„ Ha egyszer rájössz mi a jó az uborkás szendvicsben. Akkor mindent megértesz Britanniában” – mondta KZS bristolszakértő, aki most éppen egy akciós kockahasat épít magának. Amúgy a találkozásom az uborkás szendviccsel olyan lett mint az 50% os nemi erőszak, én meg akartam szeretni, de ő nem hagyta. Apró volt jól nézett ki, ennivaló ( eddig olyan mint az első feleségem) a tornyos tálcás kínálón ült csábosan és arra várt, hogy bekapjam. Illetve olvastam, hogy nincs olyan pici uborkás szendvics, amibe egy igazi brit ne tudna beleharapni. Mikor ez is megtörtént, akkor ugye le is kell nyelni. Már aki, ugye. Az uborkás szendvicsnek kettő egymással kibékíthetetlen tábora van. Az egyik esküszik, hogy uborkás szendvicset CSAK vajjal szabad megkenni. A másik nem győzi hangsúlyozni, hogy egy igaz szendvics kizárólag sajtkrémmel jó és élvezhető. Ez kérem itt Britanniában kardinális kérdés, ellentétben olyan butaságokkal, mint a Brexit. Mondjuk hasonlóság köztük, hogy mindkettő még évekig el fog tartani. „ A világbékére nagyobb esély van, mint hogy a két fél egyetértsen „ – tette még hozzá KZS bristolszakértő mielőtt lezúdított egy adag protein izét, ami nagyon hasonlított egy másik kevésbé folyékony izére. Amiben egyetért a két tábor, az a hámozás. A kenyeret is, meg az uborkát is. És persze semmi só. Még íze lesz! Hová is jutna Britannia!!
A főzésről már az évek során ( 3 éve 10 hónapja és 9 napja élünk itt, de ki számolja) ejtettem pár szót. Azóta rájöttem, a britek nem igazán szeretnek főzni, de a szakácskönyveket és a celeb szakácsokat imádják. Jamie Oliver vagy Gordon Ramsay mindenki előtt ismert, mellesleg Nigella Lawson is ismert és még rengeteg „híres szakács” van. Minden szakács vagy cukrász műsor nagy nézettséggel megy és karácsony előtt főleg, de normál időkben is rengeteg szakácskönyvet vesznek a britek. Amúgy a britek főzésére egy arany szabály van: NO TASTE! Azaz semmi ízt. Talán sokan nem értik, de itt Britanniában a legtöbb ételnek nincs íze. Arra van a gravy szósz amiből többféle van. A magyar gyümölcs meglehet kiváló minőségű még sem lehet sosem sikeres Britanniában, mert íze van. Tessenek megérteni, itt nemzedékek nőttek fel úgy, hogy olyan ételt és gyümölcsöt ettek, aminek nem volt íze. A roppanós zöldség az olyan errefelé, mint a konkrét tervvel rendelkező brexiter. Nem létezik. Pacallá főznek mindent. Ugyanakkor például az olyan fűszeres ételeket, mint a thai vagy indiai lánggalszőrtelenítek curry vagy egy igazi marokkói hívjátokatűzoltókat tanzsin, azt imádják. Én eddig azt hittem életem legerősebb étele a szegedi halászcsárdában evett halászlé volt, amit balga módon csípősen kértem és kaptam, hogy aztán csak egy hét múlva tudjam levélben megköszönni, mert a kaja után csak a könnyeim voltak, de azok igaziak. Itt a Ganésha nevű remek indiai étteremben a Lányokkal ettünk egy kiváló vacsorát, és életem legjobb fokhagymás nann kenyerét tunkoltam egy valószerűtlenül mennyei ízű szaftba, amitől aztán még a kisujjam is lángolt és öt perc alatt két kilót fogytam izzadtság formájában, megtanultam mi az a hot spice, amit három pirospaprika jelöl az étlapon. A britek mindenféle nép ételeit kedvelik. Sok legyen és olcsó. Utoljára egy jamaicai fűszeres kecske szelettől dobtam volna egy hátast, de az étterem méretei ezt nem tették lehetővé. Szerencsére.
