53. BRISTOLT LÁTNI ÉS A HÓ | Székely Nagy György

„Itt Bristolban két dolgot biztos nem fogsz látni: kemény dolgozó angolokat és havat” – mondta annak idején KZS bristolszakértő, akinek volt egy képeslapja Schladmingból, hogy ne felejtse el milyen a hó. Igaz, tavaly is esett a hó az egyik napon, de amint földet ért feladta és víz lett belőle.

Nos március elsején megtörtént az, ami előzőleg csak 1991-ben volt, hogy esett a hó és nem olvadt el. Nagyon nem. Történt ugyanis, hogy az Emma névre keresztelt vihar és az ilyenkor évi rendes munkáját végző North Blizzard összekoccant egy is szivatásra Nyugat és Dél Anglia felett. És ha már itt voltak Wales-et sem hagyták ki. Mert miért pont Ők maradjanak ki a jóból? A rosszból meg pláne! Igaz egész héten láttunk képeket, riportokat Skóciából, ahol autópályákat zártak le meg reptereket és egy vonat kis híján Izlandon kötött ki, még jó hogy az a bazi nagy víz megállította. Na de ugye ez arrafelé normális dolog; a britek mai napig úgy gondolják a skótok megérdemlik, egyrészt mert a Six Nation Cupban /ez amolyan rögbi EB/ lemosták az angolokat, másrészt a Rettenthetetlen című filmért, amit ráadásul egy ausztrál, Mel Gibson rendezett, és természetesen a skót duda miatt, amiről egy igaz angolnak szilárd meggyőződése, hogy kizárólag az Ő bosszantásukra találták ki. Ha tudnák, hogy igazából a korai bolgárok a felelősek érte, akkor a bolgárok átvennék a Melyiknépetutáljukjobban díj első helyét a lengyelektől. Igaz erre most is jó esélyük van. Szóval a Brexitet megelőzve ez a két istencsapása ideért hozzánk is. Persze volt itt mindenféle riasztás, sárga, borostyán és piszoknagybajlesz vörös, ám itt kérem igazi angolok élnek. Minden hülyeséget elhisznek, (főleg amit brit tudósok mutattak ki) de csak miután megtörtént. A walesiek azért már február 28-án bezártak minden iskolát és javasolták maradjon mindenki otthon, vegyen a kezébe egy sört vagy ami éppen a keze ügyébe kerül és érezzék jól magukat. Még március 1-én délelőtt sem tűnt komolynak a helyzet. Mi is elindultunk és hó mentesen megérkeztünk a munkahelyünkre. Aztán úgy 12.24 felé el kezdett havazni. Hogy érdekesebb legyen a dolog -3 fok volt és úgy 50 km/h szél is csatlakozott a bulihoz. Az első szünetünkben fél háromkor már azért volt vagy két ujjnyi hó és Fruzsi nagyon komoran nézett ránk. Az egyik sofőr visszajött a cuccokkal együtt, mert mint mondta : Have a f…ing snowfall on the f…ing M4 before a f…ing Swindon and I don’t drive in the f…ing snow with this f..ing car. Vagyis nagy hó van Swindonnál az autópályán. Aki az „F” betűs szóra is kíváncsi az nézzen sok Gordon Ramsay műsort. Az öt órás szünetnél a hó már 15 centi volt Fruzsin és a Főnökség úgy döntött, hogy inkább menjünk haza. Ha tudunk. 17.55 volt mikor a többiekkel együtt elindultunk. Szép kis konvojban.

Kis tudnivaló az eseményekhez. Britannia ezen részén az autók 2,4%án van téli gumi, mert teljesen felesleges. Ahogy megyünk feljebb mondjuk úgy az egykori Hadrianus fal fölé, ott már azért eléri a 10% ot is. Egészen északon meg természetes vesznek. Mivel nem kell szinte sosem és úgy 350-400 font egy garnitúra gumi, ezért a britek ilyesmibe nem ruháznak be. Amúgy meg mivel errefelé kicsik a lakások és nem mindenhol van garázs, nincs is hol tartani. Bár ez az apró tényező nem befolyásolna egy vásárlást. Errefelé a pince ugyanis ismeretlen fogalom, maximum az alagsor ismert, mert azt jól ki lehet adni. Másik dolog, hogy itt Somersetben egyenes út, mint már írtam, szinte nincs is. És ugye az Alföld mint olyan csak térképeken látható The Netherland címszó alatt. Amerre mi járunk, összesen 4 azaz négy darab 10%-osnál izmosabb emelkedő létezik. Igaz van kerülő út, ahol csak kettő. Bár nyári gumival tök mindegy. És 15 centis hóban még télivel is. Ahogy KZS bristolszakértő mondta: Nincs olyan gumi, ami használ, ha egy nő terhes akar lenni. Áttéve az időjárási helyzetre: tök mindegy milyen a gumi, emelkedőn nem mész fel.

