Talán vannak páran, akik emlékeznek még A hét mesterlövész című igazi westernre. Ebben van az a jelenet, mikor a figura, akit Steve McQueen játszik egy történeten keresztül magyarázza el, hogy miért is megy vissza harcolni a banditák ellen : – Egyszer El Pasoban egy fickó pucérra vetkőzött és utána beugrott a kaktuszok közé. Mikor megkérdezték miért tette, azt mondta: Pillanatnyilag jó ötletnek látszott.
Nos én is ezt gondoltam , mikor is úgy 35 év és egy emberes Famous Grouse adag után levágtam a szakállamat és a bajuszomat. Mivel a nejem még sosem látott szakáll nélkül, hát kinek kedveskedjen a saját születésnapján, mint neki. Másnap, mikor a tükörbe néztem, már nem volt olyan jó ötlet. Ám újabb bizonyíték arra, hogy nem vagyok normális és nincs akkora hülyeség, amekkorába én ne tudnék beugrani. Persze csak ha közel hozzák, mert az én koromba mát nem távolba lő az ember, hanem amit el tud találni. Azóta kaptam számos dícsérő jelzőt, hogy letagadhatok 5 vagy 10 évet, aztán volt aki szerint teljesen mindegy szakáll vagy anélkül, a brit gyerekeket velem fogják ijesztgetni és volt olyan, aki megkérdezte, mi az ami változott rajtam, mert olyan furcsa vagyok. Mondtam új a bakancsom, mire az illető nagy sóhajjal mondta Of course.
Most egyelőre a bajuszt növesztem vissza, aztán meglátjuk mi lesz még, persze a Független Szabad és Fényes Jövőjű Britannián kívül, mert a kazalhajú populista megint behazudta magát a győzelembe. So it goes.
„- Szép kerek szám. Mint a pocakod!” kedveskedett KZS bristolszakértő, a születésnapommal, mikor megünnepelendő elmentünk egy igaz steakhouse- ba, amiről majd egy újabb étterem bemutatás alkalmával lesz még szó. Egyszer. Kétszer biztosan nem, mert azért annyira nem vágott földhöz az élmény. Főleg, mert először egy olyan ablaknál ültünk, ahol akkora volt a huzat, hogy KZS bristolszakértő mind a 40 kilójával lebegni kezdett.
Most sokáig nem jelentkeztem, aminek több oka is volt. Nyugi nem fogom mindet felsorolni, csak ízelítőnek pár.
Lusta vagyok. Bizony ez már 60 éve tény, pedig ha akarom, akkor összetudom kapni magam, mint a romlott tej a lábosban. Bizonyíték erre, hogy részt vettem egy csuda klassz dologban, amikor is 30 nap alatt kellet napi penzumokkal egy regényt összehozni. Bitang jó volt. Igaz, azóta se aludtam ki magam, mert ugye időm az vagy hajnalban vagy éjjel van. Amikor mások alszanak én meg nem. A legtöbb leütést több mint 40 ezret akkor teljesítettem, mikor behunytam a laptop felett és úgy negyedóra múlva megébredtem a Rammstein Ich will! számára, ami hirtelen megszólalt a fejhallgatómban úgy hajnali 2 kor. Mivel a kaland még folytatódhat, ezért erről majd akkor.
Aztán itt volt a szülinapom. Ugye jó eséllyel nem leszek újra 60 éves, max 100 év múlva 160 / KZS bristolszakértő és Barbi of Google a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül hívjam meg őket/ ezért ennek szerettem volna egy kicsit nagyobb figyelmet szentelni. De ugye magyar tervez, lengyel végez, így megint úgy jártam, hogy nem kaptam szabadságot a szülinapomra. Ugye az 50 -ik születésnapomat egy laza leltárral ünnepeltem még Dunakeszin az A betűs áruház barkács osztályán elsőáras elemeket válogatva. Igaz ekkor is kértem szabadságot, hogy most az egyszer legyen nélkülem egy leltár, amiben az én osztályom nem is érintett, de az akkori Nagy Asszony a kékes hajával azt mondta: Ez nem szanatórium! és beosztott. Igaz Ő nem jött be. De Ő már megtehette. Viszont piszok jó érzés volt, mikor hajnali 1 óra 5 perckor, mikor is ténylegesen 50 éves lettem Hercsel Bea bemondta a Boldog születésnapot! a hangosbemondón és mindenki jött köszönteni. Nagyon klassz dolog volt, meghiggyétek.