A sokszínűség amúgy is jellemző a britekre, köszönhetően a gyarmat birodalomnak. Ugye azért sűrűn előfordult, hogy a brit előkelőségek a gyarmatokon oda is hintettek magot, ahová elvileg nem lett volna illendő, ám jó brit szokás szerint nem beszéltek róla, tehát nem volt ilyen. Ahhoz már a múlt század elején hozzászoktak, hogy indiai emberek élnek Britanniában. Aztán a Birodalom felbomlásával ez a folyamat felgyorsult, aztán 1947-ben a munkaerő hiány miatt megjelent az első karibi generáció, akik a Windrush nevű hajóval érkeztek és azóta is jönnek. Az megvan ugye, hogy a kezdő szülészorvos ügyeletes egy ikerszülésre kiírt anyukával és a főorvos azt mondja, Csak hívjon kolléga ha baj van. Este 10 kor hívja a kezdő orvos, sorolja szimptómákat, mire a főorvos azt mondja: Indítsa meg a szülést. Aztán jön egy gyerek, meg még egy, egy harmadik aztán a negyedik és a kezdő orvos kétségbeesetten telefonál: Főorvos úr én elindítottam a szülést de most nem akar elállni! Nos azóta is jönnek. Most már többen mint az európaiak és kevesebben dolgoznak, mint az európaiak. Mondjuk nem ez volt a brexit célja, de ahogy mondani szokás: Nincs ez elbaszva csak nem erre jó. Meghiggyétek nem az a baj, hogy jönnek. Fátyolosok, feketék. Hanem, hogy NEM AKARNAK az itteni léthez, szabályokhoz alkalmazkodni. Pedig kérem 2022-ig 5 milliárd (!!!) fontot költ a brit kormány a beilleszkedés segítésére. Szkeptikusok azt mondják, az angoloknak ez se a skótokkal, se az írekkel nem sikerült, akkor olyanokkal, akik kemencét építenek a szoba sarkába, hogy fog sikerülni. Elnézve az őshonos és a betelepült népek szaporodási rátáját, az utóbbiak állnak nyerésre. Ahogy egy imám mondta egy dokumentumfilmben a BBC adásában, csak az ostobák robbantanak, az okosok szaporodnak. Hm. Egy érdekes dolog, amit nem biztos, hogy tudtok, hogy itt Britanniában a gyerekek tanulnak második nyelvet az iskolában. Ezt az határozza meg, hogy a nem britek közül kik vannak többen. Így aztán Bristol Patchway negyedében, egy magyar család gyerekei lengyelül tanulnak, mert belőlük van a legtöbb. So it goes! A cappucino nemzedék kora jön el, ahol fekete apa és fehér anya gyerekének kellene eldönteni hová is tartozik. Na ez nem lesz egyszerű. Nekik sem.
A briteknél talán a legfontosabb dolog a hagyomány, a múlt. Minden téren. Sokszor olyan álomvilághoz ragaszkodnak, ami már a tankönyvekben sincs meg, nemhogy a valóságban. Ahogy Tyrion Lannister mondja két kupa között: Sose higgy valamiben csak azért, mert valamiben hinni akarsz. Nos britek a Birodalomban még mindig hisznek. Hogy nekik, mert a világ urai több jár. Az egyszeri prímással szólva, amikor a brácsás kérte a borravalót, mondván Nem jár nekem? A prímás azt válaszolta: Hát járni jár, de nem jut. A Brexitnél is többek közt ezt lovagolták meg, teljesen célorientált vegetációk, mert ugye ember ilyet nem tesz. Pár millió brit még mindig hisz benne, hogy az EU akar kilépni Nagy Britanniából és ezért minden ami kedvező az jár nekik, mert britek. Mostanában a vég közeledtével két dolog van, ami megfigyelhető. Az egyik a Nagy Hazafi Brexiterek eltűntek a médiából és egyre többről derül ki, hogy nem is élnek és nem is adóznak Britanniában. Erről még szólok. A másik, hogy egyre többször idézik a politikusokat, hogy mit mondtak Brexit előtt és után. Mikor a Parlamentben Theresa May-t szembesítették azzal, hogy 2016 áprilisában még nemzeti katasztrófának nevezte, ha győz a brexit, 2019 januárjában ugyanezt mondta, ha nem teljesedik be. Miniszterelnök asszony árulja el, mikor mondott igazat? Kérdezte a képviselő és persze ugyanazok a konzervatívok háborodtak fel, akik tíz perccel azelőtt a „legalkalmatlanabb politikai személyiségnek „ mondták Mrs May-t. Ez is Britannia. George Osborne, aki azért nem lesz sohasem meghatározó a Konzervatív pártban, mert esze van és gondolkodik, amúgy Ő volt David Cameron pénzügyminisztere, azt mondta, Amit ebben a kampányban összehazudtak a Brexit pártiak, húsz másik választásra elég lenne. Mondjuk ha én tényező lennék a brit politikában, akkor Boris Johnson simán megígérné a szentek nevének rövidítését a St. átcseréli Sch ra , csak szavazzak rá. A Wetherspoon kocsmalánc nagyon öntudatos tulajdonosa megígérte, hogy a Szabad és Független Britanniában nem fog európai italt felszolgálni, csak angol és ausztrál sör lesz, meg dél-amerikai és dél-afrikai bor, mert Ő hazafi. Arra kérdésre, hogy eddig ki vagy mi kényszerítette arra, hogy európai sört pl Heineken-t áruljon (mellesleg Britanniában gyártják) azt mondta Na látják ezért kell a Brexit. És brit tudósok már kutatják ez mi a jó fenét jelenthet. A maradék EU támogatásból. Hm.
