Mindent meg lehet találni, ha jó helyen keresed”. Ezt az észbontó igazságot az idióta mondások tárházában, a Facebookon találtam. Legalább akkora mondás, mint a kínai taxisofőré a Csupasz Pisztolyból: – Ősi kínai mondás, két lábbal ne lépj egyszerre.
Az egész annak kapcsán jutott eszembe, hogy Bishop Sutton és Stanton Drew környékén szép nagy plakátokon keresnek egy elveszett tehenet. Nem a gazdáját, bár a képen Ő is látható, hanem egy valós tehenet. Nálunk is kint van a munkahelyemen és egy kis írást is tettek hozzá, ne közelítsük meg, mert veszélyes lehet. Igazából nem tudom, hogy hogyan tud egy tehén elkóborolni, mikor mindenhol méter magas kő vagy sövény kerítés van, de ezek szerint az itteni tehenek nagyon ügyesek vagy jól tudnak ugrani. Jó lenne, ha szegény mielőbb meglenne, mert meg kellene fejni. Mikor azt mondtam bent, hogy nem lehet, hogy ellopták? Erre azt felelték ez nem a Közel- Kelet /Middle East/ ahonnan én jöttem. Mondtam Middle Europe, Budapest, tudjátok, ahol 200 fontból két napig vedelnek az angolok. És jött a szokásos kérdés: Az nem ugyanaz? Ennyit a brit földrajz oktatásról.
Körülbelül ez a fantasztikus tudás vezetett a Brexageddonhoz is. Még mindig nem értik mekkora baj ez Britanniának. Szerencsére eddig az összes politikus szabadságon volt és nem beszéltek össze-vissza, de visszajöttek. Theresa May miniszterelnök asszony rögtön azzal kezdte, hogy a BBC-nek adott majd a Daily Telegraph-ban is megjelent interjújában leszögezte a Brexit célja a migránsok visszaszorítása, a szabad munkaerő és emberek vándorlásának megszűntetése, miközben a gazdasági és kereskedelmi egyezség továbbra is fenn maradna. És hogy kormánya tanulmányozni fog minden lehetőséget, mert se svájci, se norvég mintát nem akarnak követni. Ja és persze fizetni se semmiért. Már pedig e nélkül nem fog menni. Mert sokszor és sokan elmondták az EU vezetői közül, hogy a négy alapelv betartása a tárgyalás alapja. A dolog kicsit hasonlít arra, mikor Nagy Vezetőink közül nyilatkozott valaki és a forint máris zuhant egy nagyot. Nos a font, ami kezdett visszakapaszkodni, ugyanígy csinált, a franciák után az olaszok is egy az egybe váltották a fontot. Aztán a kínai G 20 értekezleten Boris Johnson bedobta, hogy ugyanolyan pontrendszer alapján fogják a bevándorlókat befogadni, mint Kanadában vagy Ausztráliában. Kicsit rejtői párbeszéd volt a Sky News riportere és a külügyminiszter között, mikor a riporter megkérdezte: – Ez biztos? mire Johnson: – Én mondom! erre a riporter: – Azért kérdezem. Kemény húsz perc múlva Mrs. May kicsit zaklatottan mondta, hogy ez még nincs eldöntve, rengeteg lehetőséget tartanak szem előtt. Csak a józan ész, az nincs szem előtt. Mert a brit gazdaságnak két kezi minimálbéres munkásokra van szüksége és igen kevés atomtudósra. Persze angolul jól beszélő informatikus, orvos, ápolónő mindig jöhet. De akkor Ők már többet kérnek.Mrs. May-nek egyébként sincs jó napja Kínában. A csoportképen, ahol eddig Mr. Cameron mindig főhelyen állt, most Mrs. May a bal szélre lett száműzve, míg Angela Merkel a többiek előtt áll, Obama és a kínai elnök előtt. Ráadásul a japán miniszterelnök kijelentette, ha Britannia nem tudja megvalósítani a „soft brexit”-et, akkor a japán cégek átköltöznek a kontinensre, mint pl. a Nomura, Honda, Nissan. Mrs. May szerint ezt nem kell komolyan venni, de a japán miniszterelnök több órát tárgyalt francia és német kollégájával. Itt Britanniában még mindig nem érzékelik, hogy mi vár rájuk. Kicsit hasonlít a dolog arra a viccre, mikor a sasok zuhanórepülésben közelednek a szakadék alja felé, de az utolsó pillanatban felrepülnek és azt mondják: – Laza! Arra megy a tökrészeg róka és megkérdezi mit csinálnak? – Lazulunk- mondják a sasok. – Klassz! – mondja róka és leugrik velük együtt. – Te róka! – kérdezi az egyik sas – Tudsz te repülni? – Mire a róka: – Nem. Erre a másik sas: – Nagyon laza! Az emberek nem vásárolnak sokat, de az élelmiszer fogyasztás kicsit emelkedik és az üzemanyag forgalom is . Amúgy ha itt él az ember, akkor tényleg nem tapasztal semmit a brexitből. Csak mikor haza akar utalni, akkor sokáig keresheti leesett állát. És ez csak mi vagyunk. Amúgy a brexit óta még több EU migráns érkezett, főleg Lengyelországból és Romániából. Ha ez volt a cél , akkor szép volt Terus!
