„Nem kell új életet kezdeni, csak a régit kell folytatni értelmesebben” tartja egy mondás, ami bizony minden korban igaz. A rengeteg újévi fogadalom ugyanúgy lesz semmivé, mint politikusok ígérete. /Boris Johnson brit külügyminisztert egy nemrégiben sugárzott élő adásban megkérdezték, hogy akkor mi lesz azzal a pár milliárd fonttal, amit a brexit kampányban beígért az NHS-nek, azt mondta : – Hát hol van az már? So it goes!/ Megfogadni, megígérni mindig csak azt szabad, amit be is tud tartani az ember. Lásd Gyuri esete a csokis keksszel. Igaz már 10 napja nem ettem, aminek a legfőbb oka, hogy nincs itthon. Ezért aztán én 2017-re semmit sem fogadtam meg. Ezt biztosan betartom.
Hogy milyen is volt itthon Bristolban a 2016-os év? Jó. Bővebben: nagyon jó. Mert ugye mindjárt januárban volt két változás is az életünkben, az egyik, hogy február elsejétől teljes 45 órás státuszt kínált az Arthur David Food with service Ltd. amit örömmel elfogadtam és azóta is ott dolgozom, mert kevés ilyen jó munkahely adódik. A második változás az volt, hogy egér jelent meg a szobánkban és volt pofája megdézsmálni a csokis kekszemet, amit egy szekrényben tartottunk. Na most vagy volt valami titkos bejáró, amin bejutott, vagy ki tudta húzni a fiókot, vagy egyszerűen csak átsugározta magát, meglehet Star Trek rajongó volt. Aztán a legnagyobb esemény, hogy lakást béreltünk Kingswoodban, a Two Mile Hill Roadon a 89-es szám alatt. Illetve mivel a házszám errefelé nem mindig divat, mondjuk virtuálisan alatta. Február 26-a volt a nevezetes nap, mikor a lakás a miénk lett és a rákövetkező héten, ennek tiszteletére Aliz hazautazott. Én meg költöztem és ismerkedtem a brit elektromos rendszer szépségeivel, valamint az IKEA nevelő célzatú, depressziósoknak szigorúan tilos típusú bútoraival. De az egész nagyon jó volt. Berendeztük új életünket, kirándultunk rengeteg szépet látva. Mert ne felejtsük el, itt Cromwell óta hadsereg nem rombolt le semmit és az, hogy elveszem másét, mert csak, az sosem volt divat, pedig Marx és Engels itt írta a Kommunista kiáltványt. És nem viccnek szánták, bár ezt Britanniában sosem lehet tudni. Májusban Aliz „alienje” ahogy a tályogot elneveztük, nem kicsit ijesztett ránk, de abból is kikecmeregtünk és júliusban nem hittünk Bogi kijelzőjének, ami 32 fokot mutatott. Ez itt kérem a hőgután túli tartomány, ami annyira elképzelhetetlen, mint egy „logikusan” gondolkodó brit. Lásd brexit címszó alatt. Ez a JSE ,Júniusi Sajnálatos Esemény igazából azt eredményezte, hogy úgy 20%-al kevesebbet ér a font, szépen lassan drágulnak az import dolgok, meg a hazaiak is és 46%-al több EU munkavállaló jött, mint egy évvel ezelőtt. Ugye brit „logika” szerint, a brexit célja, hogy az EU migránsok ne jöjjenek, nos végül is brit „logika” szerint el is érték ezt. Egy statisztika. /Tisztelve Winston Churchill mondását, mikor a Luftwaffe gyengeségéről mutattak neki 1940 elején egy jelentést:- A statisztikáknak csak akkor hiszek, ha én hamisítom őket./ Tehát az EU migránsok „gyermek rátája” 0,4 vagyis minden EU migránsra ennyi eltartandó gyerek jut, míg az egyéb bevándorlóknál ez 3,9. Tehát brit „logika” alapján világos, hogy hol a hiba, tesznek is ellene. Amúgy brit tudósok kimutatták, hogy minél keményebb Terus Anyus /Theresa May PM/, annál gyengébb a font. Ennyit a brexitről. Aztán dolgoztunk, dolgoztunk, hol ez hol az került a lakásba. Igazi OTTHON lett. Augusztusban kaptam mindjárt két nem várt ajándékot is, két vesekövet egy kisebbet és egy nagyobbat, bárki küldte, igazán nem kellett volna. Októbertől a Game of List /Listák harca, aminek fő jelszava : Aliz is comming!