KZS bristolszakértő mondta: A karácsonyban az a legjobb, mikor vége van. Mert addig csak meló. Nem is kicsi. És be kell mennem dolgozni, hogy kipihenjem magam. Hogy csatlakozzam a dologhoz illusztrálva kettőnk fáradtságát, mikor is komoly vitánk volt Alizzal, hogy hétfő vagy szerda van mire Martin a főnökünk azt mondta Csütörtök és neki volt igaza, egy Boncz Géza gyöngyszem: A csavar fáradtan odaszól az Anyjának,Álljon meg a menet!
A karácsony itt ugye egy nap. Na de micsoda nap! Evés, ivás, mindenkit szeretünk, még egy üveggel, még jobban szeretünk mindenkit, még egy üveggel bárkit szeretünk bárhogyan! És persze ajándék hegyek. Nem kupac, az Buksi volt ott a sarokban, hanem Hegyek. Idén 24-én még röpke 2 milliárd fontot hagytak az emberek különböző boltokban és bizony ezek sorában a bioboltok hátul kullogtak, ellentétben a mindenféle alkoholt kínáló egységekkel szemben. Kérem az a brit család, amelyik nem tud megtölteni csak cider-rel egy kádat, amit aztán fürdésre igazán csak az EU migránsok kisebbik hányada használ, azt biztosan kiátkozzák a 25-i misén, ahová azért elmennek a britek. Még énekelnek is, ami érthetővé teszi, hogy a Jóisten miért is láthatatlan. Hát hogy nézne ki egy zokogó Isten?. A britek nagy szerencséje, hogyha valami félreértés miatt maradt még egy olyan hitelkártyájuk, amiről nem költöttek / ez szinte kizárt / akkor 26-án van egy remek találmány, amit Boxing Day-nek hívnak és ilyenkor fantasztikusan olcsón lehet mindent megvenni. Hajrá! Reggel 10.20 kor a Bristol Post online kiadása jelezte, a belvárosi Cabbott Circus bevásárlóközpont parkolója megtelt. 6000 hely. De ki számolja. Amúgy a Boxing Day régen arra szolgált, hogy a személyzetet megajándékozzák. Meg a szeretetről, megbecsülésről. Mint régen a karácsony. Ebből mára maradt a pénz. A többi valahogy az emberekkel együtt eltűnt. Digitális lett. Mutasd a lájkodat, megmondom ki vagy. Nem kéne így lennie, de emberek vagyunk, ha nem is mindannyian.
Nálunk, itthon, a karácsony mindig azzal kezdődik, hogy találgatjuk meddig kell még dolgozni. Mennyi túlóra lehet, amit itt NEM kötelező elvállalni, lehetőség, 50% al magasabb órabér, amit természetesen az adott hónapban, de legkésőbb a következőben kifizetnek. Mert ha nem teszik, akkor adócsalás. Na az meg itt nem vicc. Aztán feldíszítjük a fát, amit igazából Aliz csinál én meg nézem. Aztán várjuk otthonról a csomagot. A pakkot. Amit anyósom küld és minden évben kicsit nagyobb. Ez kérem olyan feltétlenül szükséges dolgokat tartalmaz, mint almás pite, sajtos pogácsa, darált dió meg mák. És persze egybe párizsi! Aztán a KÖNYVEK! Meg Aliz ajándéka is így érkezik. Dupla csomagolásban tapizástól védve, mert kíváncsi a szentem. Ha megmondod mi van benne, akkor nem tapogatom – világított rá nejem, hogy mennyire egyszerű az, amit persze én bonyolítok meg. Mert nálunk úgy van a megosztás, hogy én vagyok a hibás. Mert én nagyobb vagyok. Meg idősebb. Meg ez van.
Tehát a pakk. Idén megjöttek az otthoni Kuckóban lévő Baranyi kerámia fűszertartók is, ami miatt az itthoni konyha teljesen átalakult. Na akkor éreztem először valami bizsergést, meg némi szem nedvesedést. Erről akkor azt hittem, hogy ez csak nejem karácsonyi elő ajándéka ,egy kiadós megfázás eredménye, amitől néha úgy köhögtem, hogy az utcán bekapcsolt az autók riasztója. Aztán a pakk szétpakolása után leültem egy kis adag pogácsával és egy nagyobb adag bordóival a kanapéra,néztem a világító fenyőt és akkor megint jött ez az izé, amiről kiderült, hogy honvágy. Nekem nem szokott ilyen lenni. Nem azért, mert olyan nagyon rendes vagyok vagy mert vigyázok és utána mindig kezet mosok, néha előtte is, hanem mert ahol jól érzem magam, ott otthon vagyok. A hazám meg mindig velem van a szívemben,mert magyar vagyok. És én ezt tudom, nem kell mondania SENKINEK sem. Szóval pogácsa és honvágy.
