KZS bristolszakértő mondta: A hétköznapokban két jó dolog van, az egyik, hogy utána hétvége jön és a másik, hogy ebből van a legtöbb. Meg lengyelből.
KZS bristolszakértő most tért haza Las Palmasból, ahol idei első szabadságát töltötte, mert errefelé évente kettő szabadságra futja, kivéve, ha esetleg Barbados vagy Maldív szigetek az úticél, mert akkor csak egy jön össze. Amúgy nekünk a három nap Edinburgh annyiba került, mintha Kubába mentünk volna 6 napra. De ki számolja? Tény KZS bristolszakértő nem volt egészen vidám, mikor újra kezdte öt éve folyamatosan végzett tevékenységét a bath-i kórházban, szerencsére nem mint beteg.
Tudom, hogy meglepő de itt a hétköznapokon ugyanazt tesszük amit otthon: dolgozunk. Nem keveset, ám igazából már megszoktuk a tonnákat, a kilométereket és a britek más jellegű munkatempóját. Gondolkodásról nem írhatok, mert az továbbra is olyan, mint a brexiterek kilépés utáni terve: nincs. Néha a Supertramp együttes It is a rain again száma után szoktam dalra fakadni, főleg a fagyasztóban, hogy They need a brain! Vagyis hogy Agyra van szükségük, ami után a sofőrök, meg akik arra járnak rendszeresen rám csukják az ajtót. Remélem csak a hangom miatt és nem azért mert nem látnak, mert akkor egy normál útjelző táblát hogyan vesznek észre? A múltkor hozták vissza az egyik autónkat, aminek az eleje egy gyűrött alufóliára hasonlított. Kérdeztem Tom-ot, a visszatérő autókat fogadó főnököt mi történt. Mondta: Semmi csak ahol a sofőr befordult, nem volt utca. Így megy ez.
Mikor megyünk dolgozni, akkor azt szoktuk számolni, hogy sikerül-e 100 yardon belül nem beszólni senkinek. Hogy mekkora csomagot visz maga előtt a hölgy vagy úr, amiről aztán kiderül, a hasa. Hogy a fátyolos hölgy a legújabb Prius-szal miért száguld 20 mérföld per óra sebességgel az ötvenes táblánál. Hogy a kedves fekete emberke egy olyan autóval, amin ha nincsenek matricák, nem tudni mi tartja össze miért jön ki eléd, mikor neki piros a lámpa. Hogy a nyugdíjasok miért akkor mennek át, mikor piros a lámpa nekik és miért integetnek Neked mikor zöld. És persze az öltözködés. Ami egy igazi britnek nem téma, de nekünk majd négy év után is néha furcsa. Nem is a köntösben leugrom piáért hölgyek-urak a meglepőek ( mondjuk mikor csak az van rajtuk, meg a flip-flop papucs és el kezdik keresni a nadrágzsebet, ami megvan otthon, csak a nadrágjuk nincs rajtuk) amikor villantanak vagy szabadon hagynak olyan dolgokat, amit talán jobb lenne eltakarni, de minimum pénzt kérni érte, hanem amikor egy szál póló rövidnadrág bakancs kombóban telefonál valaki elmélyülten az esőben. Esetleg papucs forró naci bunda sál sapka és napszemüveg összeállításban cigizik az út közepén. Szóval van hová fejlődni. – Ha mindig sapkát viseltek, mikor kicsit hűvösebb van, akkor mindig idegenek lesztek – mondta KZS bristolszakértő, mikor 2 fok melegben meglátott minket. Biztos igaza van. A beszólásban a csúcsot én tartom, mikor még ki sem kanyarodtunk a ház parkolójából, megjegyeztem, hogy annak a pasinak három gyomra van az x lába felett, mire Aliz: Igaz, de az egy nő!
