„ Ha sokáig ismételgetsz egy poént, előbb utóbb unalmas lesz. Főleg ha már az elején is az volt.” Marton Frigyes a magyar kabaré nagymestere mondta ezt és most engem is utol ért. Sokat írtam a szombatról, mint egyetlen szabadnapomról, poénkodtam vele , de már nem lehet. Már van második szabadnapom, beteljesítve a következő célt, az 5×8 at vagyis hogy öt nap munka napi 8 órában. Nos ez kicsit változott, 5×9 óra, de azért ez is nagy dolog. Többek között ezért is jó itt élni, lehet tervezni, kiszámítható a jövő és munkával is lehet eredményeket elérni. Most ez is teljesült. A következő lépcsőfok a biztos és jó angol tudás sínen van, egy karakán tanárnő révén. Igazából rajtam múlik, hogy mit fogok elérni, bár az agyam /mert van, pedig páran kétségbe vonják/ már nem a régi, talán lassabban forog és idő kell némely dolgok megértéséhez, de működik. Jó angol tudás, jobb munka. So it goes!
KZS bristolszakértő mondta: Szeretek ebben a városban élni. Elég nagy ahhoz, hogy meglegyen a nyüzsgés,de nem nyomja agyon az embert. Csak mikor meleg van, az nem jó. Nos igaza van. Bár a britek szinte naptár szerint élnek, mert ha július van a naptárban, akkor nyár van.Lehet 12 fok eső szél, Ők úgy öltöznek, mintha tomboló nyár lenne. Tehát ne lepődjön meg senki, ha szakadó hideg esőben július végén póló, rövid nadrág és flip flop papucs az itteni nemzeti viselet. Egyből ki lehet szúrni az idegent, mert Ő az időjáráshoz öltözik, nem a naptárhoz. Gyenge kezdő. Az igazi próbatétel a bristoliaknak, ha TÉNYLEG meleg van. Úgy alakult, hogy Bristolban és Nyugat Angliában pár napig 30 fokos verőfényes meleg volt. Ez nem akkora dolog, csak itt, ahol a hőség 20 fok felett kezdődik. A tejföltestű britek ilyenkor aztán ájuldoznak és még azt is levetik, amit jobb érzésű, megfelelő látású emberek fel sem vennének. Kiteszik azt, ami még bent is sok ilyenkor a két lábuk háromfelé rezeg és biztos, hogy nem vágykeltő. Teljesen normális, hogy a pasik ilyenkor szandált vagy az ominózus papucsot viselik, esetleg egy zakó még jöhet hozzá, de a nők minimum bakancs vagy csizma, aztán egy akkora szoknya vagy nadrág, mint a bajuszkötőm fele, melynek méretét nagyban befolyásolja, hogy nincs bajuszkötőm. A meleg két napig tartott, de tényleg a legrosszabbat hozta ki az itteniekből.
A munka azonban a meleg ellenére sem állt meg és én is megtudtam, hogy milyen fantasztikusan klassz dolog az 5 fokos szedőteremből kilépni a 30 fokos melegre. Tök jó meglepetések érik az embert, például a szemüvegem rögtön párás lesz és nemcsak azért nem látok az orromig, mert azon van a szemüvegem, hanem mert a tejfehér izé megakadályoz ebben. Így aztán mentem neki raklapnyi doboznak, másik trolley-nak /ezen vannak a kiszedett termékek/ és párszor valakinek, akit persze utána sem láttam. A második napon már nagyon rutinosak voltak, mert George is coming! kiáltásokkal nyitottak utat és tényleg csak a hűtő ajtaja nem ment arrébb, mivel zárva volt. Ott aztán újra hideg volt, helyre állt a rend. Igen, én tudom, hogy megszakad a hűtőlánc, meg a szegény szedő az ócska CC kocsik miatt, amit itt trolleynak hívnak, de ez itt normális. Nem logikus, angol. Két külön kategória. A melegben persze nem akkora öröm munkaruhában vezetni, lásd még csülökpörkölt a bakancsban címszó alatt, de mivel nincs öltöző , nincs más lehetőség. Eleinte furcsa volt, hogy itt mindenki munkaruhában mászkál, nyakában a belépőkártyájával, de úgy véltem, itt büszkék arra a helyre, ahol dolgoznak. Gondoltam is, hogy ez igen, itt a Tesco, Sainsbury , Morrison, ASDA még pulóvert, sőt kabátot is ad a dolgozóknak. Aztán rájöttem azért, mert nincs öltöző. Ahol van, ott meg jobb nem ott hagyni még egy jobb cipőt sem. Amúgy a munka így 9 órában is jól megy, de mindig eszembe jut KZS bristolszakértő mondása: Család nélkül semmit sem ér a munka sikere. So it goes!
