedelemből kevesebbet tudnak venni belőle. Már megint a matek. Ami jó volt, hogy a május elejei hőségnek nyoma se maradt.

Az első út egy ebédhez vezetett a Báder fogadóba, Bicske mellett. Aliz foglalt asztalt, mert Zsuzsának, az anyósomnak születésnapja volt, a hetvenedik és anyák napja is ekkorra esett. Mi meg pofára. Már úgy fogadtak, hogy kicsit talán tovább tart, amíg kiszolgálnak. Sebaj van időnk. A vége: EGY ÓRA NEGYVENHAT perc. Egy étteremben. Nagyon kedves volt tőlük, hogy szerviz díjat nem számoltak fel, még a várakozási időre eső díjat is elengedték és kaptunk ingyen kávét, DE ez nem von le abból, hogy az olyan, aki nem ért a vendéglátáshoz, az foglalkozzon mással. A kaja amúgy remek volt. Tényleg. Vagy negyven éve nem ettem rántott velőt, kiváló volt. Tény: soha többet nem fogok odamenni. Tudom, a tulajdonos nem értené meg miért.

És akkor hétfőn elkezdődött. Útlevél csináltatás. Ügyfélkapu csináltatás. Gyógyszer vásárlás. Mindenféle időpontok egyeztetése. Aztán másnap Székesfehérvár nyugdíj előkészítés. Remélem a nyugdíjam nem olyan lesz, mint a hely, ahol fogadtak minket: lepukkant igazi szocreál, amit lehet el és kispórolnak. A lényeg: nem is oda kellett volna mennem. Az baj, hogy külföldön dolgozom, mert az hónapokkal /!/ is megnövelheti az ügyintézést. Amúgy a dolog annyi: az NI szám, az itteni mindenre jó biztosítási számom alapján az angol megfelelő céggel felveszik a kapcsolatot, ami amúgy még a mocskos britanniaszipolyozó EU időkből megvan és lekérik, hogy dolgozom vagy dolgoztam-e az Egyesült Királyságban és mennyit. Ez mondjuk úgy egy perc. Tudom, sokan vannak /csak úgy: hivatalosan 80000 magyar van Angliában KSH adat, ebből 158000 kért és kapott letelepedési státuszt/  és várni kell, ám ez igazából automatán is működik. Aztán Pestre, gázóra csere a Nap utcai lakásban, ahová nem szeretek menni, mert mindenhol anyámat látom. És ez nem jó. Utána a temetőbe, mint mindig. A nagyszüleim sírjából kinőtt egy nagy fa, amit kivágtak. Na de az én nagyszüleim székelyek és svábok, így aztán a fa újra nőni kezdett. Két szép sudár ága van. Komolyan megrogyott a térdem, amikor láttam. Apámékkal beszélgettem egy kicsit, ahogy szoktam. Azok a fák, amelyek alacsonyabbak voltak, mint én a temetésen, már több méteresek és árnyat adnak. A temető az nőknek való, mert ők még itt is tudnak szeretni. Engem a temető az mindig felkavar. Anyám lakásával együtt kicsit sok is volt. Kellett is egy szép pohár whisky, hogy egyensúlyba kerüljek.

Súly.

Ez a fő probléma. Minden finom otthon. Pogácsa, almás pite meg Nella néni tálcányi képviselőfánkja, ami csak azért nem fogyott el egyszerre, mert anyósom eltette. Aztán minden, amit szeretek. Gulyásleves, szilvalekváros gombóc, káposztástészta, vadas gombóccal, zúzapörkölt hol nokedlival, hol spenóttal. Igazi zsemle. Kifli! Kolbász és spéci felvágottak. Aztán rétes az egyik jó, a másik kiváló. Nem, nem igaz, nem ettem sokat, csak valahogy ég is annak tűnik, mert hazaérkezés után az a piszok mérleg négy kilóval többet mutatott. Gondoltam: ha a pofátlan O’Leary úr ötlete bejön és lemérik az utasokat, fizethetném a pótdíjat, hogy legyen miből kitermelni a nevezett úr kastélyának a költségeit. Amúgy a másik ötlete: fizetős wc a repülőn.

-Bocs, de nincs apróm.

-Kártyát is elfogadunk.

-Treff ász?

-Akkor tartsa vissza.

