„Gyúúúríííí! Nem hiszem el b…ki ! Neked mindig mindenhez terv kell, hogy aztán legyen mitől eltérni? Ez a világ második legfeleslegesebb dolga a BMW index után!” – fogta a fejét KZS bristolszakértő, mikor is elmondtam neki, hogy mostani nyaralásunkban mi volt a terv és mi valósult meg. A legtöbbször egyetértek vele, mert okos és mert nő és mert imádom, de most azért vitatkoznék. Illetve picit más a véleményem. Szóval igaza van, ám egy pindurit nem. Talán.
A lényeg, hogy még tavasszal el kezdtünk gondolkodni, hogy idén hová is menjünk nyaralni. Ugye ezt kétfelé kell osztani, mert tavaly annyira bejött az egy nyaralás itthon, egy külföldön és egyszer hazamenni vonulat, hogy úgy döntöttünk idén is így teszünk. Először az jött be a képbe, hogy nézzük meg Cornwall azon részeit, amik tavaly kimaradtak, illetve a legszebb részeket nézzük meg még egyszer. Aztán Lisszabon maradt még a rostán. Persze ez nem így lett, de milyen unalmas lenne az élet, ha mindig az történne, amit szeretnénk vagy eltervezünk. A dolgok módosultak, és egy szép áprilisi szombaton /na jó, esett, szél volt és a Spurs kikapott, tehát borzalmas volt/ hirtelen felindulásból már a szállásokat is lefoglaltuk. Így aztán véglegessé vált, hogy július 8-9-10-11 az nekünk Kelet-Anglia lesz, minden csodájával, szépségével és forgalmi dugójával egyetemben. Ilyenkor már megvan nekem egy váz, a főbb városok, hogy mit mikor nézünk meg. Ehhez jönnek még a látnivalók és hogy mikor merre megyünk. Igaz ebben van egy dolog, ami befolyásol: az angol körforgalom. „Az hogy a németek azért nem szállták meg Britanniát ,mert még Londonba se találtak volna el, ebben a formájában nem igaz, de! Az angol körforgalom az egy olyan dolog, ami vagy benne van a véredben vagy taxival mész.” – mutatott rá KZS bistolszakértő, aki mint brit állampolgár ezzel a helyzettel még nem tud azonosulni, pedig már 7 éve kezeli a problémát, ami csak rosszabb lesz. A körforgalomnak elvileg forgalom segítő hatása van. Viszont. Egy angol körforgalomnak vannak sajátosságai. Ilyen pl. az útszám vagy város aszfaltra festése, amit rögtön a körforgalom elején helyeznek el, amin általában áll egy autó. Néha kettő. Aztán amikor elindulsz egy sávban, ami mondjuk A24 felirattal büszkélkedik és a körforgalom közepén átvált B322 re. Hupppsz! És a táblák! Az esetek 90%-ában a táblák mindig a kijárat UTÁN vannak elhelyezve, de vannak helyek, ahol ezt még fokozzák azzal is, hogy a BAL oldalra teszik a kijárat után. S mivel ugye itt a jó oldalon, a jobb oldalon tekerjük a volánt és a nyakunkat, ez bizony problémás. Nagy szerencse, hogy lehet köröket menni, amíg megtalálod a helyes utat. Én eddig Cirencisternél három körrel tartom a rekordot!
Tehát a körforgalom, a dugók, az útépítések mind átírhatnak terveket. A terv viszont kell. Sok mindenre. Legyen mire hivatkozni. Legyen mit figyelmen kívül hagyni. Hogy segítsen. Hogy akadályozzon. Hogy legyen mit dühösen összetépni és eldobni. Egy jó kis sausage roll-t csomagolni bele. Bármire. Amikor úti tervet készítek, akkor általában időpontokat is írok és utána nézek majdnem mindennek. Most ezt nem tettem, mert úgy gondoltam, itthon erre nincs szükség. „ Gondoltad?! Itt?!” rázkódott a nevetéstől KZS bristolszakértő és sokáig nem tudta abbahagyni. Na jó. A gondolkodás az nem brit dolog. Nem is szerepel az Oxford szótárban sem, a logika, logikus kifejezésekkel együtt. Mindegy. A lényeg, megvolt az úti cél, a szállás, a szabadság, Fruzsi is , indulhattunk.