Most szombaton, az utolsó egyetlen szabadnapon tervbe vettük, hogy meglátogatjuk a tengert Weymouth-nál, hátha otthon van, de egyrészt fáradtak voltunk, másrészt riasztó képeket mutatott a BBC híradója, hogy mekkora dugók vannak a partok felé, ezért aztán maradtunk itthon némi lustálkodás és városi csavargás kedvéért. Igaz az idő remek volt, úgy 18-20 fok kicsi szél napsütés / ma még mindig esett, bár nem olyan intenzíven mint tegnap, de a híres BHR /Bristol Horizontal Rain/ megvolt és persze mindig szemből jön beterítve a szemüvegem/ remek idő. Délutánra mozit terveztünk, az új Jason Bourne filmet néztük meg a Cabot Circus bevásárlóközpont mozijában. Ez úgy 20 font két embernek, plusz egy kis nasi és máris 30 font körül tartottunk. Itt nincs számozott ülés, mindenki odaül, ahová szeretne vagy ahol van hely. Jelen esetben jó fél ház volt, de három pasi vagy öt percig totyorgott, hogy hová is üljön. A fotelok nagyon kényelmesek, még az én lábam is elfér, ami azért nem kis dolog, nem is beszélve a lábamról. Különleges és számomra kevésbé érthető, hogy miért lehet előre hátra ringatózni benne. Angolok. A film amúgy jó volt, nem a legjobb Bourne, de méltó a többihez, és főleg az volt jó, mennyi mindent megértettem és itt nem a görög rendőrmotor hangjára gondoltam.
Még egy dolog szombattal kapcsolatban. Már tudjátok, hogy ha szombat, akkor hajászkodás mindenkinek, még a kutyakozmetikusok is ilyenkor aratnak, de Ők a legtöbbször házhoz mennek. Viszont itt is az esküvők napja. Ha erre jártok szombaton, ne hagyjátok ki a Wine street és a Corn street sarkán lévő épületet, pont a St. Nicholas Market közepén, ahol szombatonként futószalagon megy az esküvő. Mosolygó thaiföldi leányka, magát jól tartó brit úriemberrel, skót szoknyás két lábon járó haggies /ez egy skót nemzeti étel, birkabendőbe töltött főtt birkabelsőség, némi vér és zabliszt/ egy hasonló bojlertestű hölggyel, fekete jó kiállású srác egy vas és edényorrú banyával, bármi. Ez egyébként erre igen népszerű páros, a hegyomlás szőke brit hölgy és a fekete pasi. Szerelem. Meg néha állampolgárság, letelepedési engedély, meg egyebek. A csúcsot eddig Aliz látta, egy futottak még hölgy /mármint elfutottak előle/ két tejeskávé gyerek (apuka fekete) és egy nagymama, ahol a gyerekek angolul beszéltek egymással, anyukával és nagymamával lengyelül. Nem semmi. És ha szombat, akkor kocsimosás. Mindegy milyen idő van. Mifelénk a Two Miles Hill Roadon van két kézi autómosó is, az egyik világosabb srácok üzemeltetése alatt, a másik sötétebbeké, kinek mi az izlése. Mindenhol 5 fonttal indul aztán a takarítás mértékétől függően akár 20 font is lehet. Az 5 quid-be /a quid kb olyan, mint otthon volt froncsi vagy a pénz/ mosás, külön a kerekek tisztítása és az ablakok kívül belül takarítása van benne. 10 quid már porzsívózás, csomagtartó pucolás. És így tovább. Nos a legtöbben ott hagyják az autót és hát ezek a srácok aztán nem kímélik magukat, meg a gázpedált. Volt olyan szombat mikor esett az eső, néha előfordul, és a tulaj ott állt egy esernyő alatt és mutatta az egyik srácnak, hogy a tiszta víz oldalsó ablak homályos. Angolok.
