Előre is bocsánat minden irodalmat kedvelőtől és magától a költőtől is, hogy kissé átírtam halhatatlanját:
Bristolba visszaszökött a nyár;
A Baldwin streeten suhant nesztelen;
Aztán rémülten ment is tovább;
Látva a nyárias briteket.
KZS bristolszakértő mondta: Gyuri! Hiába írod le százszor, aki nem látta nem tudja elképzelni milyen is ez! Igaza lehet. Pár napra ugyanis visszajött a nyár 25 fokos whisky melengető hőséggel és bár szó szerint kiürült a város, a látvány, amit okozott, alaposan visszavetette a látó emberek szaporodási kedvét.A legtöbbször nem lehet eldönteni, hogy a hölgy pocakjában egy újabb kis cappuccino rejtőzik vagy csak ilyen a fekvése, de muszáj ezt látni? Egy elmélet szerint, mivel a britek szeretik a tetoválást, azért lesznek ekkorák, hogy szabadon alkothasson a művész. Mondjuk csütörtökön láttam egy hölgyet több percen keresztül vonult el előttem, mint egy jobb viharfelhő, akin az angol történelem részletes leírása elfért volna az 1066-os hastingsi csata óta, beleértve a Rózsák Háborúját és Sir Francis Drake összes tengeri rablását a spanyol hajók ellen. Ennek ellenére csak egy vízbe ugró delfin volt rajta, de hogy a víz a Csendes óceán volt , az tuti. Amúgy szeretem az olyan tetkókat, amikor a brit pasi hónaljtól a csukóig tetováltatja, hogy That’s my arm! azaz ez a kezem, hátha valaki a lábának nézi. Ilyenkor eszembe jut egy Steven Segal film, ahol elmerülten nézi egy fehér zsaru társa tetoválását, mire Ő megjegyzi: – Ez egy ősi kínai mondás az életről. – Nem – mondja Segal – ez azt jelenti sötét szójaszósz. Nos ennyit a tetkókról meg a melegről.
A briteknek is melegük lett főleg külföldön, ahol a nyaralás a brexit miatt legatyásodott font miatt bizony pár százassal többe került. Ez volt az első komoly szembesülés, hogy mekkora hülyeséget is csináltak. Itt Britanniában, mikor nemrég megérkeztünk, akkor 1 fontért 1,42 eurót kellett adni. Tegnap 1 font már csak, 1,08 eurót ért, de bizony Franciaországban 1 font már csak 0,99 eurót ér, amitől a derék britek rendesen kiborultak. Mint attól is, hogy igaz csak egy napra, csigaevő barátaink bemutatták, mi lesz akkor, ha Nagy és Független Britannia nem lesz EU tag, Falkstone-nál 5 órát vártak útlevél vizsgálatra a britek, míg az EU állampolgárok azonnal mehettek. Igen, ez diszkrimináció, a franciák bocsánatot is kértek másnap, mondván a számítógépes rendszerük próbaüzemben műkődött. Szerintem szivató üzemmódba kapcsolták. Olvasni lehet Spanyolországban és Portugáliában élő angolokról, aki már érzik, hogy az eddigi bőséges font nyugdíj valahogy kevesebb lett, de van olyan is, aki életjáradékos nyugdíjas, de mivel a hozam kisebb lett, meglehet haza kell jönnie.Kifejezetten mosolyogni való, hogy főleg azok „szívják” meg az egészet, akik legjobban a kilépés mellett voltak. Ahogy egy oxfordi professzor mondta: Már sokszor előfordult, hogy nem láttuk a történelem során mi a helyes út, de itt világos volt, hogy mi a jelenleg legjobb, mi mégis napszemüveget vettünk fel egy sötét porcelánboltban, ahol aztán az okozott kárt meg kell fizetnünk. Komoly bajban vannak a bankok, pl a Lloyd megszüntet 3000 állást, a Barclay bezár 200 fiókot és máshol is hasonló a helyzet.Az itteni bankok ugyanis a hitelekből élnek, mivel a pénzfelvétel mindenhol minden automatából ingyenes, a számlavezetés pár penny-be kerül, tehát lóvé csak a 20-1230 %-os kamatokból van. De most azon kívül, hogy a cégek is visszafognak minden beruházást, a lakosság sem költ feleslegesen és itt a költés 75%-a hitelből történik. Az itteni magyarok sem járnak jól. KZS bristolszakértő szerint két féle magyar van itt, az egyik, halálra dolgozza magát, hogy sok pénzt keressen és otthon legyen egy nagy háza Egyházasmordízomadtán, a másik csak simán élni akar, nyugodtan. Nos az előzőek vannak igazán bajban. Ugyanis akik még a 400 forintos font idején takarékoskodtak, azok most 350 forintot kaphatnak csak. Egy ismerősőm több mint 14.000 fontot gyűjtött össze párjával komoly nagy melóval. Ez ugye 400 forintos áron 5.600.000, de most 4.900.000. Nem mindegy. Sokak szerint lesz még lejjebb is, de Vak Vili is azt mondta: meglátjuk.