A hétköznapok része itt is, mint otthon is a televízió. Mindkét helyen az a vélemény, hogy borzasztó de azért nézik. Itt ugye van a Freeview, ami a licenc díj befizetése fejében jár. 149 csatorna és 36 rádióadó jön be. Aztán lehet választani a Sky, a Virgin vagy a BT (British Telecom) fizetős adásai között. Minden igazi sport esemény, ami nem válogatott meccs vagy nemzetközi verseny pl. olimpia vagy világbajnokság, az ezeken a csatornákon fut. Havi 40 és 90 font között van az ára, de persze ehhez kapható más csatorna is pl. Sky Movie és hasonlók. Természetesen az okos tévékkel már gombnyomásra elérhető a Netflix vagy az Amazon szolgáltatása. De ki győz ennyit nézni? Néha persze ez sem elég és nem találunk nézni valót, bár Aliz meg szokta jegyezni: Nem mindegy min alszol el? Nem, nem mindegy. Tény komoly meglepetés, mikor egyszer csak megváltozik a tévében a műsor, mielőtt hosszabb időre lecsuktam a szemem, mert lassan pislogok, de nem alszom (!), és éppen egy morcos Jaguárt próbált Ed China működésre fogni a Wheeler Dealers-ben (otthon Autókereskedők címmel futott) és mikor kinyitom, akkor a Naked Attraction műsorban hat igen különböző hölgy alsó része látszik, amit élénken taglal a műsorvezető, Jane és az a pasi, aki majd a hat meztelen hölgy közül választ és felöltözve randizhat vele. So it goes. Általában reggel szoktam a Good Morning Britain! című adást nézni, amíg nem érzek késztetést arra, hogy valamelyik politikust pofán ne vágjam egy képzeletbeli péklapáttal. Aztán este mikor megjövünk úgy 22 óra felé, akkor megnézem, mi volt a főműsor 21 órakor és az ismétlő csatornán 22 órától megnézzük. Ha van mit. Rengeteg sorozat megy, amiből van rossz, borzalmas és kiafeneadotterrepénzt típusú. Persze van olyan, aminek minden részét mi is néztük, mint a Doctor Foster ( egy középkorú doktornő rakja lassan össze a dolgokat, amiből kiderül a férje megcsalja őt a barátjuk lányával, majd a széthulló életét próbálja összerakni), vagy a tavalyi legnagyobb siker a Bodyguard ( egy kissé agyilag zakkant testőr összejön némi mészárlás után a belügyminiszter asszonnyal, akit sikerül többször is megnyugtatnia, de sajnos a hölgy szavába vágnak egy pokolgéppel, minek következtében a testőr nyomozni kezd, ki a fene tette el az ágyából a nőt, sok váratlan fordulat van benne),aminek a záró részét 21 millióan látták és az bizony már itt is szép szám. Most az éppen induló The Widow, Az özvegy ( a Backinsdale által játszott hölgynek eltűnik a férje Kongóban, ami napi rutin arrafelé. De aztán egy élő műsorban meglátja, amint elrabolják, erre elindul Kongóba, hogy kiderítse mi az igazság, a sorozat ott tart, hogy egy AK 47-essel már tud igazságot tenni) című tűnik ígéretesnek Kate Backinsdale-lel a főszerepben. Az én kedvencem egy reality műsor a First Date, amiben egy étteremben találkoznak először a kiválasztott párok. A jelszava: A szerelem nem az, amit keresel, hanem amit megtalálsz. Nagyon pörgős és igazi áttekintést ad a brit polgárok széles választékából. Mikor egy jó kiállású srác találkozik egy semmimsemeredeti kinézetű leánnyal és a rendelésnél azt mondja: Steak-et kérek, aztán mikor a méretes adagot megkapja elámul: Akkora mint egy fél tehén! Mire a hölgy: Nem marhát rendeltél? És persze vannak érdekes pasik, mint Paul, aki azt mondja a randin: A számokat szereti, mert azok nem beszélnek folyton. Vagy Siobhan, aki leszögezi: 11 szer csalt meg a férjem, de háromszor hozzámentem feleségül. Ám a 12-ik megcsalás a barátnőm volt, azt azért még se! Amúgy mindig büszke vagyok mikor Bristolból jön valaki, mint Megan, aki egy állítólag híres bristoli punk leszbi zenekarban, Menstrual Cramps ( Menstruációs Görcsök) a neve, üvöltözik, ahogy mondta és leghíresebb számuk a Don t cut my bush ami kb. Ne vágd le a muffom – ként fordítható. Tény Agnes a másik lány el volt ájulva tőle. Én nem. A műsort egyébként egy 21 éve Britanniában élő francia pasi vezeti és csinálja Fred ( Fréderic) Sirieiz, akit ezért mindenki Frednek hív. Megértem. Az én nevem sem tudják kimondani, főleg a Györgyöt. Ezért maradok George. És nem sárkány.