Amúgy az iskola itt is véget ért, és majd szeptemberben lesz újra. Elkezdődött a szezon, amit itt BTS-nek Back to School-nak hívnak, mert Ők angolok. Ellentétben az otthoni pénzszivattyúval, ami üressé teszi a szülők pénztárcáját, itt nincs akkora felhajtás. Mivel itt nincs házi feladat otthonra, így a könyveket sem viszik haza, tehát csomagoló meg ilyesmi máris kilőve. A legtöbb egyéb felszerelést bent megkapják, tehát igazából pár füzet, toll, ceruza, színes dolgok kellenek. És persze az előírt egyenruha, ami nagyon jó dolog. Nincs kivételezés, mindenki ugyanazt a fajtát hordja.
A nyarat illetően egy kis slágerlista. Én 16 hivatalos slágerlistát számoltam össze, de mivel minden rádió csinálhat sajátot, hát ki mennyit fizet / ez itt törvényes/ arra a helyre ér oda, Én most a 4Music zenecsatorna slágerlistájából csemegéztem, mert van egy két jó szám is közte. Mint Calum Scott Dancing On my Own száma, ami ékes bizonyítéka annak, hogy ha jó egy szám és jó egy hang, akkor egy szál zongora is elég kíséretnek.Egyébként 6. Szintén kedvencem a Christine and the Queens formáció Titled című darabja, ami még csak 8. de biztos feljebb megy, bár a klippje enyhén szólva fapados. Vannak kifejezetten irritáló zenék, mint Timie Tempfah fit. WizzKid Mamacita című bármilye, aminek a képes része a favellában /dél-amerikai nagyvárosok nyomornegyede/ játszódik, ahol nagyon csinos, jól öltözött kozmetikusoktól frissen szabadult hölgyek és börtönből frissen szabadult kigyúrt másfél kiló lánccal ellátott atlétatrikós urak laknak vagy nyomorognak, ki tudja ezt eldönteni? Ők a másodikok. Az első Justin Bieber és MO és Maja akárki Cold Water című műanyag szerű rágógumija. Hogy Justin Biebert mikor lehet végre száműzni, azt nem tudom, de enyhén szólva is unalmas, hogy például Sorry című számát még mindig naponta többször játszák! Szomorú számomra, hogy ez a srác napjaink férfiideáljává vált, mikor a klippben szereplő hölgy is férfiasabb ettől Mcdonalds izomzatú egy tüdejű disco patkánynál, aki két kézzel is alig bírja el a hot dogot. A szám egyébkent a nulla alatt méterrel. Amit szeretek még: Justin Timberlake Can’t stop the feeling, ami jópofa, igazi amerikai klippel, igaz ennyi sovány ameraikai összeszedése nem kis dolog. Adéle Send my love száma nem a legjobb, de a video olcsó volt, mert a tottenham girl ott áll, néha pörög egy rászakadt rózsás tapétára emlékeztető ruhában és ennyi.
A nyárnak lassan vége, de a Ti jókedvetek legyen töretlen. Legyetek Ti is olyanok, mint a britek a Brexageddonnal: van, de nem vesztek róla tudomást. Ez az itteni boldog élet egyik titka. A másik a cider.
See you later!