Tehát elindultunk. Még az elején egész jól száguldottunk úgy 15-20 mérföld/óra sebességgel, de egy elég enyhe emelkedőn, amin hótrészegen se csúszna le az ember, mikor jeges, Fruzsi nagyon morcosan, csinos fenekét meg-megriszálva ment fel. Ekkor eszembe jutott a Pensford közepén található Narrow lane ami 12%-os meredekségű és megvallom őszintén, apró kétségem támadt átjutunk e rajta? Nos a remek A368 as úton is volt enyhe emelkedő, amin a Főnökünk Mitsubishi L2000-es terepjárója igazi terepjáró gumikkal feladta a harcot. Ekkor a lengyel kisfőnök Kamill azt mondta menjünk a reptér felé az A38-asra mert arra nincs nagy emelkedő és azt az utat biztosan takarítják. Így tettünk. Az A38-as reptéri út amúgy 6 mérföld onnan, ahol némi farolások árán megfordultunk. Ezt 80 /!/ perc alatt tettük meg. Mert még a legkisebb emelkedő is kifogott a másik lengyel csapat Krzystof és Lucja Toyota Celica-ján aminek szintén nyári gumija volt, de a Forma 1-es fajtából. Ezért sokszor kellett őket tolni. S mivel mi voltunk mögöttük, minket is. A román gyerekek, /ketten pont 39 évesek/Christian és Georgiana Seatja remekül bírta, mert van ASR-jük. De ők is segítettek. Igazából ez a része piszok jó volt, hogy az amúgy a melóhelyen nem kommunikáló emberek itt hogy összefogtak. Senki nem hagyott ott senkit, pedig megtehette volna. Mellesleg a hó még ekkor is esett. A szél fújt és hideg úgy gondolta rátesz egy lapáttal és -6 fokon pihent, mert Ő megtehette. Az persze már senkit sem lepett meg, hogy a szélviharon kívül senki és semmi nem takarította az A38-as utat. Ott volt egy kis emelkedő, úgy 200 yard, ezt 32 perc alatt küzdöttük le. Fruzsi magától felkaparta magát, szép teljesítmény. Innentől lefelé mentünk. Tök egyedül. Szemben sorra elakadt autók. Mikor jött egy kis emelkedő, akkor imádkoztunk nehogy ott maradjunk. Amikor Bedminsteren keresztül eljutottunk az Avon partjára, kezdtünk hinni benne, hazaérünk. Minden lámpánál, mert természetesen működött az összes, mert ez Britannia, próbáltunk lépésben tipegni, hogy ne álljunk meg. És mindenhol arra mentünk, ahol nincs emelkedő. Aha! De hozzánk Kingswood-ba a Church Road az végig emelkedő. Mi csak mentünk. Felfelé is. Nagyon jól jött az automata váltó kúszó funkciója, mert így tényleg nagyon lassan tudtunk előre haladni, bár egy magyar csatárt még így is lehagytunk volna. Van egy hely, kevesebb, mint egy mérföldre a lakásunktól, ahol ketté válik az út és tudom, hogy meglepő, de egy jó kis emelkedő van, meg egy lámpa. Meghiggyétek ott éreztem először, hogy eddig tartott a dolog. És akkor egy csapat fiatal, köztük a mi arab szomszédaink is segítettek feltolni Fruzsit az alig 60 yard hosszú emelkedő tetejére. Mint kiderült Ők direkt azért jöttek ide, hogy segítsenek a bajba jutott autósoknak. /Később láttuk és olvastuk, hogy Bristolban sok helyen jöttek össze ilyen csoportok, hogy az egyetemisták, akik úgy 6-7000 en vannak riasztották egymást és mentek a ciki helyekre, mint a Wells Road, a Park Street vagy a Union Street és órákon keresztül tolták az autókat, hogy hazajusson mindenki./ Amikor bekanyarodtunk a kapunkon és egy lendülettel begázoltam az akkor már vagy 30 centis hóba, ami a parkoló helyünkön állt 20.47 volt. Hazaértünk. Aliz biztos volt benne. Én meg úgysem mondok ellent. Kezem lábam remegett, még a kis lábujjamról is folyt a víz és akkora cuppanóst nyomtam Fruzsi motorházára, hogy ha Aliz látja féltékeny lesz.

