Örömmel vettem, hogy a 200. blogbejegyzés video formában igazából semmilyen érdeklődést nem váltott ki, tehát amit a reklám költöttünk, a levegőbe ment el, illetve mint hallom Zuckerberg úr újabb repülőt akar venni a másik kettő mellé, hát jól jött neki. Amúgy ilyenkor mindig kíváncsi vagyok, hogy tud egyszerre három gépen utazni, nem jövök rá, hiába na, nem vagyok okosabb nála, még Mészáros úrnál sem. A bankszámlám szerint, biztosan.
Azért csak volt egy kérdés: hol is lakom, milyen emberekkel? Hm. Az emberekben nem vagyok mindig biztos. Ebből egyből beugrott egy bitang nagy élményem még kezdő könyvesként, Bernard Malamud: A lakók című könyve. Modern könyvtár, Európa kiadó. Az kérem egy unikum sorozat volt, olyan könyvekkel, amik elvileg nem jelenhettek meg, ám mégis. Nagyon jó olvasmányok voltak szerte a világból, mint Émil Ajar: Előttem az élet vagy Vaszilij Akszjonov: Éjjel-nappal non-stop és Brigitte Schwaiger: Mitől sós a tenger? könyve. A lényeg elolvastam Malamud könyvét és mivel a téma érdekelt, megkérdeztem akkori fantasztikus főnökömet, hogy tényleg így viselkednek-e a zsidók, mire azt mondta:
-Édes fiam én Auschwitzban voltam, nem New Yorkban.
Ennyit a kérdésekről.
Ám tény, az ötlet megvolt, írjak nektek a lakókról, akik azért meghatározzák az életünket. Kezdjük.
Elöljáróban, a város, ahol élek, Bristol Nyugat-Anglia legnagyobb városa 650.000 lakossal, vonzáskörzettel együtt 1,5 millió polgár. Kikötő, repülőgépipar Rolls-Royce hajtóműgyár és Airbus tervező központ, feldolgozóipar, raktározás és oktatás 45000 egyetemi hallgatóval. Bristol egyik kijjebb eső része Kingswood, ami a városhatár is, mert egy tábla után Kingswood falu következik, ami már South Gloucester megye. Négy busz jár mifelénk, a 42,43 és az új a 41-es, aminek a menetrendjére még nem jöttem rá, de van időm. Amúgy is errefelé a menetrend tájékoztató jellegű, nem kell komolyan venni, néha a jelzett busz sohasem érkezik meg, néha a semmiből jön olyan busz, ami a kijelzőn nem is szerepel. Mint múltkor a 44-es, ami egy párhuzamos utcán közlekedik, csak fél mérfölddel feljebb. Amikor beállt a megállóba, a fekete sofőr megkérdezte:
-Van valami az arcomon?
-Nincs.
-Akkor miért néznek rám furcsán?
-Talán mert ez a busz nem erre közlekedik.
-Mégis felszálnak? Geeez! Azta!
Még szép, hogy felszálltunk, hiszen úgyis csak egy irányba tudott menni, mert a kis utcák olyan szűkek, hogy egy busz csak több folytatásban tudott volna átmenni rajtuk arra az útra, ahol valóban közlekednie kellett volna. A St. George könyvtárnál, a Church Roadon amúgy is egy úton mennek tovább. Mint az köztudott.
Ennyit a bristoli metro közlekedésről, ami nincs, pedig kellene.
Szóval a Kingsway Court nevű épület, amiben lakunk, a Colin Ludwell Cars Ltd mellet van. Ez egy autótelep, ahol az út a saroknál még Clouds Hill Road, ott átvált Two Miles Hill Road-ra, aztán a lámpás kereszteződésnél megint más neve van. Ez angol dolog, tehát megérteni épp úgy felesleges, mint hogy hol lehet Boris Johnson fésűje. A Colin Ludwell Cars pedig azért fontos, mert a GPS azt pontosan bejelöli, hol van. Ugyanez a mi épületünkről nem mondható el, ezért egy erős szellemi korlátokkal rendelkező futár az iránymutatás alapján valahol az épület mögött vagy messze mellette köt ki a Rodney Roadon és csak kering, mint egyszerű miniszterelnök a magánnyugdíjpénztár vagyon körül.