Amúgy a magukkal mit kezdeni nem tudó brit ifjak hülyesége határtalan. Azon kívül, hogy csoportosan legalább öten bosszút állnak migráns kukákon és buszmegállókon, de ha egyedül lévő embert látnak az sem akadály, most újabb ötletet találtak. Itt Britanniában a quadok közlekedhetnek az utcákon is, még rendszámuk is van. Ezért aztán száguldoznak is velük rendesen. Ami újdonság, hogy az előttük haladó autó, ha olyan, mint annak idején Robert De Niró mondta egy filmben: – Akkora a csomagtartója, hogy két hulla simán elfér benne, akkor a csomagtartója fölé emelkednek két kerékkel , a frászt hozva a normális vezetőre. Mondjuk rossz elképzelni, hogy egy apró fékezés mit okozhat. KZS bristolszakértő erre azt mondta: Ez nem őrült dolog, ők angolok. Hát nehéz ezt megszokni, az biztos.
Hat hét után eljött az a csodás időszak, mikor is három szabadnapom volt egyszerre, péntek szombat vasárnap. Be is terveztünk egy jó kis kirándulást Aliz kedvenc városába Oxfordba. Kicsit árnyalta a dolgot, hogy pénteken más dolgom akadt, dolgoztam , de az idő igazi George Weekend Weather lett, szél , eső stb. Ez nem befolyásolt minket, hogy szombaton elinduljunk Oxfordba. Két meglepő dolog is történt. Az egyik, hogy végig ki volt táblázva az út, el se lehetett tévedni, még én is csak egyszer mentem egy kört az egyik körforgalomban, de meglehet csak megszokásból, Istenemre Bogi (autónk) nagyon jól mulatott. A másik, hogy Swindon környékén kisütött a nap és így is maradt sokáig. Aliz vetett is egy „én megmondtam!” pillantást rám. Oxfordba érve tervünk szerint egy P+R parkolóba álltunk volna be, de ki gondolta volna, hogy a P+R parkoló felirat egyszer csak VOLVO felirattá alakul és a bennfenteseken kívül senki más nem tudja merre van. Szerencsére volt egy másik parkoló a pályaudvarnál, de ott meg csak telefonon keresztül lehetett volna fizetni, na azt meg inkább nem.Így tovább mentünk és komoly 400 yard után leparkoltunk egy parkolóban, ahol jó brit szokás szerint Bogi alig fért el és én is csak kígyószerű mozgással tudtam kiszállni, de Aliz szerint inkább egy lusta giliszta kimászására hasonlított, amiből a lusta az túlzás.