Előjött rengeteg emlék. Olyanokról is, akik már nincsenek ebben a világban. Hogy mennyire hiányoznak és mennyire jó volt velük. Amikor egy kilazult csavart kellett meghúznom és kézbe vettem a csillagcsavarhúzót,akkor előjött a nagyon messzi távolból Karcsi bácsi, aki a nagybátyám volt és arról volt híres, hogy több évtizedig kibírta a nagynéném mellett. És hogy állandóan át akarták nevelni igazi szocialista szakmunkássá. Mikor azt mondta a párttitkár neki, hogy: Zischka elvtárs, a fatelep dolgozóiból szocialista brigád lesz és Neked kell vezetned! Akkor Ő csak annyit mondott: Nekem motorom van. Amúgy ilyenkor mindig elküldték valami iskolába vagy továbbképzésre, Ő képviselte az Oroszlányi Szénbányákat, pedig sosem volt lent bányában. Majd ha lesz ablak rajta muskátlival, akkor lemegyek. Ez ott a 22-es aknán szállóige lett. Egyik ilyen képzésen pont valami fontos meccs volt és nem akarta elmulasztani. Szerzett egy kicsi szovjet rádiót, amihez volt fülhallgató már akkor is. Elmutogatta, hogy az kell neki, mert nagyot hall. Simán bevették hallgatta a meccset és mikor megkérdezték: Zischka elvtárs mit szól hozzá? azt mondta: 2:0 nekünk. Tény a legnagyobb büntetést akkor kapta ( egy hét továbbképzés Balatonaligán a Párt Üdülőben bentlakással )amikor egy Nagyon fontos Elvtárs beszéde közben bizony kiszaladt az, aminek nem kellett volna. Ekkor az előadó Nagyon Fontos Elvtárs megkérdezte: Ez kinek a véleménye? Mire Karcsi bácsi: A kollektíváé, nem érzi? Amúgy Karcsi bácsinak csuda feje és hozzá csuda keze volt. Amikor meglátta 7 évesen hogyan fogom a csavarhúzót csak azt mondta: Inkább a könyvet. Igaza lett. Neki már a hetvenes évek ( múlt század!) elején műfenyője volt és egy relével megoldotta, hogy hol az egyik felén égett a villany hol a másikon. Olyan öngyújtója volt, ahol a kis tartály amiben a benzin volt, nem ólommentes, átlátszó volt és egy kis hal úszkált benne. Amúgy a karácsonyról az volt a véleménye ,hogy neki ne mondják meg mikor egyen bejglit. Arra ott van neki az Ilus, a felesége.
Aztán láttam a karácsonyfákat, meg az ajándékokat. Ahogy a paprikás lisztben sütött halat esszük. A Fater halászléjét gőzölögve néha tésztával, mikor hogy csinálta. Az anyósom kacsamell fantasztikumát, ami akkor is repült, mikor nem is volt szárnya. Meg a sütihegyeket. Az örömet mikor mások meglátták mi az ajándék. A régi díszeket, mikor anyám díszítette a fát és volt 6 darab égőnk meg egy 15 kilós trafó hozzá, mert az még 6 voltos volt. A 12 darab díszt meg a csúcsot, amit én tettem fel, Legyen valami hasznunk is abból ,hogy ekkora vagy mondta mindig apám a 16. karácsonyig, utána már csak én hallottam. A két arany boát, amit én mindig másképpen akartam feltenni, mint anyám, aki ilyenkor rám szólt: Gyurka, ne szólj bele, ez a divat! ( Sosem szerettem ha Gyurkának hívtak, ez a mutter kiváltsága volt ) Aztán éreztem apám részeg sajtos pogijának az illatát. Komolyan. Soha a norma életben nem tudtam olyat csinálni. Úgy voltam, mint Marcel Proust, aki egy falat sütemény révén újra élte az életét.
Hogy mindig azt szerettem a karácsonyban, hogy lehet adni. Hogy lehet másoknak örömet okozni. Meg persze szaloncukrot enni a fáról. Meg hogy akkor sosem volt vita otthon a pénzről, meg semmiről. Csak együtt voltunk. Békében, szeretetben. Aztán elmúlt. Apám, Karcsi bácsi, Ilimama ( a gyakori oroszlányi nyaralások miatt hívtam így, amúgy Ilusnak hívta mindenki,de senkire sem hallgatott ) és már anyám sem hív Gyurkának hat éve. Így megy ez.
Szóval ez a pogácsával elindult honvágy tartott vagy 12 percig, aztán a azzal együtt elmúlt. Hogy mennyit változott itt az életünk azt már a karácsony esti menü is mutatja: lazac citromosan panchettás kelbimbóval, Aliznak zöldség körettel. Nincs halászlé meg sült hal. Lehetne, mert mindent lehet kapni hozzá. Teljes családot, azt nem. Mert kérem annak fránya hallének van egy olyan tulajdonsága, hogy csak akkor jó, ha mindenki ott van. Mikor lehet fogadni ki mikor nyeli be az első szálkát, ki mikor fog kivörösödni attól jóféle macskapöcse paprikától, ami simán leveri a bird-eyes-chilit, mint világtalan az ivóedényt. Más világ, más karácsony.
