„ Azt mondják a munka által lesz ember az ember. Na most már tudom a politikus miért nem az”. Hofi mondásait idézni fogják mindaddig, amíg emberek lesznek hazánkban és nem robotok. Persze a fejlődés következtében azt is megélhetjük, egy robotnak lesz humorérzéke. Ez egy politikussal nem fordulhat elő.
Itt Britanniában sincs másképpen, az ember napjának javarészét a munkahelyén tölti vagy éppen onnan jön esetleg odatart. Ezért itt sem mindegy, szívesen mész oda vagy lökdösnek, mint a karácsony után,a tálon maradt mákos beiglit. A brexitesek által sosem emlegetett statisztika alapján, a Britanniában NI számot /az itteni TB , adószám együtt/ kért EU dolgozók 98,9% a valóban dolgozik. De mivel nem beszélnek róla, hát nincs. A legújabb felmérések szerint a munkanélküliség történelmi mélységekben van, vannak olyan vidékek, ahol inkább az a baj, hogy nincs elég munkaerő. KZS bristolszakértő mondta: Ja, hozzászoktak a jóhoz, hogy jön mindig az EU munkaerő és akkor nincs baj. Na de most nem jön és ugye szarnak-bajnak nincs gazdája. Mikor valamelyik nap az NHS prominense azt mondta a Good Morning Britain műsorában, hogy hihetetlen nagy baj lesz az EU munkaerő nélkül, nem vették komolyan. Mint a Brexitet általában. Aztán megírták a lapok, hogy emberhiány miatt egy orvosi vizsgálatra akár fél évet is kell várni. Persze a kettőt nem kapcsolták össze, az nem brit dolog. A logika az nem brit szó.
Szóval a munka. Az ideérkező EU állampolgárok javarésze dolgozni jön ide és ezzel sok pénzt keresni. Ezt ugye akkor, ha minimál béres melód van, mert nem tudsz jól angolul vagy csak mert elsőre ilyen meló akadt, nem hoz sokat a konyhára, kivéve ha nyomod a melót és nem foglalkozol olyan felesleges dolgokkal, mint szabadnap vagy szabadság. Ezek a munkák mindig elérhetőek. Kitchen porter vagyis konyhai mindenes mosogató,takarító szállodában vagy máshol, esetleg picker packer vagyis szedő pakoló ember egy raktárban vagy hasonló fizikai munka. Általában a fizikai munka itt is, mint Európa más gazdag országaiban nem a helyiek által kedvelt és végzett munka. Tehát lehet ezzel is keresni, de manapság a font értékvesztésével már nem a legjobb buli. Aki jól tud angolul és jó szakmája van, az itt is hamar kerül jó pozícióba és sokkal többet keresni kevesebb munkával. Az EU munkaerő egyébként itt, Britanniában keresett és megbecsült, persze mindig vannak kivételek. A spanyolok és olaszok főleg a vendéglátásban, szállodaiparban vannak jelen tömegesen. Magyarokat szinte mindenhol találni, jellemző rájuk a takarítás, vendéglátás és a különböző sofőr melók. Manchester környékén már az számít csodának, ha nem magyar a buszsofőr. Aztán vannak a románok és újabban a bolgárok. A románokról sok rosszat mondanak. Én, akikkel találkoztam mind rendesek voltak, kivéve egyet, aki erdélyi volt és magyar. A bolgárokkal van némi probléma. Kis történet.