A múlt heti The Times a Brexageddon kapcsán több oldalas cikkben foglalkozott azzal, hogy Margaret Thatcher mit tenne? Nos a legtöbb szakértő, egykori munkatárs azt mondta, ha Iron Maggie lett volna miniszterelnök, még a brexit lehetősége se merült volna fel, de hogy már Ő diktálna az EU-ban, az biztos. Azt is írták, hogy a brexitet azokkal fizettetné meg, akik a legtöbben rászavaztak, vagyis a nyugdíjasokkal és az alacsony iskolázottságuakkal. Érdekes , hogy egy olyan munkatársa volt, aki szóvá tette, hogy Mrs .Thatcher már 1968-ban szót emelt a Commonwealth országok polgárainak akadálytalan beözönlése ellen, mert, mint akkor mondta: sem a kultúrájuk, sem a munkamoráljuk nem segíti, hanem hátráltatja a brit gazdaságot. Nos ez azóta is így van és bizony nagyon ráférne egy új Mrs. Thatcher erre az országra.Is. Érdekesség képpen a vezércikk arról szólt, hogy a fogselyem nem ér semmit. Komolyan. Persze volt több oldal olimpia, például, hogy Johanna Kontának, aki a legeredményesebb brit teniszező Virginia Wade óta és annak több mint 40 éve, a kiesés után kedvenc süteménye, a kürtős kalács is keserű volt, pedig a mama Maria Konta és a papa Gabor Konta ezzel lepte meg. Ilyenek ezek a magyarok. És persze az induló Premiere League, hogy mekkora pénzek forognak és mekkora pénzek jönnek még. Ibrahimovic-ot egy-két beszólása miatt már itt is sokan utálják, de egy hét alatt 16000 darab Ibra mezt adtak el a Manchester United boltjaiban, 90 fontos áron. So it goes!
Az olimpia itt is ural mindent, ha már sportról van szó. A BBC három csatornáján 24 órán keresztül olimpia van, nem lehet lemaradni brit szereplőről. Csütörtökön láthattam Kozák Danuta aranyérmét, szerintem ez véletlen volt.Minden sportágban az egykori brit olimpiai bajnok kint van Rioban /!/ és onnan kommentál, beszélget a mostani sportolókkal. Igen, ez a közcsatorna, állami pénzből a legjobbat adja, amit az évi 130 fontért, amit minden televízióval rendelkező Britanniában élő, így mi is,befizetünk. A színvonal fantasztikus, a briteknek még sosem volt ilyen jó olimpiájuk, amit persze sokan összekötnek a brexittel, hogy lám a független Britannia mire képes. Az igaz, hogy soha senki nem tud értelmes választ adni arra, hogy mitől a balsorsú búvalbuggyantott badarságtól is lettek függetlenek?!A legnagyobb égés, az a brit férfi rögbi válogatott volt, mikor is a 900.000 lakosú Fidzsi sigetektől kaptak ki 43-7 re, úgy, hogy esélyük sem volt. Nos itt Britannibán mindig ciki egy volt gyarmattól kikapni, na de egy akkorától, mint London 13-mad része, az vér ciki.A kedvencem a női gyeplada csapat lett, egyrészt mert Nők, másrészt mert nem igazán értem mi értelme van rohangálni egy görbe fabottal egy pici sárga labda után kétrét görnyedve, harmadrészt mert ennyi csinos, sőt szép BRIT hölgyet még nem láttam egy csokorban. Kérem, ha most végig szaladanék /itt a végigen van a hangsúly/a Baldwin streeten , keresztül a Harbour side-on és vissza a Park streeten, akkor sem látnék ennyi szép brit lányt. Komolyan!
Ha már sport, a múlt hét végén újra volt Balloon Fiesta, ami jobban sikerült, mint a tavalyi, bár tény pénteken az erős szél miatt nem szállhattak fel. De szombaton hajnalban, mikor Cliftonban, Bristol Rózsadombján, a nevezetes Függőhíd melletti dombon, az a több ezer ember, aki felvonult székekkel, mini grillel megfelelő mennyiségű itallal és étellel felvértezve, az a tavalyi 12 léggömb helyett 114 /!/ et láthatott /az adatot KZS bristolszakértő biztosította, aki ott volt/, ami tényleg lenyűgöző. A fiesta jövője a brexit miatt kicsit bizonytalan, ahogy a főszervező hölgy nyilatkozta, mert ugyanannyi pénz jut rá 2017-ben is, de kérdés mennyit fog érni, akkor. De ez jó befektetés, szerintem lesz pénz.