Most úgy gondoltam, hogy lengyel főnökömnek már márciusban jelzem szándékomat, hogy november 24-én szabadságot szeretnék, esetleg beosztás változást. Mert a főnököm 25 éves most múlt pár hete, ezért nagyon sok mindent tökéletesen elfelejt, főleg ha az nem lengyelül hangzik el. Ezért aztán minden hónapban, amikor a teljesen felesleges elbeszélgetések zajlanak, előterjesztetem a novemberi igényt és Ő minden hónapban meglepődött a dolgon. Szeptemberben azt mondta, meglehet valakik szabadságon lesznek. Októberben már tudta, hogy egy lengyel kolleganőm szabadságon lesz. Novemberben azt mondta, biztos nem jön össze ,mert hárman nem lesznek a hat emberből azon a vasárnapon. Aztán november 24-énazon az ominózus vasárnapon MINDENKI bent volt, és ezt az én kedvenc lengyel főnököm tudta. Igen ez oxymoron már volt ilyen, nem változott, a főnököm sem. Nos nem állítom, hogy aznap szedési csúcsot állítottam fel. Igazából az volt a legrosszabb, hogy belehazudott a pofámba. Nem először.
Aztán húzódott az írás amiatt is, hogy a nem kis bajban lévő cégünk új beosztást hozott létre, amivel nem jártunk nagyon rosszul, de a legrosszabbul mi jártunk. Valahogy a lengyel munkatársak nem. Vannak ilyen véletlenek. Így aztán kevesebb lett az idő, több a meló, a pénz meg maradt. Ismerős ugye? Mindenesetre egy jó tanács mindenkinek: Sose legyen lengyel főnököd!
Amúgy semmi változást nem érzek így 60 évesen. Ugyanúgy elfáradok estére, hajnali négykor ugyanúgy begörcsöl a lábam, igaz most már nemcsak a bal, meglehet ez ajándék, ugyanúgy felhúzom magam minden eszement hülyeségen ami bent történik, ugyanúgy a First Dates a kedvenc itteni műsorom és ugyanúgy fél hétkor megy el reggelente a motoros srác, akinek fixa ideája, hogy az ablakunk alatt kell reggelente a motort túráztatni. A Bakancslistám kiürült, most már csak elérhetetlen álmok vannak rajta. Az utolsó tétel, ami elérhető volt, az angol bor megkóstolása volt. KZS bristolszakértő szerint ilyen erővel öngyilkos is lehetnék. Mint amikor megkérdeznek egy gourmand-t Tudja mi az a halál? Mire azt mondja : Igen, főtt tojás mustár nélkül. A bor, amit akciósan 13 fontért vettem, ami úgy 5000 forint, az olcsóbb angol borok közé tartozik. Mert úgy 17 és 50 font között van palackja. És ez nem vicc. Egy jobb bordeaux-i az úgy 7-9 font között van. Egy igazi minőségi mondjuk Saint Emilion az 12-15 font. Egy nagyon testes argentin Malbec is elérhető 10 font körül és az aztán ott van. Az általam vásárolt Oxford Regatta by Brightwell Vineyard Oxfordshire vörös bor 2015 ös évjáratú volt. A színe csodás. A bukéja kicsit vékony. Nagyon finomra hangolt tanninokkal rendelkezett, vagyis nem volt egy vitriol cuveé. Hihetetlen tudással elkészített bor volt. Csak a napfény ereje nem volt sehol. Az íze vékony volt. Semmi igazán ütős nem volt benne. Egy vörös bortól elvárná az ember, hogy azért legyen ott a pohárban. Ne csak dumáljon, teljesítsen is. Ne csak felöltözve legyen jó, hanem amikor ott áll akcióra készen akkor ne azt mondják, hogy Haver ezzel kávét se fogsz kavarni. A lényeg, megvolt, köszönöm szépen. Egyszer jó volt. Tanulságos. Hogy többet erre ne költsek. Maradok a jó francia Malbecnél vagy más bordeaux-i fajtáknál.
Mint ahogy maradok az igazi angol tejes teánál, cukor nélkül. Mert az nagyon bejön nekem. Igaz egyelőre mindegy, hogy Tetley vagy Yorkshire tea esetleg PG, csak fekete legyen. Később biztosan alakulni fog, nem sietek vele, úgyis szólnak, ha abba kell hagyni. Mikor majd megjön a Kaszás és megkérdem egy teára van idő? Mire Ő : Attól függ mennyi rum van benne. Mert van, aki a rumjába kér egy kis teát. Én már fordítva teszem.