Ami ritka errefelé, az emeletes épület. Angliában lakhatási válság van, aminek az egyik oka: egy adott helyre maximum egy emelet magas házat építenek. Nem lakásokat, azok csak szociális Empire State Buildingek vagyis általában 20-30 emelet magas panelcsodák, ahol, ha valaki dolgozik, úgy néznek rá, mint rám a Lawrence Hill-i Lidlben, mert csak én voltam fehér meg a porcukor. Emiatt a lakás kevés. Nem gondolkodnak még három vagy négyemeletes házakban sem, ezért nagyobb terület kell. Ez szép, csak hát a terület véges. Britanniában 66 millió ember él, ennek 71%a a Hadrianus vonal alatt, vagyis Britannia alsó harmadában. És ez ugye probléma. Kevés hely, drága hely, drága házak. Itt sem olcsó lakást venni, mert ráadásul a kölcsön az mindig attól függ, mekkora az önrész, amit be tudsz tenni és mekkora a jövedelmed. Ha ez utóbbi nem ér el azt a szintet, ami a kölcsönhöz kell, akkor így jártál, megvan határozva, hogy a jövedelmed mekkora részét lehet törlesztésre fordítani. Nem egyszerű itt sem összehozni egy lakás, házat.
A mi házunk, a Kingsway Court egy két emeletes épület 22 lakással, mit mondjak, ritkaság. Még húsz éves sincs, modern épület még ha a fényképeken nem is úgy néz ki. Amint látjátok, szép barna foltok vannak a falakon. Ennek oka: a cserép. Ami olcsó volt. És eső hatására veszít a színéből. Eső meg van errefelé bőven.
-A lakókról nem akarsz beszélni? – vetette közbe az elmélkedésem nyomán KZS wiltshireüdvöske a tableten keresztül.
-Jön az is, csak gondoltam ez fontos. Sok az eső.
-A legtöbb eső olyan errefelé, hogy egy természetben létrehozott közepes kufircot sem szakítok meg miatta.
-És egy igazán rossz miatt?
-Arról mesélj te – vigyorgott KZS wiltshireüdvöske és kilépett.
Pedig mostanában alig találkoztam vele tabletileg, élőben meg vagy három hónapja Wellsben, amikor is szakadt az eső. Előtte pedig még karácsonykor, amikor esett az eső.
Ennyit a ház foltjairól.
A házban nincsenek igazán nagy lakások. A mi bérelt szentéjünk a 3-as számot viseli és 29,8 négyzetméter. 2,35 méter magas, vagyis nyújtózkodva nem tudok pulóvert felvenni. Kifejlesztem egy vízszintes felvételt, amit három helyen tudok megtenni, általában kettőnél Alizba ütközöm, a harmadiknál a szekrénybe. Van egy olyan előszoba, ahol nem tudok úgy elesni, hogy ne lógjon ki valamim. Hosszában. Egy fürdőszoba, káddal és persze ablak nélkül a zsinóros villanykapcsolóval egy csöpögő, kagylós ürítővel. Ugye a zsinóros kapcsoló azért kell, mert a brit fürdőszobákban nincs kapcsoló vagy dugalj, biztonsági szempontból. Vagyis a britek nagyrésze annyira gondolatszegény, hogy képes lenne vizes kézzel hadonászni ezeknél az eszközöknél és megvágná az áram. Ezért az angol megoldás: akkor nem használunk ilyet.
Jön a konyha-étkező-nappali-dolgozó. Innen lehet kimenni a 1,7 négyzetméteres kertbe és a parkolóba, ami a ház legnagyobb előnye. Kapuval zárt parkoló, ahová elvileg csak azok jöhetnek be, akik itt vettek parkoló helyet a lakással együtt. Nos mivel a kapunak nekitolatott egy szaracén házhoz szállító 19 hete, ezért nyitva van. Igen, fizetünk érte, hogy zárva legyen, csak még sincs, mert ennyi idő alatt nem tudtak találni errefelé találni senkit, aki megcsinálja. Hiába, kis ország. Abroncsot!