/ című sorozat volt műsoron nálunk,még tavaly meséltem, hogy Aliz listáinak száma, hogy mikor mi hogyan kivel mivel nahát demégis karácsonykor, vetekedett a Háború és béke oldalszámával /itt nem az amerikai zanza változatra gondolok, ami 48 oldal/, a „filmsorozat” megtekintését megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánlanám. Végre rendes ágyunk is lett, meg még sok minden. A december egy igazi karácsony , a teljes Szabó család csatolt részekkel /két vej, egy unoka, egy mázsa lufi, kaja és ital hegyek , organikus zöld és sárgaság/ itt ünnepelt. EZ tényleg szép ajándék volt. Mellesleg novemberben kaptam fizetés emelést és külön képeslapban gratulált a Tulajdonos úr és felesége születésnapom alkalmából , megköszönve eddigi kemény munkámat, abban a reményben, hogy továbbra is a cég hasznos tagja maradok. Életemben először kaptam Főnöktől ilyen elismerést, 41 évi munka után. Rövidül a negyedoldalas bakancslistám, hiába. Eljött novemberben arra is az idő, hogy Aliz munkahelyet váltson, mert a Marriottban lévő takarításnál több lengyel van, mint angol, természetesen az új cég, ahová kiszervezték őket, menedzsere is lengyel. Amúgy semmi baj nincs a lengyelekkel, ha nem itt vannak.Sikeresen megpályázott egy állást az NHS az itteni SZTK University Hospital Bristol nevű részlegénél, sokkal jobb feltételekkel és tegnap óta , mint Hotel Services Assistant tevékenykedik. KZS bristolszakértő annak idején, majd két éve azt mondta: Legyen tervetek, lépcsőről lépcsőre és mindig ragaszkodjatok hozzá,mert ITT elérhettek mindent, engem ritkábban. Nos kérem így lett, a terveink közül nagyon sok minden megvalósult: saját lakást bérlünk, mindkettőnknek heti 5 napos munkahét , napi 8-9 óra munkával, fizetett szabadság, nincsenek gondjaink, igazán ITTHON vagyunk és megérte. Most nem az elvesztett 20 kilómról beszélek, de tényleg nagyon jó itt élni,bár az egybe párizsi még mindig hiányzik. És az szerintem normális, hogy egy könyvesboltban időnként neki állok rendezgetni, de ez már csak ritkán fordul elő, pedig itt nem szólnak rám.
Amúgy Aliz első munkanapját, január 9-ét megtisztelte a második legnagyobb brit tv az ITV azzal, hogy Britannia legnézettebb reggeli műsora a Good Morning Britain! a bristoli kórház elől jelentkezett, Richard Gaisford vezető riporter tudósította a jó népet az NHS válságáról / nem képesek ennyi beteget szakszerűen és időben ellátni, néhány kórház szó szerint bedugult/, amire Terus Anyus azt mondta: Tél van, persze, hogy sok a beteg. Mondjuk ezért kár volt 5 évig egyetemre járnia. A válságról három brit egészségügyi dolgozó is nyilatkozott, Dr. Mohammed Quezha szerint ez tarthatatlan, bár az orvosok mindent megtesznek. Ashwa Mahlit ápolónő szerint kevesen vannak /11.300 munkatárs hiányzik az NHS ből és 7.100 orvos/ és Dr Rashid Howeshwarami követelte az azonnali megoldást. És ezt vegyétek komolyan, a brit egészségügyben a fehér orvos olyan ritka, mint St. Geoerge-i Lidl-ben a fehér vásárló. /Ott éreztem először, hogy mi az a kisebbség, mikor a vevő és a pénztáros srác is arabul beszéltek egymással és csak én nem tudtam miről van szó/. Az itteni egészségügy azért működik még, mert indiai, pakisztáni és kelet-európai orvosok dolgoznak és rengeteg szintén kelet-európai nővér, asszisztens, takarító. Hogy mi lesz , ha hazamennek a muszlim-katolikus lengyelek /copyright egy 70 éves brexit szavazó bácsi Hull-ból/, az itt senkit sem érdekel. Talán mert végre függetlenek.