Az én cégem, az Arthur David Food with Service Ltd. is megszenvedi a Brexitet. Itt nem csak a gyengülő fontra gondolok, ami egy importtal foglalkozó cégnek nagy problémákat okoz, hanem arra, hogy vészesen fogyni kezdett a munkaerő, pedig az éjszakások bérét felemelték 7,70 ről 9,10 fontra, ami azért már a nem semmi kategória. Ekkor jött az ötlet, hogy bolgárokat fognak alkalmazni, akik jöttek is és aztán mentek is. Nem értették miért. Mivel sosem tudom befogni a pofámat /ahogy KZS bristolszakértő mondta még az Auchanban: Gyuri cseszd meg ha befognád a szádat több kerülne bele./ próbáltam segíteni nagyjaimnak, mondván nem tudják elolvasni a rendeléseket. Nem értették. Mondom: Bulgáriában ciril betűkkel írnak, itt latin betűkkel. Mire az egyik nagy megjegyezte, itt, Britanniában angol betűkkel írnak, meglehet ahonnan én jöttem, nem. Kicsit kezdtem úgy érezni magam, mint A.B.Cee: A röppencs című könyvében Andrew Sternkern, aki megpróbálja elmagyarázni Samuel I.Diot őrnagynak, hogy mi a különbség a ciril és a civil betű között. Neki sem sikerült. Gondoltam bemutatom és 40 év után újra sikerült leírnom a gyévuska szót ciril betűkkel és mellé írtam girl, hogy megértsék. Nos valami derengeni kezdett nekik. Igaz az egyik azt suttogta a főnökömnek, hogy : This guy write with f…king arabic? Ennyit a brit oktatásról. És a bolgárokról, akik azóta csak mint pakoló gépek vesznek részt a munkában. Igazából nem szeretik őket, mert Ők meg mosdani nem szeretnek. Nem mintha ez a brit kollégákra nem lenne jellemző, de a britek MINDEN kezdéskor és szünetben a sziszegő szappant használják olyan mennyiségben, amit a Biztonsági tanács már vegyi támadásnak ítélne. A bolgárok megmaradnak a sopszka salátánál, amitől átható uborka szag keretezi az egyéb gyomortaszajtó illatokat. Csak közbevetőleg az egyik brit kollégámnak mondtam, ki kellene már mosni az egykor sárga biztonsági mellényt, mire felmutatott az égre: George it’s raining! Vagyis esik. Nos valóban, már csak némi Ariel kéne és okés a dolog.
Akik mindenhol ott vannak és módosították a régi magyar mondást, azok a lengyelek. Annyian vannak, mint a lengyelek. Mindenhol. Nálunk minden ki van írva lengyelül is, mert a menedzserek között is már kettő van, de lesz ott több is. Legutóbb egy raktári melóra már úgy kerestek embert, hogy tudjon lengyelül, mert abban a raktárban csak lengyelek dolgoznak. So it goes! Igazán a lengyelekkel egy baj van, ahogy KZS bristolszakértő szokta mondani, hogy itt vannak és ezt mindenkinek tudnia kell. Vagyis hangosak. Mindig szidnak mindent. A Napsütötte Toszkána című film óta már tudjuk, hogy a „kurva mach” az mit jelent, de a „kurva” jelentése az ugyanaz, mint otthon vagy itt a fuck . Az én Főnököm Martin Hunt szerintem világcsúcsot állított fel a minap, mikor is egy perc alatt 42 szer tudta az f betűs szót kimondani. Well done! Amúgy folyamatosan használják, mindenre. Utálják a rossz időt, ha esik, ha süt, ha hideg van, meleg van. Utálják a rossz angol kaját, akkor amikor még kristálycukorból is lengyelt vesznek /!/ és szinte minden kerületben vannak lengyel boltok, az angolokat, hogy keveset keresnek, hogy nincsenek otthon /ezt speciel én is/, hogy itt nem beszélnek lengyelül, szóval mindent. Segítik egymást addig, amíg érdekük szolgálja. A javarészük nem beszél angolul, de mindig van EGY aki viszont remekül és akkor Ő a főnök. Ha többen járnak egy kocsival, akkor az a minimum, hogy mindenki fizet érte. Az én kedvenc lengyel kisfőnököm /Hűha! Egy oximoron született!/ Damian a saját öccsétől bevasalta a havi 50 fontot, mert ugye a Pidzsó is gázolajjal megy. /Sokáig nem értettem mi az a Pidzsó, amíg meg nem láttam a Peugeot 208 HDI autóját. Szerintem brit tudósok évekig kutatnák hogyan lett ebből Pidzsó/. Igazából a lengyeleket saját magukon kívül senki és semmi nem érdekli. Egymást is megfúrják vagy átverik, ha abból pár penny haszon származhat. Messziről megismerhetőek az öltözködésükről, de főleg arról, hogy MINDIG beszélnek! Megy a zsebzsem, ahogy mondani szoktam. Nálam Damianon kívül még négy /!/ lengyel dolgozik, Kamil, Paulina, Agnieszka és Magdalena, az előbbi három egy házban lakik, de déltől este kilencig megy a duma. Magda a kivétel aki egy nagyon klassz asszonyka. A probléma, hogy Paulina, vagy ahogy a Főnök, Martin hívja Popó /meg sem kíséreltem elmondani ez mit jelent magyarul/, nagyot hall, mert bármit mondanak neki azt válaszolja: Sto? vagy Kto?. Ezt úgy képzeljétek el, mint mikor a tyúk keresi a helyét, hogy letegye a tojásokat. És ezt bírja órákon keresztül. Ekkor a tyúk már rég a levesben van. Amúgy az esti műszakban 31 lengyel dolgozik az 54 főből, már ott tartunk, hogy a magyar, meg a litván lányok is egész jól beszélnek lengyelül, mert muszáj. Alizzal szoktunk fogadást kötni, mikor elindulunk be a városba, hogy mennyi idő múlva halljuk az első lengyel szót, aki nyer az nem fizet a kávéért. Amúgy a kávét én szoktam venni.