Persze örök dolog a vásárlás, amit heti rendszerességgel hajtunk végre a Longwell Greenben található ASDA nevű intézményben, ami kb. akkora, mint a budaörsi Tesco, színvonalban is hasonlít. Inkább reggel 8 felé megyünk, mert akkor még csak kóbor nyugdíjasok és iskolás gyerekeket vonszoló anyukák vannak ott néhány egészen munkásnak kinéző pasi kíséretében. Van olyan, hogy 11 felé érünk oda. Na ekkor már vadászni kell a parkolóhelyet és persze teli van az áruház. Amúgy az ASDA híres arról, hogy ha csak lehet fehér és brit alkalmazottjai vannak, persze kültéri és esetleges kuli munkára vannak mások is. Viszont ide nem jár sok lengyel, vagy olyankor járnak ott, mikor mi nem vagyunk ott, remélem megtartják jó szokásukat. A vásárlópisztollyal gyorsan és kényelmesen tudunk vásárolni, most már mindent megtalálunk, bár ha valami új dolog kerül a listára, akkor keresni kell. És bizony az nem egyszerű dolog. Mert kérem régi énem, ami 13 évig azon volt, hogy megértse egy multi árú kihelyezési szokásait, az előjön és sok mindent nem ért meg. Mert ugye egy dolgot akarunk csak különböző módon. Mint mikor a berepülő pilóták feljegyzéseket írnak a repülőgépet gyártó cégnek: Az automata leszállító rendszer nagyon durva. Válasz: A nevezett típuson nincs automata leszállító rendszer. A feltöltöttség az hétfőn reggel a legrosszabb és 11 óra után. Minden nap. Amúgy errefelé az ASDA majdnem a legolcsóbb, a Lidl és az Aldi olcsóbb, de ennek megvan az ára, kisebb választék és pl a Lidlben nem mindig van rendes kassza, helyette az automata kassza van, amiben az a legjobb, hogy ha négy dolognál többet veszel, akkor már nincs hová tenni, mert hatékonysági szempontból, kicsire tervezték a helyet. Köszönöm, remek ötlet, hogy akkor tegyem a kosárba, de sajnos az automata kassza akkor nem engedi újabb termékek bevitelét. Mi lesz itt ha tiszta robot bolt lesz? A hagyományos brit láncok mint a Waitrose, Sainsbury vagy a Morrison próbálnak a hagyományos értékekre hatni, de ugye ha lassan de biztosan csökken azok száma, akiknek még fontos a hagyomány akkor ez bizony nem járható út, de azért britek, hogy akkor is azon menjenek. A Tesco maradt ami mindig is volt, meglehet ha az lenne közelebb, ott vásárolnánk. Amúgy húst pl egy hentestől rendelünk úgy két havonta, mert akkora a különbség az ASDA és e között, hogy ahhoz egy koncertsorozat kellene, hogy zongorán eljátsza az ember. És persze nem ártana némi zongora tudás sem.
A brexit nevű brit folytatásos tragikomédiáról nem írok, mert egyrészt még nincs vége, másrészt már a parlamenti képviselők sem értik, mikor hat szavazásból legalább kétszer homlok egyenest ellene szavaznak előző döntésüknek. Ha már egyszer most kaptak havi 2350 font emelést, megszolgálják és nyomkodnak ők mindent, időnként mindenkit, mint ahogy arról a The Sun nevű nyomtatvány, mert azért a The Times hazájában nem lehet újságnak nevezni, beszámol hangzatos címekkel : Boris Johnson bejáratja új asszonyát vagy közlik egy hölgy fotóját Ezt lőtte vadászatán X Y képviselő, aláírással. De mostanában az is kiderült, hogy úgy 24 képviselő remek trükkökkel mentesítette magát bizonyos adók kifizetése alól, amit errefelé nem díjaznak. A választók főleg nem. Az egy röhej, hogy elképzelhető mégis csak lesz EP választás, tény mi is kaptunk értesítést, hogy ha itt akarunk szavazni, akkor újítsuk meg a regisztrációnkat és akkor a közeli St. Michael templomban az adott napon szavazhatunk. Eddig is volt már lehetőség szavazásra, mert teljesen független milyen állampolgár vagy, ha fizeted a helyi adót, council tax, akkor beleszólásod is van a dolgokba. Nem szavazhat viszont senki olyan, aki legalább az év 270 napján keresztül nem él életvitel szerűen az Egyesült Királyságban. Hol tartanak ezek?! Amúgy Theresa May úgy fog ott állni egy brexit után, mint a felcsúti vasút: baromi drágán, de tök egyedül.
A hétköznapok mint látjátok, nem sokban különböznek az otthoniaktól. Talán annyi a különbség, hogy amit ezen idő alatt megkeresünk, abból sokkal, de sokkal többre futja, mint otthon. Hétköznapi szinten csak akkor van politika, ha valaki olyan hülye mint én, hogy érdeklődik, meg olvas utána. Mindig jobb azonban úgy dolgozni, mint ahogy azt két gyerek beszélte a játszótéren: – Az én papámat megbecsülik a munkahelyén! Mire a másik: – Az semmi. Az enyémet meg is fizetik. Nos kérem, amikor ez a kettő együtt van, az Britannia, nekünk.
Barbi of Google mondását jegyezzétek meg: Az életedet mindig Te cseszed el, de olyan jó ha lehet mást hibáztatni. A nap süt végre, az idő remek. Ezért jövök majd némi úti beszámolóval. Is.
See you later!