Szóval a kilók megérkeztek, pedig aztán mentünk rendesen. Fogorvos, az aranykezű Sommer doki, akiért a nejem mindig megigazítja a haját, pedig még reggel sem szokta. Tény az árai emelkedtek, a színvonal maradt és a doki még mindig jó fej. Aztán elmentem végre az L&L könyvesboltba és megvettem a Közhelyek című Leiner Laura könyvet, ami az utóbbi évek legnagyobb döbbenete volt számomra. Egy igazi kis könyvesbolt. Ahová az írónőt szeretők elzarándokolnak és megnézik mit is lehet csinálni egy igazi könyvesbolttal. ahol játékok is vannak, kiegészítő dolgok, amik mind a könyveire emlékeztetnek. Valaha én is ilyet szerettem volna.

Utána ügyvéd, mert anyósomnak kell meghatalmazás, hogy mindent intézhessen helyettem. Egy oldalnyi papír, hatszámjegyű fizetni való. Az ügyvéd amúgy egy jó fej. Komolyan. Kérdeztünk párat tőle és ő érthetően felelt. És! Nem kért érte plusz pénzt! Így megy ez. A Szent István körúton egy pékségben valami mennyei túrós táska! Kérem, aki olyan országból jön, ahol a túró az igazi ismeretlen fogalom, esetleg twarog néven kapható lengyel boltokban, annak egy igazi leveles tésztás túróstáska az a menyország porcukros valósága. Langyos kávéval, de manapság ez van a gender kávé vonalon. Nem fogom megérteni, hogy miért nincs FORRÓ kávé!!

-Mert nem tudsz hozzá leírást adni, ez forró és lépesre égeti az orcádat – magyarázta KZS wiltshireüdvöske egy állatkertből, ahol éppen kávét ivott.

-Ne már! Annyira senki sem hülye, hogy nem érzi!

-De. Annyira. És akkor már perelhet.

-Abroncsot! – kaptam a fejemhez.

-És langyos kávét. Megszokod – bólintott KZS wiltshireüdvöske.

Amúgy ez ki van zárva. a langyos kávét és a havégeztélszóljál dolgot azt nem lehet megszokni. Sosem. Amúgy KZS wiltshireüdvöske most is kedves volt, mert elmondta látott egy öreg elefántot, ami hasonlított rám.

-Nem is láttad az ormányomat – morogtam.

-Nem. De hallottam róla ezt azt – vigyorgott.

Az, hogy valakivel évekig együtt dolgozol, sok előnnyel jár, a hátrányokról nem is beszélve. Mint az köztudott.

Aztán kiderült: az öreg elefánt kopasz, mint én, agyara van, mint nekem és kicsit sántít.

-Melyik lábára?

-Az összesre – lépett ki a vonalból KZS wiltshireüdvöske.

Ennyit rólam. Szombaton jött a legnagyobb kihívás. Sári és egy oda-vissza menet. Úgy tudtam, hogy most kajánul vigyorogtok! Sári a mi régi autónk, aki az anyósom, Zsuzsa legjobb társa lett, egy Citroen Xsara Picasso. Egy kiváló darab. A formája, ahogy gömbölyödik, ahogy bedől. A kanyarba! A lényeg, elvállaltam, hogy elmegyünk Nagyvenyimbe Csabi unokaöcsémékhez. És végre láthatom a kedvenc nagynénémet Muckót. Akinek az EGY NYÁR könyvemet ajánlottam. Alig 100 kilométer oda. És vissza sem rövidebb! Na de! Én kilenc éve a JÓ oldalon vezetek, hét éve automata váltós autót. Erre jön Sári, micsoda hátsóval cuppantom az indexét, aki nagyobb, bal oldalon lévő kormánnyal és kézi váltóval. Szerintem az egy óra negyven perc, egy rossz kanyarodással és visszafordulással nem rossz eredmény. Dóri és Csaba apró mosolya mást sejtetett. Ettől függetlenül klassz volt. Tény, nem mindig találtam el a fokozatokat. Néha több gázzal indultam, néha kevesebbel. Az egérvíziónak nevezett kilométeróra csak sejtés volt. Viszont negyven kilométer után rájöttem a tükörből a hátsó ülést látom. Van ez így.