Tehát a munka. A magyarok javarészét itt is úgy könyvelik el, hogy nagyon jó melósok, mert így van. A többiek biztosan gyengébbek nálunk, de azért a britek utolsó helyét semmilyen veszély nem fenyegeti. Most is mondom, hogy ez azokra vonatkozik, akikkel én találkoztam. Hihetetlen, de mindig azt keresik, hogyan nem kellene dolgozni. Nemhogy gazdaságot, de kártyavárat nem lehet rájuk építeni. Ugye azért gondoljunk bele, a történelem során mennyi alkalom volt arra, hogy a britek ne dolgozzanak, hiszen mindig harcoltak valahol, mikor éppen kifosztottak egy népet, hogy a Brit Birodalom épüljön. Mert kérem a Brit Birodalom erre épült. Ettől lett gazdag és dicső. Nos ,mikor ennek vége lett, jöttek a problémák. Valamikor a brit termék minőséget jelentett, mindig volt valami fennkölt hangzása, ami mára semmivé lett. A múlt század 30-as éveiben még 43 autógyár volt Britanniában. Mára igazán brit az MG-n és az Aston Martin-on kívül már nincs. De a megbízhatósági lista legvégén három márka osztozik: MG, Land Rover, Jaguár. Sok mindent és mindenkit lehetne okolni azért, hogy ide jutott a brit munka morál, de tény a szakszervezetek 60-as évekbeli előretörése volt a fő ok. Akkoriban ugyanis a megszűnő gyarmat birodalomból szabadon jöhetett bárki Britanniába, így biztosítva az olcsó munkaerőt, emiatt aztán sztrájkok voltak és a szakszervezetek jelentős engedményeket csikartak ki. A szociális rendszer bőkezűsége is ekkor jött létre, aminek elsődleges haszonélvezője pont a betelepült egykori gyarmati népek gyerekei voltak, így Ők már ahhoz szoktak hozzá, hogy segélyből is szuperül meg lehet élni. Az Ő mostani gyerekei az igazi Benefit nemzedék. Ők már teljesen tudatosan játsszák meg a szociális kártyát, tehát sok gyerek, sok segély és támogatás, heti maximum 16 óra munka. De 3 gyerek felett a papának már elég heti 30 órát dolgozni, hogy 40 órára kapja bért. Nos így igazi munkamorált nem lehet elvárni. A másik, szerintem, probléma az a Not is your business. Vagyis nem a Te dolgod. Húúú ezt nagyon nehéz európai ésszel felfogni. Én már sokszor belefutottam ebbe, mert logikusan /ilyen szó amúgy nincs a briteknél, lásd brexit/ gondolkodva oldottam meg dolgokat, ami mindig haragot váltott ki, mert olyan munkát végeztem el, ami nem az enyém, hanem másé. Itt Britanniában sosem szabad többet csinálni, mint ami a Te dolgod. Sosem szabad ötleteket csak úgy megvalósítani, előadni, mert tuti, hogy megsértődik valaki. Csak egy példa. Merészeltem szólni, hogy két féle eper van, cheddari 250 grammos és kenti 400 grammos, de ez utóbbi a képernyőn nem látszik, csak a papír alapú rendelésen, egyből megkaptam: George , not is your business! Gondoltam kapja be neked az inszeminátor által zaklatott kanca, de másnap láttam, hogy jöttek vissza az eprek és jöttek a reklamáló telefonok. Mindebből az jött le, hogy úgy néztek rám, mint aki éppen ellopta a koronaékszereket. Egy halvány F…k you George-t is kaptam, mintha otthon lettem volna. Hogy nem bírok magammal, azt a tegnapi eset bizonyítja. Két Nagy Ember Darren és Jon tanakodtak a nektarinos dobozok felett, fényképeztek, tabletet nyomkodtak, meg számlákat néztek. Közben én tettem a dolgom, 90 kiló banán, 30 kiló répa, egy láda Cavolo Nero káposzta /először megesküdtem volna, hogy sáros lapulevél/, de csak nem bírtam ki. Mivel elsőre látszott, hogy a darabszámot nem értik, mondtam nekik: Piros doboz francia, 22 darab, sárga doboz spanyol 20 darab. Nos ,azt hiszem, ha a szeme láttára dömöcköltem volna Jon egyébként igen csinos nejét, azon hamarább túltette volna magát, mint azon, hogy egy óra után megoldottam a problémát. Elástam magam, az tuti.