Az időjárás úgy gondolta rendes lesz hozzánk, nem esett. Akkor. Így aztán tényleg szép időben indultunk el a Cotswold egyik gyöngyszeméhez, Stow-on-the-Wold városához, ami tényleg szép volt. Anglia legrégebbi fogadója is itt található, 924 óta várja a szomjazókat és az aludni vágyókat. Innen indultunk Broughton Castle felé, ami úgy félúton volt aznapi célunk, Newmarket városa és az otthonunk között. Pici apróság, hogy mint kiderült, a nyitva tartás az nem egészen úgy van, ahogy én megnéztem, mert a hétfő-szerda-csütörtök 12-16 óra után is volt szöveg Only Bank Holiday Monday. Vagyis csak munkaszüneti hétfőkön. Bakker. Na ha már ott vagyunk legalább kívülről megnéztük. Tény kastélynak nevezni nem kellene. Innen mentünk tovább Cambridge fölé, az Angelesey Abbey felé, bár az órára pillantva neccesen fogunk odaérni. Főleg, hogy a britek Cambridge környékén egy igen kiterjedt autópálya építésbe kezdtek, aminek az eredménye azon kívül, hogy lassan haladtunk, az is volt, hogy elmentünk 16 mérföldet egy irányba, majd ott egy teljesen tábla nélküli körforgalomban visszafordultunk és 16 mérföldet jöttünk visszafelé, hogy átkerüljünk az út túloldalára! Sajnos ilyesmi az én terveimben nem szerepelt. Ezért aztán annyira nem lepődtünk meg, mikor az apátságnál közölték, hogy sajnos az épület 5 perce fogadta az utolsó látogatót, de a kertet nézzük meg, megéri. A kert valóban csodás volt, képeket láthattok a Facebook oldalamon. Este 6 órára odaértünk Newmarket-be, ahol a szállásunk volt, a főút mellett. Csak másodjára találtuk meg merre kell menni, mert egy olyan utcába kellett befordulni, ami nem utca volt, csak egy behajtó. A szálloda , The Rutland Arms Hotel, egy régi fogadó kibővített változata volt, mindenféle fel-le lépcsőkkel, átjárókkal. A zuhany megoldása olyan jól sikerült, hogy nem lehetett használni. Keverőcsap nem volt, csak közös csap és esküszöm Boris Johnson hajára, hogy a víz egyik fele forró, a másik hideg volt, de nem keveredett! Sajnos a közös takaró, mint angol sajátosság, itt is megvolt, ami ugye azt jelentette, hogy vagy én rajtam volt, vagy Alizon. Néha kettőnk között.
Másnap egy remek reggeli után becéloztuk Cambridge-et. Hozzá kell tennem, hogy előtte azért tájékozódtam, hogy a terveimben szereplő kiszemelt kastélyok közül, melyikkel van probléma. Mindegyikkel volt. A legnagyobb a közelben lévő Melford Hall-lal volt, ami egyszerűen zárva volt. Mint kiderült minden hónapban egy napot, ez júliusban pont 9-re esett. Így megy ez. Hardingham Castle környékén útépítés volt, így bár 55 mérföldre jelezte Jolán, a Google Map magyar neve, de hozzátette 3 és fél óra odaérni. Ez már nem fért bele. Sebaj, Basildonnál a Hadleigh Castle vagy a Rochester Castle úgy 30 mérföldre délre meglesz. A lényeg: Cambridge. Még én sem hittem el, hogy milyen könnyen bejutottunk a városba és a Park Streetnél lévő parkolóházban le is tudtunk parkolni. Azt tudnotok kell, hogy errefelé a parkolóházakat nagyon szűkre szabják. Ez is 1,96 cm magas volt. A parkolóhely pedig pont 6,6 vagyis 6 láb 6 hüvelyk, ami 198 centi. Fruzsira, mint Ford Focus nem mondható, hogy telt karcsú lenne, de bizony kellett gépészkedni, hogy beférjünk. És mondjuk én ki is férjek. Azt a kígyó mozdulatot, ahogy kihullámoztam, azt bizony artista iskolákban tanítani fogják, meghiggyétek. Amúgy ha feltenném a YouTube-ra lenne vagy 30000 ember, aki rajtam röhögne, Aliz szerint ezt YouTube nélkül is el tudom érni. Imádom, hogy mindig bízik bennem! Egy csapat bitang hangos kínain vágtunk keresztül, hogy aztán egy csapat még hangosabb kínai közé csöppenjünk. És ez így ment végig. Kínai, kínai hátán , kevés japánnal vegyítve. Mindegyik videózott vagy minikamerával, vagy tablettel vagy péklapát mobilokkal. Kínában, mint megtudtam, külön oldalak vannak , ahol több tízezer kínai élő közvetítését lehet követni városokból, országokból! Imádják Európát, minden történelmi helyen ott vannak. mindent