A teáról jutott eszembe, hogy arról nem írtam Nektek, mikor május 18 – án voltunk Bradford on Avonben a The Bridge Tea Rooms ban, ami egy ikonikus teázó hely, aki arra jár Bathtól 12 mérföldre, ne hagyja ki. A bejárat már fantasztikus. Úgy 170 centi magasságig tök jó. A felett kicsit kényelmetlen. Nekem három egész estés folytatásban sikerült bejutnom. A helyiség nagyon szuper. Mindenhol régi képek, porcelánok, fa mennyezet, falépcső és hagyományos XIX. századi ruhában a felszolgálók. Mint rendesen, itt sem lehet csak úgy beesni egy komplett angol tea délutánra. Mi is azaz Barbi előre foglalt asztalt és ehhez még az is kellett, hogy mit akarunk fogyasztani. Én a hasamat mondtam, de az nem volt az étlapon. Empire Full Afternoon Tea volt a neve annak, amit választottunk. Amikor leültünk kis türelmet kértek és hozták a tea lapot. Ezt úgy képzeljétek el, mint egy jobb étteremben a borlapot vagy az itallapot. Nem számoltam hányféle teát lehetett inni. Én a Jane Austin teakeveréket választottam. Mint kiderült ez volt az írónő kedvence, ő maga állította össze annak idején és ez a keverék fenn maradt. Tény, nagyon finom volt. A tea természetesen külön , szálasan jön. Aztán a forró víz. Cukor és tej van hozzá. Aki élve akar távozni egy ilyen helyről, a citromot ne emlegesse, legfeljebb torta formájában. Higgyétek el, egészen más íze van a teának, mikor frissen forrázod. Próbáljátok ki, kis szűrővel. A filteres változat ilyen helyen nem létezik. Hová is jutnánk?! Aztán kihozták a két tornyot,tea-trolley, amit minden valamire való kosztümös angol filmben láthattok. Hasonlóval találkoztunk már Westonban, de ez vert mindent. Egy csuda volt. Aztán kaptunk természetesen eperlekvárt, meg egy másikat, ami sok mindenre hasonlított, speciel lekvárra nem. Kis csészében clotted cream-et is. Ez hasonló a vajhoz, de teljesen más. Talán valami kenhető tejszínnek mondanám. A cornwall-i a legjobb. Nagyon sűrű, nagyon zsíros, nehezen kenhető, igaz a legtöbbször forró süteményekre kenik. Első sorban scone-ra, ami kevés zsiradékkal készült tejes tészta vagy sajttal a tetején vagy mazsolával a belsejében. Általában melegen eszik, van mikor kifejezetten forrón, tea mellé szinte kötelező. A clotted cream-et erre kenik és a legtöbben, köztük Őfelsége Bözsi még eper vagy narancslekvárt is tesz rá. Tény önmagában a fájdalom száraz kategória fűrészpor díjasa. Melegen sokkal jobb. Én a mazsolásat szeretem, mert a sajtos az olyan, mintha egy darab cheddart /ez itt Angliában szinonímája a sajtnak, mint otthon a trappista, csak itt ehető és vagy 10 féle van belőle, a tormás isteni/ elvittek volna felette. De rá alig került valami. A másik finomság a finger sandwiches. Ez tényleg nagyon apró szendvics. Ahogy KZS bristolszakétő mondta: Még mindig nagyobb, mint a legtöbb angol agya. Mivel Ő már brit állampolgár, biztos tudja. Elnézve a Brexit nevű mókát igazat adok neki. A szendvicsekben volt tojáskrémes, lazachabos, paté-s vagyis májpástétomos és természetesen uborkás. Az uborkás szendvics nélkül nincs igazi angol teázás. A szendvicsek mindig fehér kenyérből készülnek és mindig héj nélkül. Pedig abban van a vitamin. A másik szent dolog, hogy mindig lehet belőle harapni. Mindig. Még ha a kisujjad nagyobb is nála. Ha valaki bekapja egyből, mint Julcsi a legyet, az olyan megvető pillantásokkal találkozhat, mint az a riporter, aki összekeverte a krikettet és krokettet. Azóta is bujdokol. Amúgy amikor az angol krikett válogatott kikap, akkor minden újság a címlapon gyászol. Ha nyernek vagy esetleg megnyerik a világbajnokságot, akkor MINDEN, de tényleg minden erről szól. Nem lehet semmi fontosabb. Visszatérve a szendvicsekhez, én is haraptam belőle. Az ujjammal együtt. Ha már egyszer finger sandwich. Tényleg finom volt. Közben pedig a remekbe szabott porcelán csészéből jöhet a tea. Tejjel. Apró kortyokban. Nem hörpölni, meg cuppogni. Inni. Itt Britanniában országos tanulmány készült a tea készítésről. Komolyan. Harminc egyetem több ezer oldalon bizonygatta az igazát, hogyan is kell egy igazi angol teát elkészíteni. Az igazi vita azon volt, hogy a tej mikor kerüljön bele, de hatalmas ellentét volt a cukor időbeni elhelyezéséről is. Mellesleg ennek a vizsgálatözönnek a költségeit 70% ban az EU állta. Ezért is kell a Brexit. A végeredmény a következő lett. Előkészíteni a tea füvet, szűrőben vagy filterrel. Aztán jöhet a lobogó forró víz. Leönteni, adott ideig tea fűtől függően állni hagyni, utána cukor , ha kell vagy édesítőszer, bár ez több szerzőnél párbajra ad okot és a legvégén a tej, ízlés szerint. Errefelé a legkedveltebb a moslék színű tea. KZS bristolszakértő szerint: Azért kedves Gyuri, hogy mikor megjön a kaja ugyanúgy nézzen ki. Hogy mik vannak.