A hálószobában egy szekrény, két komód, egy szép darab ágy, ami mindenre alkalmas, higgyétek el, zoknit válogatni mosás után sehol sem lehet olyan jól. Az ágy mellett még én is elférek, ami komoly teljesítmény. Kiválóan megtanultam lapjával közlekedni.
-Maga mindig ilyen furán jár?
-Nem, jártam már rosszabbul is.
A hálószoba legnagyobb hátránya, hogy a parkolóra nyílik és sajnos az ottani zajok bejönnek, amit sokszor füldugóval kell kivédeni. Plusz a kapubejáróból nyílik az ajtónk, tehát amikor hajnali hatkor viszik a kukákat ürítés céljából, azt kiválóan hallani. Egyszer volt olyan, hogy elvittek két konténert. Nem ürítésileg, lopásilag. Fogalmam sincs, mit akartak vele, de nem lett meg.
A lakók.
Minden lakót nem ismerek. Mivel a legtöbben úgy vették meg a lakást, hogy kiadják és a bérleti díjból fizetik a törlesztést, ezért tulajdonos alig lakik itt. A legtöbb lakásban nem laknak sokáig, cserélődik a népség. Így aztán néha csak pislogunk, hogy a tegnapi koreai kinézető szőke nő hogyan lett fátyollal eltakart valamilyen nő, akinek csak a szeme látszik, meg a tepsimobilja, amivel tájékozódik a két emelet közül hová is kell mennie. Nem igen érdemes figyelni rájuk. Ezért én is csak azokat mutatom be, akikkel így vagy úgy kapcsolatba kerültünk vagy a rendőrség érdeklődött felőlük.
Kezdjuk a Flat 1 lakókkal, akik Bukarestshire megyéből jöttek. Románok. A rosszabb fajtából. A férfi rögtön az elején konkrétan le akart csukatni, mert a helyére álltam, mivel senki sem tudta hol is a 3-as lakás parkolója. Rendőrt meg bíróságot emlegetett és mikor megtudta magyar vagyok, ott is hagyott, miközben az autójával elém állt. A kompromisszum ugyanolyan ismeretlen fogalom nála, mint a fogkefe. Végül is kiengedett és némi kavarok után meglett a lakás parkolója, ahol egy hölgy állt, mert az övé messze van. Húsz lépés. Valóban megterhelő. És ott más állt, akinek a parkoló helyén szintén álltak. A csak Pofátlannak hívott szomszéd már egy hibrid RAV 4-essel jár, de azért arra minden nap 6.30-kor ügyel, hogy a hálószoba ablakunk alatt kicsit túráztassa a motort. Igen, mehetne elektromosan is, de akkor mi nem ébredünk fel. Három év után egyszer csak köszönt a felesége, annyira meglepődtem, hogy Buna Zjoa, román Jó napot! köszöntéssel válaszoltam, amitől a nő falfehér lett, igazolva azt a tényt, hogy a „ha úgy gondold biztos nem értenek bármit mondhatsz róla” felfogás a mai multikutyult világban nem helytálló. Van egy lányuk, akinek bontásra alkalmas arca van. Vagyis ránéz egy falra, az leomlik, csak ne lássa. Őt. A lány apró és mégis sikerült egy még kisebb ázsiai srácra szert tennie, aki a Yarisuk tetejét nem látja, akkora. Persze nem köszönnek, arrafelé nem szokás. Két autóval állnak egyhelyen, egymás előtt. Mert szerintük az nem zavar senkit. Mivel őket nem zavarja. Vannak ugyan szabályok, ám az rájuk nem vonatkozik. Sok baj nincs velük, a nő már köszön angolul én vissza. Azért, hogy a pofátlan mivoltom kiteljesedjen, a múltkor románul köszöntem meg, hogy kinyitotta a kukatároló ajtaját, Multumesc! ettől a rémület újra előjött. Hiába na, tudok, ha akarok.