Oxford egy mintegy 165 ezer lakosú kisváros, ami kb. háromszor akkorának tűnik a rengeteg turista miatt. A régi Oxford a college-okkal könyvtárakkal és tantermekkel alig változott az évek során. Az idő továbbra is jó volt, ami szokatlan, ha mi kirándulunk. Találtunk egy nagyon szimpatikus fekete srácot, aki két órás túrát ígért az oxfordi egyetem területén. A fizetés érdekes volt: a végén kellett fizetni, 6 font és 15 font között, kinek mennyire tetszett a túra. Persze voltak más túrák is például biciklis, ami hosszabb volt, de egyedi. A csoportban volt indiai, holland, német, magyar /ezek mi voltunk, ha jól emlékszem/ és egy ír páros is, aki nagyon gyorsan lelépett, hiába az angol ír barátság az világhírű. A csoport többi tagja brit volt, tehát fátyolos és fekete. So it goes! A túra remek volt! /Ha képeket akartok látni, akkor Aliz tett fel párat/. Pár érdekesség. Olyan, hogy Oxford egyetem, mint épület nincs, több épületből áll a város különböző részein. A college-ok függetlenek az egyetemtől, de a város épületeinek 75%-a az egyetem tulajdona. Megtudtuk, hogy a talár hosszúságából lehet következtetni ki hányad éves, hogy a virág a taláron jelzi vizsgára készül, vizsgázik vagy végzett már, hogy heti nyolc esszét kell írni a hallgatóknak, legalább ezer szavas legyen, hogy heti 15-20 órájuk van, hogy bizony a tandíj az 19.000 fonttól 48.000 fontig terjed, hogy ezért a világ egyik legjobb könyvtára az övék, ami 118 mérföld hosszú polcrendszerrel bír és 5 millió /!/ kötettel rendelkezik, ami heti 200 könyvvel gyarapodik. Ezért Swindonban van egy külön raktárház, ahol szintén könyvek vannak és naponta hozzák viszik a szükséges köteteket. Az épületek fantasztikusak voltak, itt van a világ három „sóhajok hídja” közül az egyik és külön egy fontért bemehettünk abba a terembe, ahol a Harry Potter filmek nagy termi jeleneteit forgatták. Nos kérem nem akkora, mint a filmeken, de ugye ez is úgy van, mint a társkereső hirdetésekben, mikor Lajos 35-ről kiderül, hogy max 15. És nem években. Az idő kezdett romlani és mire a híres kápolnát megnéztük, már zuhogott. Nem kicsit, nagyon. Ugye esőkabát mindig van nálunk, de sajnos Bogi csomagterében, amiben három hulla is elférhet. Ezt követően időztünk még a kápolnában, hátha találunk esernyőt az ajándék boltban, de nem volt.Kulcstartó, képeslap, hűtőmágnes igen. De az sajnos eső ellen nem jó. Volt viszont igazi, klassz jégeső. Úgy fél órán keresztül. Amikor csillapodott, találtunk egy szuvenír boltot /nehéz lett volna nem találni, mert úgy húsz yardonként van egy/ és vettünk esernyőt, aminek jó hasznát vettük, mert az eső nem tudta eldönteni essen vagy se, így aztán hol csöpögött hol nem. Mint egy öregember, aki már csak a szívószálak színei alapján tudja megkülönböztetni a napokat. Oxfordból hazafelé jövet kaptunk egy kis igazi brit időjárást. Akkora eső volt, hogy a motorháztetőt se láttam. Olyan, hogy út, az nagyon távoli fogalommá vált. Közben volt időszak, hogy egyáltalán nem esett. Aztán özönvíz. Bank holiday /az itteni fizetett ünnep/ előtti szombat volt, tehát számítani lehetett dugóra. Be is következett, de aztán kiderült, hogy csak egy híd alatt állt meg nézelődni egy akkora víz, hogy a jobb Porschék vagy más lapos kocsik, ha nem kaptak búvárkiképzést, nem jutottak át rajta. Igazi magyarként más utat kerestem és rájöttem, hogy a járda magasan van, hát arra mentem és simán át is jutottunk. Érdekes módon, Swindon után az autópályán ragyogó napsütés volt, többen csodálkoztak a vizes Bogi láttán, de Bogi csak szaladt vígan 60-70-es tempóval. Itthon aztán a napsütés fokozódott és én csak ültem, mint egy darab bármi.
Elkezdődött az iskola, amiből annyit éreztem, hogy szombaton plusz meló volt és most már a rengeteg anyuka is volán mögé ül, mászik, nyomakodik. Ettől aztán az út hosszabb lesz és jobban kell figyelni, mert egészen váratlan dolgokra képesek. Ahogy egy mondás tartja: egy nő két dologért tesz meg mindent, hogy legyen gyereke és hogy ne legyen gyereke. Elnézve az itteni anyukák vezetését, elhiszem.
See you later!