Pár példa arra, hogy azért a briteknek is van szívük és hogy a karácsony azért mást is jelent a pénzen kívül. December 17-től eltörölték az itteni Severn híd díjfizetési kötelezettségét. Ez a híd teszi lehetővé, hogy Wales-be átmenjen az ember. Tőlünk Cardiff 45 perc. Ha nincs híd akkor pont a duplája. BMW-vel, mivel nincs indexe gyorsabb de parasztosabb. Amúgy egy oda-vissza átmenetel 6,8 font volt úgy 2400 Ft. Éves szinten ez nagyon sok pénz. Mivel odaát, ahogy az angolok mondják a semmi legalján ( ez Wales ), sokkal olcsóbbak a lakások, ezért jó páran ott élnek és itt dolgoznak. Annak idején meghatározták,hogy mennyi idő alatt térül meg a beruházás.A britektől szokatlan módon valakik gondolkodtak és számoltak. Hihetetlen! Nem brit tudósok voltak, az biztos. Nos ez az időszak most járt le, ezért a híd használata ingyenes lett. Hogy mik vannak az igazi kapitalizmusban?! A Másik karácsonyi dolog, amitől az ember szíve a 2 fokos hútőben is megmelegszik, hogy itt Bristolban, aztán máshol is, az UBER létrehozott egy appot, amin NHS ( az itteni SZTK, amely soha a norma életben nem fogja megkapni a sohasem létezett heti 350 millió fontot senkitől sem, lásd Brexit busz ígérete címszó alatt) dolgozók regisztrálhattak és december 25 én mikor a karácsony miatt még a madarak is inkább repültek tömegközlekedés híján, egy oda-vissza utat biztosítottak nekik- ingyen. Másik város Hull a keleti parton, ahol egy szálloda 28 szobát ajánlott fel 25-ére , hogy a hajléktalanok, főleg családok ott töltsék karácsony napját. Az én cégem minden héten több csomag gyümölcsöt és zöldséget oszt szét másokkal együtt a bristoli hajléktalanoknak. Ilyenkor karácsonykor ezt megduplázzák, idén háromszor annyit adtak. Persze talán apró dolgok ezek, de meghiggyétek mindig így kezdődik minden jó. Akik még emberek maradtak és nem lájkolnak, hanem szeretnek és törődnek, azokban van minden hitem ebben a világban. Mert jó ez a világ, csak mindig elrontjuk. KZS bristolszakértő szerint: A felesleges dolgok megvétele rossz dolog, de nagggyon jó csinálni. A fent említett dolgokat is jó csinálni , csak nem feleslegesek.
Bármilyen hihetetlen, szilveszterkor elmaradt a tavalyi nagy lövöldözés, sokkal kevesebb petárda robbant, amit a néha udvarunkban tartózkodó róka igencsak helyeselt. KZS bristolszakértő, aki január elsején már hajnali 5-kor robogott munkahelyére, mert A halál nem áll meg ünnepelni ugye? Ahogy mondani szokta ( nem étteremben, kórházban dolgozik ), még méltatlankodott is délután: Sehol egy részeg állat, akit el lehetett volna ütni, sehol egy pucér csaj, amelyik a bugyijával stoppol, sehol egy keresztbehajtó biciklis, amelyik fordítva ül a bicajon!! Hová jutottunk???Franc ebbe a Brexitbe, minden jót elvesz! Tény nagyon csendesre sikerült minden. Az egyetlen kicsit morgós dolog az volt, hogy az év brit sportolója szavazáson a negyedik vonalból három év alatt az elsőbe jutó férfi jégkorong válogatott, ami ugye háromszor egymás után lett csoportjában világbajnok, még az első háromba se került be! Az első a Commonwealth Games-t nyert női netball csapat lett. Ez kérem egy olyan játék, ahol nagyon csinos lányok egy parkettás pályán ott felejtett fogason hagyott kiszakadt aljú szemetes kosárba, különleges koreográfiával egy labdát dobálnak, amire egy feltűnően bíróra emlékeztető egyén sípol egyet majd mutat ( nem olyan csúnyát ) és akkor az egyik csapat sikongatni kezd .A második, igaz csak egy szavazattal megelőzve a harmadikot, a VB-n negyedik helyet szerző foci csapat, a harmadik pedig a krikett válogatott, amely 35 év után újra diadalmaskodott Sri Lanka felett. Mert ez Britannia!
Ne fogadjatok meg semmit sem az Új Évre! Tegyétek meg. Mi megfogadtuk, hogy nem túlórázunk ezentúl szombatonként. Aztán az első szombaton mégis. Mert kemények vagyunk. Amúgy meg az én hibám. Úgy döntöttünk, hogy 2019-ben is én leszek a hibás. Híztam két kilót karácsonykor, hát van ahol elférjen.
Idén is Veletek, Ugyanitt, Sokáig. Álljon itt Barbi of Google igaz mondása a karácsonyról: Ha karácsonykor eltelsz szerettel, az ne csak a bejgli miatt legyen.
See you later!