megvesznek, amin pl. Cambridge felirat van. Ezért aztán minden piszok drága. Megjegyzendő, hogy tavaly volt először olyan tanév a cambridge-i egyetemen, ahol a nem brit diákok tandíja meghaladta a brit diákokét, ezen belül is a kínai diákok száma növekedett a legjobban. Persze rengeteg angol iskolás is volt ott csoportokban, mint ahogy francia-olasz-német csapatok is megszállásuk alatt tartották a várost. Ami egy ékszerdoboz. Aki szereti a régi városok atmoszféráját, megérinteni a történelmet, olyan helyeken járni, ahol előtte híres emberek jártak, annak mindenképpen el kell jutnia ide. Lenyűgöző volt. Akárcsak az árak. Itt is volt diákok által szervezett túravezetés potom 40 font fejenként és még 25 font a csónakázás. Mi inkább a város által szervezett túrára fizettünk be, az összesen 48 font , ebben már a térkép is ott volt. A túra jó volt, rengeteg ismeret anyaggal, még több általam ismeretlen angol szóval, de mivel sok volt benne a történelem pl VIII. Henrik összes felesége, meg a Biblia így aztán ki tudtam következtetni dolgokat. Na jó néha tévedtem, kicsit úgy jártam ,mikor Új-Mexikóban a mexikói banditák elkapnak egy gringót és mivel nem tud spanyolul egy tolmácsot használnak: – Hol az arany, gringó? – Ühüm- mondja tolmács. – Azt kérdezik hol az arany! – Nem mondom meg . – Ühüm. Azt mondja nem mondja meg. Az egyik mexikói elővesz egy méretes coltot és a gringó fejéhez nyomja. – Mondd meg neki, ha nem mondja meg szétlövöm a fejét! – Ühüm. – Azt mondja, ha nem mondod meg, szétlövi a fejed. A gringó megtörten mondja: – Az arany a második keresztútnál a kútnál van elásva. – Ühüm – bólint a tolmács majd a banditák felé fordul: – Azt mondja nem fél a haláltól!
Visszatérve Cambridge-be, a kollégiumok, a Kings College kápolnája és minden kis utca varázslatos. Több kis híd van, amit minden útikönyv és leírás kiemel. Azt nem emelik ki, hogy ezt vagy csónakázás közben a Cam folyóról lehet látni potom 25-45 font per fő befizetése ellenében vagy bejutsz valahogy egy kollégiumba és onnan megkeresed. Így aztán végül is utunkat az egyetlen szabadon látható híd a Mathematical Bridge felé vettük. És ekkor történt az, amit tudni tudtunk, de nem sejtettünk. Azt ugyanis tudtuk, hogy II. Erzsébet királynő a városban van, de azt nem sejtettük, hogy látni is fogjuk. Pont előttünk hajtott el teljes kíséretével, ami egy darab motoros rendőrből és két Range Roverből állt. Ennyi. Jövetele előtt 15 perccel lezárták az utat, a rendőrök mindenkit tájékoztattak miért is kell várakozni. Főleg a kínaiak jöttek lázba. Egyszerűen már akkor is sikongattak, amikor még senki sem jött. Talán gyakoroltak. A Királynő, aki mosolygott és integetet meglehet azt hitte Hong Kongban vagy Sanghajban van, mert úgy esett, hogy két rendőr is ázsiai vonásokkal rendelkezett, a főrendőr is valahonnan Mumbaishire ből jöhetett, ami Nagyon Dél Anglia. Öt perccel azután, hogy a Királynő elment, már mindenki mehetett a dolgára.
Eredetileg úgy terveztem , hogy Cambridge úgy 3 óra lesz és megyünk tovább Southend-on-Sea felé a Temze torkolathoz, a tengerhez. Nos végül is Cambridge 7 óra lett és minden perce megérte! Hadleigh Castle áldozatul esett, mert nem értünk volna oda. Így is volt mikor a 4-4 sáv egyszerre állt, mi pedig a közepén. Nehéz elképzelni magyar autópálya viszonylatban, hogy milyen forgalom van a tengertől befelé minden irányban. A drága jó körforgalmak itt is szépen lassították a forgalmat. Ám nem ez a dugók oka, hanem egyszerűen képtelenség ennyi járművet egy adott keresztmetszetű úton átengedni. Este egy nagyon kedves B&B házban /vagyis bed and breakfast , ágy és reggeli/ volt a szállásunk. Még sétáltunk a tengerparton , pálmafák és ciderben ázó brit fiatalok között, aztán megint jött a közös takaró egy keskeny ágyon, de legalább a zuhany normális volt.
Nemsokára jön a másik két nap. Addig is Barbi of Google mondását fogadom meg: Csak azt tudod befejezni, amit elkezdesz.
See you later!