Az otthonlét legnagyobb problémája: nem jutsz el mindenhová, ahová szeretnél. Egyrészt nincs annyi idő. Másrészt nem mindenki akkor ér rá, amikor te. Az otthon élők napközben és egész héten dolgoznak. Közbe jönnek események, amik borítanak mindent. Én elmennék mindig mindenhová. A lábam ezt kifejezetten ellenzi. És. Nem hiszem, hogy bárki is örülne annak, ha mondjuk hajnali háromkor kopognék: itthon vagyok most érek rá. Bár ki tudja? Ezért ezúton is bocs mindenkitől, akihez most nem tudtam elmenni. Egyszer biztosan bepótlom, hiszen jövőre is megyünk haza. Vagy még idén, ki tudja?

Van egy Kakas nevű étterem a Reitter Ferenc utcában, lassan húsz éve megfordulok ott évente legalább egyszer. A fantasztikus az, hogy az étlap még a régi. Az ízek ugyanolyanok, az adagok nem lettek kisebbek. Konkrétan a borjú bécsi szelet teljesen letakarja a tányért és a sült krumplit nem látni tőle. A tejfölös uborkasalátával ugyanúgy lecsöpögtetem magam, mint mindig. Megfogadom nem eszem palacsintát aztán mégis, mint mindig. Tamás fiammal itt szoktunk összekoccanni pár órára és megbeszélni, hogy ityeg a fityeg, mit hogyan teszünk, illetve főleg ő mit tesz a könyveimmel kapcsolatban. Némi vita, pár pohár sör és megegyezünk. A fiam újabban gyúrni kezdett, kifejezetten jól áll neki, szerinte csinálhatnám én is, szerintem meg hagyjon békén.

Amikor visszajössz, akkor mindig úgy érzed, otthon jobb volt. Aztán amikor kicsit számolsz rájössz, meglehet otthon jobb volt két hétig, de itthon jobb ötven hétig. Ez sajnos elnézve az otthoni viszonyokat még jó ideig így marad. Mert itt is vannak politikusok, akik saját zsebre dolgoznak. Ennek az az oka, hogy nekik a Haza, nagy betűvel, az azt jelenti, hogy haza, vagyis nekik jöjjön minden. Eszement ötletekben itt sincs hiány, mert ahol populizmus van, ott nincs józan ész, lásd, az oroszok megtámadják és elfoglalják Britanniát. Senkit, tetszik érteni senkit nem zavar a brexit szavazó értelemesek közül, hogy úgy 4000 kilométer és öt ország van a két morcos nép között. Nem gond. Tessenek félni, mert az bitang jó üzlet. Nekik. Mint az köztudott.

A könyvekre áttérve, a következő a helyzet. Az új könyvről mindennap hallhattok, olvashattok.

SZORUL A FITYULA.

Két részlet és egy interjú már olvasható. Az első fejezetet felolvastam a YouTube-on hallhatjátok @SzekelyNagyGyorgy csatornán.

JÚNIUS 20-én indul a könyv is. Kilenc héten át!

A következő projektem a Misi Mesék 7. része, ami elvileg készen van. Csak nem tetszik, ezért átírom. Párszor. Vagy még egyszer biztosan.

Utána jön a STAR WHY villanykönyvesítése és a 30 éves évfordulón kikerül a piacra villanykönyv formában. Aki még nem olvasta, majd bepótolhatja. Igazi gyuriság!

A dolgok mennek tovább, a karácsonyi cucc következik, aminek a második része lesz a jövő évi húsvéti adag. ÉJJEL HAZUDOK munkacímmel, pár fejezet megvan. Csak. Közben jöttek új ötletek, emiatt, amit eddig írtam, annak a fele nem kell. Illetve helyette más kell. Nehéz az élet.

Már van pár mondat és cselekményvázlat a következő évi Betty könyvhöz. A címe:

LÖTYÖG A HACUKA. 2025 JÚNIUS 19. Be lehet írni. Bárhová.

Akik feliratkoznak az Olvasó listára, azok kapnak és csak azok kapnak júniusban egy kicsit más jellegű novellát ÉS BANDRIS… címmel. Remélem tetszeni fog.

Szóval megy minden terv szerint. Tamás készül karácsonyra valami nagy izével, ahogy mondta. Helyeseltem. Egyszer biztos meg is mondja mi az, jelenleg információkat gyűjt. Sokat.

Barbi az egész otthoni dolgokra lippaiszabósan annyit mondott:

-A felszedett kilók legjobb ellenszere, ha nem szeded fel őket.

See you later!