Tehát munka. Kicsit unalmas. Fel lehetne dobni, ha néha kicsit engednék a dolgokat, de itt nem lehet. Amúgy nincs baj a megbecsüléssel. Igaz sosem dicsérnek meg semmiért /ez valahonnan ismerős/ de nem is mondják meg, ha vacak vagy, legfeljebb nyolc-tíz Sorry kíséretében. Aztán egyszer csak kitesznek a melóból, néha gőzöd sincs, hogy miért, bár ahhoz azért nagy marhaságot kell csinálni. Na egy utolsó példa a brit akármire, mert logikájuk nincsen. Mikor még Zsolt barátom, mint menedzser asszisztens végezte a menedzsere munkáját /is/, akkor Ő mindent kézben tartott, mindent megcsinált, mindent látott. Mindenért szólt, amin a britek mindig megsértődtek, mint pl. Liam mikor Zsolt javasolta, hogy a raklapnyi ananászt esetleg a polcra tegye és ne mellé, mindig panaszkodtak rá, ezért aztán el is ment, mert nem hagyták élni. Azóta Liam lett helyette és még két brit honpolgár, hogy hárman végezzék el az Ő munkáját. Eddig még nem sikerült, de az már kiderült, hogy kell három brit egy magyar helyett, mert az egyik biztosan nem jön dolgozni./ Marcus egy brit gyerek, akinek csak a szemgolyóin nincs tetoválás, a másikon elmondása szerint van egy Batman, de nem néztem meg, szóval sikeresen elvágta az ujját egy banános doboz szélével. Ez odahaza még egy volt barkács osztályos kollégámnak is nyuszifüttye lett volna. Mondtam is, hogy oké, le kell törölni, gyorstapasz és kész. Ugye van külön elsősegélyes ember minden műszakban, így jött vagy inkább gurult a lengyel hölgy, aki a seb láttán rosszul lett, kiment könnyített magán, majd fél óra alatt akkora kötést helyezett el Marcus ujján, hogy abból egy magyar kórház sebészete egy hétig kötözött volna. Ezért aztán Marcus már 10 napja beteg /!/ sőt a GP, az itteni háziorvos szakorvoshoz küldte, hátha operálni kell !/ Tehát Zsolt. Szóval Zsolt elküldte az egyik gyereket a targoncával, hogy hozzon el egy raklapnyi üres dobozt és mondta George –nak /egy másiknak/ hogy a raktár előtt a gödröt ne felejtse el. George nem felejtette el, bele is ment, mire a targonca fenn akadt és se előre, se hátra. Se a teherautók, mert ez pont a kivezető úton történt. Nos a cég nagyjai összegyűltek és tanakodtak. Zsolt már akart szólni, de nem hagyták. Mentem én is arra és láttam mi történt. Ránéztem Zsoltra, aztán az okosokra. – Deszka? kérdeztem. –A krumplis ládából, mondta Zsolt. Így aztán hoztam egy jó colos pallószerűséget, Zsolt a másik George-ot ráállította a targoncára ellensúlynak, a lyukba a kerék alá betettem a pallót, Zsolt egy kövér gázt nyomott a targinak, ami a deszkán kijött. Annyi lesett állat még életemben nem láttam . Nyomtunk egy High Five-ot (pacsit) és azt hittük meg leszünk dicsérve. Nem. Not is yours business! Nem a Ti dolgotok. Szóval ennyit a britekről. Két óra múlva a daruskocsi hiába jött. So it goes!
Mostanában nejem fürdősóbombákat vagy miket gyárt, ami állítólag jóval olcsóbb, mint az amit a Lush-ban vagy a Booth-ban lehet kapni. Nem tudom, tény, hogy Malajziából és Kínából jöttek dolgok hozzá és persze a Szent Wilkoból, mert anélkül nincs semmi. A lényeg, hogy a meleg vízben úgy viselkedik mint egy pezsgőtabletta és jó illata van. Az egész egy elrontott liba aprólék levesre hasonlít. Mikor Aliz belemerészkedett egy másik szárnyas jutott eszembe, de MOST nem szóltam. Megjegyeztem, Not is my business!
See you later!