A hó még másnap reggelig esett. Ekkor már se az M5 se az M4 autópálya nem volt járható legfeljebb egy sávon, amíg egy kezdő roller versenyző keresztbe nem állt, vagy egy kamionnak éppen ott fogyott el az üzemanyaga. Március 2-án reggel már tudtuk nem megyünk dolgozni. Tíz órakor meg is kaptuk az e-mailt, amiben ezt közölték és megírták, mindenki vigyázzon magára, majd küldenek értesítést mikor kell legközelebb mennünk és ha bárkinek bármilyen gondja van, akkor írjon vagy telefonáljon, segítenek. Ez egy ilyen cég. A legfurcsább az volt, hogy nem volt utcazaj. Mivel előzőnap leállt a buszközlekedés úgy 17.30 táján, buszt sem hallottunk. Minden hír és Facebook bejegyzés az időjárással foglalkozott. Rengeteg terepjárós ajánlotta fel, hogy az orvosokat, nővéreket NHS alkalmazottakat beviszik a kórházba. Autókereskedések írták, hogy kölcsönadják az üzemelő terepjárókat, aki egészségügyben vagy tűzoltóságon és rendőrségen dolgozik. A beragadt autósoknak a város közeli autópályákon enni innivalót vittek a közelben lakók. Sok elakadt élelmiszert szállító kamion kiosztotta a rakományát, hogy legyen mit enniük a sokszor 10-14 órát a kocsijukban töltő embereknek. Hihetetlenül jó érzés volt látni ezt az összefogást!! Mindenki segített mindenkinek, mindegy milyen nemzetiségű vagy bőrszínű volt. Ez egy olyan esemény volt, amitől még jobban megszerettem Britanniát. Tény és való, az utakat csak péntek délután kezdték felénk tisztítani, mert van egy protokoll, ami szerint működnek. Délután már néhány bátor autós ment a dolgára, de a buszok egészen szombaton délutánig nem jártak. Merthogy a járdákat és a megállókat senki sem pucolta. Itt ugyanis nem takarítja senki sem a háza előtti részt, mert ha amiatt történik bármilyen baleset, akkor Te vagy a felelős. Ha a havazás miatti 40 centi hóban esel el, akkor az your business, vagyis a Te dolgod. So it goes!

Kellemetlen következménye volt a hónak, hogy a boltok, szuper, meg hipermarketek nem kaptak árút. Errefelé mindenhol napi szállítás van, annak javarésze pedig éjszaka történik. Most nem. Ezért aztán gyorsan kiürültek az üzletek, kenyér, tej szinte sehol sem volt. Mivel ugye létezik egy kereskedelem politika itt is, miszerint az nem lehet, hogy nincs akciós termék nagy halomban, ezért szinte mindenhol hatalmas gúlákat építettek abból, ami ebben a helyzetben a kutyának se kellett. WC papírból. Ahogy a St.George ban lévő Coopban, ahová mi is lesétáltunk létszükségleti cikkekért, mint csokoládés mazsola és sajtos keksz, valamint halogén égő a konyhába; mondta egy hölgy: Minek a sok klotyópapír, ha nincs mitől beszarni?

Szombaton,mikor is árgus szemekkel néztük a MetOffice indiai munkatársnőjét a tv-ben, /Amúgy mosolyogva mondta, hogy egy walesi faluban 54 centi hó esett, Amazing! WOW!/, hogy jön e valami újabb zegernye, mert akkor a Ryanair törli a gépünket, már lehetett közlekedni. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a hideg meg a hó úgy gondolta arrébb megy és egy 6 fokos melegfront meg úgy gondolta, hogy akkor legyen migrénje az embereknek miatta, besétált és el kezdte olvasztani a havat. Mi pedig az Angyalok segítségével kijutottunk a reptérre és időben Budapestre értünk. De ez egy másik történet.

Mostanában 12-16 fok és enyhe esők voltak. Máig. Ma ugyanis csak 1-0 fok van és hózápor. Holnapra  pedig azt mondta kedvenc műsorvezetőm Kate Garraway a Good Morning Britain ben:

– Vasárnap szép idő lesz. Emlékeznek március elejére? Pont olyan. Nem fantasztikus? Kétszer egy évben. Nahát!

Amúgy én imádom a nőt, de most kivételesen a kezemet nem oda tettem volna, ami leggömbölyűbb rajta, hanem az „IDE A PÉKLAPÁTOT!” feliratú helyre. Az „F” betűs szót azt én is elmondtam. Többször, mint kellett volna.

See you later!