Kicsit visszatérve a karácsonyhoz, itt ugye a zabálás az elsődleges karácsonyi feladatokhoz tartozik. Abból is az édességek viszik a prímet, mert a töltött pulyka az kötelező, mint papnak a vakhit. Van kérem egy Christmas Luxury Mince Pie-nak nevezett muffin szerű izé, ami fűszeres /itt a brit fűszerezést tessék érteni, mikor is az étel előtt pár zacskó fűszert elhúznak és egy nyolcad csipetnyit dobnak bele,de amolyan bébi kezet képzeljetek el/ darálthússal van töltve. A Jóbarátok Joey-ja azt mondaná: cukros tészta oké, daráthús oké, mi a probléma? Nos egyet értek Joey-val. Igaz a töltelék édes, nagyon édes, de finom. KZS bristolszakértő kerekedő szemekkel csak ennyit mondott: You are a Ciderman! Aztán a karácsonyi puding, ami olyan mint a kolbász, aki szereti ne legyen kiváncsi miből készült. Javarészt gyümölcs, cukor, kevés morzsa szerűség, cukor, magvak, cukor és egy kevés cukor van benne. Az egész egy masszív zselés pudingra hasonlít. Nagyon jól néz ki messziről, közelről már inkább taszító.Amolyan ránézek és inzulinnak keresztelem a kutyámat típusú étek. Aztán almás, tökös, netuddmegmiaz pie /pite/, torták, amiknek sajátossága, hogy úgy 9 inch magasak /kb. 30 centi/, rengeteg krém van bennük és cukor, cukorral plusz cukor. Szerintem félelmetes megenni egy ilyen szelet sütit, főleg mert néhány adag tejszínhab is költözik rá, nekem is többszöri nekifutás után sikerült a Redwoodban, ahol a két cukrász gyöngyszem magyar leány Heidi és Anikó kínált vele, többször is nekifutottam, hogy kijussak a konyhából, de nem sikerült. Önmagában, negyed annyi cukorral jó lett volna. De ez a ne csak az orcád ragadjon össze stílusú torta nem jött be. Bejött viszont az itt shortbread-nek hívott linzerszerű süti, ami tényleg jó. Ha erre jártok kóstoljátok meg.
2017-ben is csak szeretném, amit eddig, boldog nyugodt békés életet. Remélem így lesz és brexit ide Trump oda, normálisan egymás MELLETT és nem egymás ELLEN fognak élni az emberek és úgy fognak viselkedni, mint az a hölgy, aki teljesen váratlanul megjelent autójával a Bogi előtt este úgy 10 körül a Lawrence Hill Station- Church street keresztetődésénnél egy olyan utcából, ami szerintem nincs is és nem tovább ment, hanem megállt. Bogi élete legnagyobb fékezését produkálta, feláldozva ezzel gumijainak egy részét, én néhány WTF-et elmormogva leizzadtam a 3 fok meleg utastérben és azt láttam, hogy a fekete BMW-ből kilibben egy karamel színű hölgy, akkora telefonnal, hogy két kézzel alig bírta tartani, napszemüvegben /!/ és a fülei mellé felpolcolt keblekkel, akkora szoknyával, ami még kötöző szalagnak is kevés lenne és azt kérdezi tőlem: – Sorry sweetie! Is the Church street? – Yeah – mondtam és előre mutattam, mire a hölgy – Thank my love ! felkiáltással elindult az ellenkező irányba, feladva a dugattyúknak az utolsó kenetet ,a hangok alapján. Nem tudtam haragudni rá. Mellesleg miért is haragudtam volna? Bogi ugyan morrantott néhány „scheisse”-t, de meg lehet érteni. Az Ő gumija használódott, nem az enyém.
See you later!