-Tulképpen minek van rám szükséged, ha mindent magadtól is teljesen biztosan el tudsz cseszni? – kérdezte KZS wiltshireüdvöske.
-Most mit csesztem el?
-Ijesztgeted szerencsétlen nőt. Másra nem futja?
-Te nem láttad azt a nőt. És mintha házas lennék!
-Úgy emlékszem ez már egyszer nem volt akadály.
-Ezt még meddig emlegeted, majd húsz éve volt! És…
-És akkor, ugye?! – vigyorgott megint KZS wiltshireüdvöske és lépett. Ki. Megint.
A mellettünk lakó pasi egy fura szerzet, ahogy éjszaka közlekedik különböző autókkal, amiket úgy tör, mint én az angolt, azt mondanám drogdíler. Ezt alátámaszthatja az is, hogy egyszer a rendőrök is keresték, valami Porsche ügyében, de nem találták. Azt gondolták tőlünk majd belátnak hozzá. Mivel egy szekrény van az ablakában, ez fiókjába halt ötlet volt. Egy időben egy csinos kínai leány is volt vele, meg egy gyerek. Néha a parkolóban játszott vele, aztán nézte a mobilját és elment. Mi meg szóltunk a kínai lánynak, nem hiányzik-e a gyerek? Na most egy parkolója van a srácnak, aki nagyon udvarias, atlétában, szürke edzőgatyában járkál, flipp-flopp papucsban. Az idő lényegtelen. Mindig van egy autója, amelyik üzemképes. És egy olyan, amit éppen összetört, az áll mellettünk, a helyén, a másik ahol éppen talál egy parkolót. Mindig úgy, hogy legalább egy négy részes minisorozat kell ahhoz, hogy beülhessek, mert sövény van mellettem. Ami azért is jó, mert ha vizes, akkor az ülőfelületem nedvesség tartalma megnövekszik a Nemár bameg! szintig.
A felettünk lévő lakást sajnos mindig lengyelek kapják. Azért sajnos, mert őket semmilyen szabály vagy törvény nem érdekli, csak ha olyan, ami nekik kedvez. Most éppen egy szőke nő és egy vagy két pasi lakik itt, egy kisgyerekkel. Azért nem tudni, hogy hány pasi is van, mert a hölgy mániája, hogy dugni kizárólag nyitott ablaknál tud. Télen is. Mindenki hallja, hogy mennyire élvezi. Úgy hajnal öt és hat között. És a múltkor éppen ment az ÚÚÚ meg az ÁÁÁ és valami lengyel biztatás, amikor látom, hogy az éjjel nappal napszemüvegben közlekedő pasi beül a kis Citroenbe, amit a jóindulat tart össze, ami azért lengyelek esetén ritka dolog és elhajt. Gondoltam elég nagy spétje van a csajnak, ha még mindig ott tart, hogy van benne valaki. Vagy nem vette észre és azt hiszi még tart a móka. Mert a múltkor 5.45 kor az ébresztő szólalt meg, mire a hölgy közölte angolul Get out! Kifelé! Ha vége, ha nem, ennyi volt. A szerelem hatalmas, mert akkora üvöltözésekkel közlik egymással, hogy Megöllek! Takarodj!, ami után Isten bizony felvinnék egy kést, intézzék már el! Néha bútorok borulnak, meg a valaki a földre. Viszont veszekedés csak angolul van. A duma, permanens lengyel zsebzsem. Nyitott ablaknál, ahol dohányoznak, hozzánk hamuznak és dobják le a csikket, mert az is tilos, tehát nekik lehet. Az igazi baj velük, az időbeosztásuk. Ugyanis valszeg rész vagy semmilyen munkaidőben dolgoznak, ezért hajnali 3-ig megy a zsebzsem. Amitől visszhangzik az udvar, érdekes módon csak minket zavar. A múltkor fél 2 magasságában kicsit besokaltunk és elkezdtünk a nyitott ajtónál porszívózni, gondoltuk befogják. Erre? Hangosabbak lettek. Aztán úgy 8 felé már a gyerek miatt fent vannak. Még csak azt sem lehet megcsinálni, hogy véletlenül beragad a kapucsengőjük, amikor alszanak! Borzasztó!