Visszatérve az adóra, amiről tudjuk, hogy Két dolog biztos az életben, az adó és a halál, az itt szent dolog. Nagyon érzékeny rá mindenki és kifejezetten utálják az adócsalókat, adó kerülőket és akik ebből élnek. Más országokban az ilyen emberekre azt mondják milyen ügyes, itt ez nem így van. Mikor kiderült, hogy pl Ed Sheeran kiváló énekes 25 millió fontot keresett 2017-ben és ezután 5 millió font adót fizetett (
ez itt teljesen normális és megszokott, hogy neves közszereplők adóbevallása nyilvános, bárki hozzáférhet ) és az Amazon, Starbuck, Google amerikai trió bőven 5 milliárd feletti bevétele után 1,3 milliót, akkor a népek kiakadtak. Jogosan. Ugyanis itt már évezredek óta tudják az emberek, a polgárok, hogy MINDEN az Ő befizetett adójukból valósul meg. Minden városi vagy országos fejlesztés az utakkal kezdve az oktatáson át a szociális ellátásig. Ezért például az adómról én is kapok egy nyomtatványt, melynek a hátulján egy kör diagrammon megmutatják, az adóm mekkora része jutott honvédelemre, oktatásra vagy jóléti kadásokra. Pennyre pontosan. EZT minden Britanniában adózó megkapja. És minden szavazó polgár számon kérheti a képviselőjét, hogy abból az adóból mi valósult meg. Szintén brit dolog, hogy itt mindent meg akarnak oldani. Nem a büntetésre koncentrálnak, hanem a megoldásra. Aliznak volt egy elszámolási hiba miatt 29 font adótartozása. Erről az adóhivatal értesítette és egyből ötféle azaz 5 -féle megoldást vázolt fel. Volt benne olyan is, hogy ha most gondot okoz a teljesítés akkor kezdje négy év múlva! Mikor egy összegben átutalta, kapott egy levelet, amiben az adóhivatal megköszönte a gyors megoldást és remélték, hogy ezzel nem okoztak kellemetlenséget. Britannia én így szeretem!
Azért, hogy mennyire furcsa népség ez a brit, csak pár példa mindennapi életünkből, amit a munkahelyünkön tapasztaltunk. KZS bristolszakértő a bath-i kórházban teszi dolgát vagy öt éve. Neki minden nap az osztályán öt percig (!!) kell folyatnia a csapokat, hogy működnek-e!!! Amikor valami hiányzik pl függöny, akkor az első boltban megveszik, pedig ha központi beszerzés lenne, akkor rengeteget spórolnának. Ha be van írva a naptárba, akkor akkor is kell ablakot mosni, ha esik az eső. Komolyan. Minden kórterembe lépés előtt a vírusok és egyéb huncutságok miatt egy alkoholos lötyivel kezet kell mosni. Az, hogy a nővérek, orvosok egyenruhában mennek a buszon és úgy be a kórterembe, az nem számít. Az orvosok például köpenyt sem viselnek. Mivel a papír zsebkendő használata még mindig kuriózum, ezért a szipákoló orvos vagy nővér teljesen megszokott dolog. Nálunk, mikor új szemetes kellett a szedő asztalok alá, egyértelmű volt, hogy ott vették, ahol éppen jártak. Az IKEÁban. Nem jó, de formatervezett, és drága. DE kaptunk a héten egy teljesen egyszerű tollat, olyan a betét köré teszek egy kis műanyagot félét, egészségügyi szempontból! Komolyan. Hogy ez mit jelent azt megint nem lehet tudni. Amúgy azt mondták 20 penny darabja, mikor mi a Wilko-ban 70 pennyért vettünk 10 darab sokkal jobb és használhatóbb tollat. Van új biztonságos késünk is, ami annyira biztonságos, hogy még azt se vágja el, amit kellene. Van ugyan éles kés is, de annak se tokja se nem becsukható ezért bárkit és bármit el vagy le lehet szúrni vele. Mondjuk alsóhangon életveszélyes, de kérem igazi svájci Victorinox! Annyiba is kerül. Van egy lista, amin az erre a célra tartott mitkezdjünkapasival emberke,John, szokta hasznos ellenőrzéseit közölni, miszerint kimaradt két cukkini, zellerszár helyett zellergumót adtam, túl kicsi volt a krumpli ( semmi kacaj, ez komoly) és az eddigi legjobb: Aliz egy kiló ceruza zöldbabot küldött egy vevőnek, amitől a vevő sokkot kapott! Hogy mi helyett, miért és minek és hány cukorral issza Őfelsége a teát az nem derült ki, de nyomtunk egy Csülkös Ötöst az asszonnyal. ( A High Five vagyis magasan összecsapni egymás tenyerét a klassz dolgok után errefelé nagy divat. Hogy ne használjunk annyi angol kifejezést vagy hungolos dolgot pl snailsebesen, ami csiga gyorsat takar, ezért próbálunk magyarítani. Mint WOW azaz váoú helyett a Morzsa kutya -féle beűűű kifejezést.) Ezek a britek csudapofák!
Mikor legközelebb jelentkezem, már talán vége lesz a brexit nevű tragikomédiának, akkor majd beszámolok róla. Addig fogadja meg mindenki Barbi of Google tanácsát: A létre sem hozott problémákat a legkönnyebb megoldani.
See you later!