Vissza a tea-trolley-hoz. Különböző sütemények is jártak hozzá. Nagyon finom csokoládé torta szelet volt. Aztán tea-cake, ami aszalt gyümölcsökkel meghintett vajas tészta, sokszor nagyobb szeletben is adják, esetenként megpirítják és dzsemmel eszik. Aztán lemon cake vagyis citromtorta és persze Victoria sponge lekvárral, ami egy kicsit sűrűbb piskóta, nagyon finom. Alexandrina hercegnő, aki később Viktória királynőként uralkodott, hozta ezt a süteményt az angol udvarba. Ugyanúgy, mint a karácsonyfa állítás szokását. Echte deutsche wirtschaft! Jellemzően az angol süteményekre kicsit túltolják a dolgokat. Mindenből kevesebb is elég lenne. Ahogy Aliz szokta mondani, kétszer ragad össze tőle az ember adott része: érkezéskor és búcsúzáskor. Természetesen mindenek koronája a scone, ami forrón érkezett. Nekem a clotted cream már sok volt hozzá, de a Lányok valamiért imádták. Még a lekvár kinézetű önmozgó valamiből is adtak hozzá. Hogy mik vannak! Komolyan egy élmény volt, igazi angol dolog. Szépen komótosan, egy jót beszélgetve telt az idő és azt kell mondjam, még jól is laktunk. Tény, az uborkás szendvics újabb próbálkozása is lehullott rólam, mint szerelmes cserepes a tetőről, de az élet nem clotted cream-es scone eperlekvárral. Aki bővebben szeretne pontos adatokat tudni , annak:
www.thebridgetearooms.co.uk
Szóval ezt meg akartam osztani Veletek, mint az 59 ik évem egyik nagy élményét. A 60-ik év eddigi nagy élménye, hogy meglett az álom könyv, az álom autóról, ami mindig az fog maradni, ma kaptam meg: The complete catalogue of the Land Rover. Minden benne van, amit a Land Rover Defenderről tudni kell. Aprólékosan , részletesen. Az összes változat, még az is, amit Nepálban tákoltak össze és 6 azaz hat! darab készült belőle. Egyszerűen fantasztikus! A 60-ik jól kezdődik, csak így tovább!
Hamarosan karácsony, a mi fánk már feldíszítve áll és várja maga alá az ajándékokat. A karácsonyi dalok újra ömleni kezdtek Wham, Maryah Carrie, Kim Wilde és Shakin Stevens meg Paul McCartney esetleg Chris Rea. Az itteni népszerű rádió a Heart műsorvezetője azt mondta, ebben az évben új győztese lesz a legnépszerűbb karácsonyi sláger kategóriának. Biztosan így lesz, mert az eddig háromszor egymás után diadalmaskodó The Pogues and Kirsty MacColl sláger a Fairytale of New York-ot nem játszák. És persze a Love actually, az Igazából szerelem örök slágerét a Christmas all around-ot sem . Így könnyű! Ahogy Rejtő könyvében, Az elátkozott partban van, mikor Senki Alfonz megkérdezi Tuskó Hopkinsot, hogy a reggeli névsor olvasásnál hogy nem derült ki, hogy Tuskó nem is tartozik a századhoz? Én olvastam a listát – mondta Hopkins. Így megy ez. Azért aki meg szeretné hallgatni és nézni ezt a remek dalt:
www.youtube.com/watch?v=j9jbdgZidu8
A végén álljon itt Barbi of Google örök érvényű mondása így a 60-ik év kapcsán: Az a probléma, ami a születéseddel kezdődik, csak a haláloddal oldódik meg.
See you later!