A dobozos autós pasi fent lakik a másodikon. Valami reflektort használ, mert őrült világos van nála este tízkor, mikor hazaérünk. Ő az, aki a messzi Coop boltba, úgy 300 méter, kocsival megy. Egy kenyérért. Vagy a múltkor egy négypintes tejért. Sok baj nincs vele, néha megáll a kijáróba és telefonál, max negyedóra, kivárhatja bárki, ha már mindenki hallja, ki mit tegyen és mivel. Még nem láttuk, hogy bárkivel is beszélt volna, viszont vezetni tud. Ezt viszont láttuk, amikor úgy kanyarodott a Coop parkolójába, hogy a busz és az ő autója közé a bajuszkötőm nem fért volna el.
Aki még érdemleges lakó, az Helen. Aki nálunk PufLuf néven szerepel. Nem mondható szépnek, igaz távolról is ugyanolyan felálló típus. Mikor meglátod felállsz és elmész. Na ő a ház lelke. A Whatsapp-on lévő csoportban mindig őt emlegetik és ő szokott dolgokat elintézni. Határozott léptei vannak és egy kicsit hörcsögre emlékeztető arca. Közelebbről esetleg menyét. Egy olyan pici nadrágban közlekedik, amit egy jobb vizsgálatnál le sem kell vetnie, minden elérhető. Van, amikor az autójához csak úgy leszalad mezítláb, pizsama gatyában. Has villantós pólóban némi apró meredéssekkel felette. Igen, ez a villantás nem egy vaku fénye, inkább hosszas világításnak nevezném, de van, amihez idő kell. Egy fickóval él. PakMak nak hívjuk, mert pakisztáni. Nem egy jelenség, ha egymás mellett állnak, egyiket sem veszed észre.
-Nem mindenkinek lehet akkora arca, mint neked – közölte KZS wiltshireüdvöske.
-Nincs nagy pofám.
-Aha. Megint nem látod a tükröt szemüveg nélkül.
Elvileg ők egy pár, de nyolc év alatt egyszer sem láttuk, hogy mondjuk megfogják egymás kezét vagy mást. Esetleg mosolyogjanak. Egymásra. Megöleljék egymást. Helen már vágott 24 tekercses akciós wc papírt PakMakhoz az udvaron. Lehet ez náluk az orgazmus?
Ne feledjem, valahol vannak magyarok is a házban. A másik oldalon. És kérdés, hogy állandóan vagy csak jönnek. Onnan lehet tudni, hogy pörkölt illat száll. És kicsit vastag rántás szag. Erőteljesen és ugye, ha azt hallod:
-’szomért ezt a szart vetted a másik szar helyett, ba..meg! Most ezt a k..va szart igyam? Lóhugy ez te! A p…ba ennyit sem tudsz megjegyezni! Zaba mikor?
-Hagyjál békén!
-Te nekem te nem mondasz ilyetet érted?
És akkor ez egy darabig eltart, mire az első porcelán földet vagy fejet ér. A lényeg, még nem találkoztunk velük, nem is szeretnénk. Annyi azért világos, hogy errefelé sem a Magyar Tudományos Akadémia tagjai jöttek mosogatni.
Ezenkívül van egy szinte látomásként velünk élő indiai nő, aki éjjel dolgozik, a ruhája alapján nővér és nem bártáncos. Ki tudja? A mondás szerint:
-Azért, mert tüllszoknya van valakin még nem balett táncos!
Kis fehér Suzukival gurulgat ide oda, néha bele a másikba, ilyenkor udvariasan felhívja az illetőt és megbeszélik a dolgokat. Mindig szomorú és egy megvakulokteddel színű szatyron kívül még mással nem láttuk.