Ennyi szórakozás után akkor a munka. Páran kérdeztétek, hogy mi is az a picker, amit most csinálok. Nos mikor megérkezem a munkahelyemre, Bishop Sutton falu Sutton Wick külterületéhez, ott befordulok a Hillside Farmra, itt található az Arthur David Food with service Ltd. központja. Csak kocsival tud jönni minden dolgozó, így aztán a parkoló, ami nagynak látszik nem is olyan nagy, mivel a 80 darab 7,5 tonnás Mercedes hűtőautó is ott parkol. A parkoló sajátossága, hogy murvával van felszórva, ami ha nincs eső annyira porzik, hogy minden autó szürke lesz. Amúgy a szilikózisban elpusztult fecskék aránya itt a legnagyobb. Kilenc hónap alatt sem értettem meg, hogy a tisztára sikált autók mosója miért a parkoló előtt van, ha csak nem azért, hogy a vizes kocsira tuti ráragadjon a por. A kocsik mosását a beérkezést felügyelő FIRE WARDEN feliratú láthatósági mellényt viselő /ez mindenhol, mindig kötelező/ ember dönti el. Ő veszi át a visszahozott cuccot is. Nos hát a megérkezés után beöltözöm az 5 fok meleghez, majd blokkolok tenyérlenyomat olvasóval és elmegyek dobozokkal feltölteni egy CC kocsit, amit trolley-nak hívnak, bár nem hallgat rá. Ilyenkor nem árt olyat választani, ami gurul is. Bemegyek a No. 9 picking station-höz és berendezem. Megnézem működik-e a mérleg, a nyomtató és a display. Aztán a dobozokat elrendezem és megyek feltölteni a polcokat, ahonnan a termékeket leszedem majd a rendelés alapján. Aztán délben megkapom egy adott sorrendben a rendeléseket, papíron, amit majd a rendelési szám alapján látok a display-en . Az igazi meló ekkor kezdődik, összeszedni a termékeket, minél gyorsabban, minél pontosabban, mert van kvóta, hogy mennyinek kellene meglennie a munkanap végére. Persze itt is vannak könnyebb és nehezebb napok. A könnyebb mindig az, mikor sok termék van egy rendelésen és lehetőleg 1-2 kilónál 3-4 darabnál nem kell többet szedni. A picker szedőt jelent. A gond akkor van, ha elfogy valami a polcokról, mert akkor újra menni kell érte a raktárba vagy akkora mennyiséget kérnek, amiért raktárba kell menni. Amikor megtelik egy trolley, akkor bizony kihúzzuk a jó melegre, majd úgy 200 yard után bevisszük egy nagy hűtőbe, ahol aztán járatszámok szerint átpakoljuk egy másik trolleyra. No kérem így lesz egy két kilós káposztából hat kiló, mire a helyére kerül, mert ugye háromszor emelem meg. A hűtő már most kicsi, de ha terjeszkedni akarnak, akkor szinte Lehel méretű. Big ideas little fridge, ahogy én szoktam mondani új jelszóként. /Amúgy a cég mindenhol látható jelszava: Leave it with us! ami kb. Hagyja ránk! Vagy oldja meg velünk /3×20 perc szünetünk van a műszak alatt, ilyenkor lehet enni, pihenni kicsit és inni az automatából, ami augusztus óta ingyenes.Másik juttatás a staff order, munkatársi rendelés, mikor is a megnyitott számlánk terhére rendelhetünk a raktárban lévő termékekből , nem csak zöldséget gyümölcsöt, de más termékekeket is, tejet, kenyeret, felvágottat, fagyasztott cuccokat, tésztát, üdítőt stb. A dolog lényege, hogy ezt a fizetésből vonják le, nagyker áron kapjuk és a műszak végén hazavisszük, nem kell külön bemenni érte sehová. Ez a meló. Nem rossz, főleg így kilenc hónap után. So it goes!
Nagyon sokat írtam, hogy itt Bristolban szinte csokis kekszen éltem, először TESCO kekszen, aztán Sainsbury kekszen. De mivel megközelítettem a 100 kilót /99,7 kiló voltam az utolsó csokis kekszes időszakban/ abbahagytam. Két hét után a mai méreckedés 97,3 kilót mutatott így aztán vettem egy adag csokis kekszet a Sainsburyben. Mikor hazaértem szó szerint remegő kézzel nyitottam ki és akkora áhitattal ettem meg az első darabot, amit csak filmeken láttam eddig. Kérem valahogy úgy nézhettem ki, mint egy alkoholista, ha újra piához jut vagy egy szabadságos katona, mikor újra örülhet a barátnőjének. Ahogy a régi háborús vicc mondja a brit katonáról, hogy mit fog tenni mikor hazaér: Bemegyek, megdöntöm az asszonyt és utána levetem a hátizsákom. Én is így voltam, csak csokis keksszel. Nos kérem ezek után nem kétséges:
Sziasztok! Gyuri vagyok és csokis keksz függő!
See you later