Van egy futár srác, aki nyolc perc alatt áll ki a villany autójával. Remélem nem meleg ételt szállít, mert mirelit lesz, mire odaér vele. Tejet tuti nem adnék neki, csak ha kefírt rendelt valaki. A múltkor egy dobozos Master autóval gurult be, alig tizenegy perc alatt nyolc méter tett meg és mire a pont szemben lévő parkolóba beállt, már meg is vacsoráztam. A sráv mellesleg annyira vékony, hogyha oldalt áll libeg a szélben. Szerencsére nagy haja van, ami alatt néha billeg, mert nehéz. Ha 3D- ben nyomtatnák, öt perc alatt kész lenne.
Aztán a biciklis gyerek, aki mindig olyan, mintha meghalt volna valakije. Na most vagy így van és nagy a család, vagy ilyen az arca. Ránézésre melegséget áraszt és könyöklésre alkalmas parfüm illatot. A biciklije a mindene. Hetente lemossa. Sampon, meg viasz. Ahogy kell. Pár kör az udvaron. Aztán pumpa. Aztán elteszi, felmegy mosakodni. Visszajön. bicaj elő, gumi ellenőrzés és pumpálás. Aztán elhajt, ő az egyetlen a városban, aki láthatósági mellényt és sisakot is használ. Ki fogják tagadni a bristoli cangások, mert itt egyik sem divat. Ellentétben a házból kifelé az utcára mutatvánnyal, ami miatt már sok autós őszült meg rajtaütés szerűen.
Aztán van egy fekete hullámos csaj. Aki menetközben hullámzik. Van rajta anyag hozzá. Nála meg lehet találni néha egy méretes fekete fickót, aki egy A8-as Audiba alig fér be. A csajba befér. Talán. Az udvaron valami egészen fura nyelven beszélnek, a Babe az egyetlen, amit megértek. Meg a Fuckye, mert azt az egyik könyvemben használtam, jamaicai patva-angol keverék az angol kötőszóra: F…me. A gyorsaságuk lenyűgöző, a múltkor egy szatyor kaját négy perc alatt vettek ki a csomagtartóból. Ha mindent ilyen temperamentumosan csinálnak, akkor nagyon korán kell kezdeniük, hogy a végére érjenek.
Igazából jó hely ez. Tény a lengyeleket lecserélném két hiénára, azok ütemesen vihognak. És nem hamuznak elénk. Ami biztos, bármilyen gondod van a szomszéddal mindig van, aki biztosan nem segít. A ház menedzsmentje. A rendőrség. A többi lakó. És fontos, ne legyen benefit flat vagyis az önkormányzat által bérelt lakás, mert oda aztán jönnek csuda népek, akiknek már a szülei is úgy nőttek fel, hogy segélyt kaptak. Ők a legrosszabbak. Kitenni nem lehet őket és fegyelmezni sem. Minden jár nekik, jogaik vannak, kultúrájuk nem jött meg, pedig az amazon futár naponta jár erre. Szerencsére itt nincsenek. Segély az van, több helyen is.
Így élünk mi itten.
A SZORUL A FITYULA után volt egy kis pihenő. Készül a karácsonyi első rész és a húsvéti második rész a könyvből, aminek változott a címe:
SUMMANTÓK
lesz és egy Karácsony meg egy Húsvét részből fog állni. Meglepő mi? Ugyanúgy megkaphatja bárki, aki feliratkozik majd az Olvasó listára.
Szeptember végén vagy október elején a SZORUL A FITYULA megvásárolható lesz villanykönyv, e-könyv formában is a honlapomon.
A világ első könyvtemetése is lezajlik a hónapban és még ki tudja mi következik. Be. Például felolvasás az egyik könyvemből. Az éneklés abbamarad viszont a tánc nincs kizárva. Azért egy ekkora lakásban egy ekkora testtel szép teljesítmény lesz.
Barbi otthon volt, rotyogni. Szerinte annyira meleg volt, hogy leolvadt az arcáról a napszemüveg. Aztán visszajött hűsölni. A lakókról csak annyit mondott:
-Egy jó szomszéd az olyan ritka, mint Nessi a Loch Ness-i szörny. Mindenki hallott róla, senki sem látta.
See you later!