Szerintem már többször idéztem a Guy Ritchie remek filmjéből a Blöff – ből azt a jelenetet, mikor is Dennis Farina ,aki egy New Yorki gengsztert játszik, közli az embereivel, hogy Londonba mennek:
-London?
-Igen, London. Anglia.
-London?
-London! Baromi ronda nők, borzalmas kaja, rohadt eső, kib…tt Mary Poppins! London!
Szóval az eső, mint angol ritkaság úgy került szóba, hogy megjegyeztem KZS bristolszakértőnek, hogy lassan csónakot kellene venni az autó helyett,de minimum egy kétéltűt. – És Te is lassan úszni fogsz és nem futni! – emlékeztettem. – Látod ezt? – tartotta a kezét a Napfény felé, bár napfény, az nem volt- Nem. Az ujjaid között az Kosz?- Nem kosz Gyuri, úszóhártya!- kiabálta, ami ritka nála, mint az angol gyerekek simogatása.
Ahhoz, hogy ezt megértsétek, néhány adalék. Britannia ugye óceáni éghajlattal rendelkezik, bár így Brexit után lehet, hogy már attól is függetlenek és szabadok. Ennek jellemzője, a hűvös, szeles nyár és az enyhe esős tél. Ezt meg lehet szokni, főleg annak, aki amúgy sem szereti az övvonalait olvasztani egy homokos tengerparton vagy egy nagy város valamelyik látványossága előtt sorban állva. Én kifejezetten szeretem, a hó hiánya az egyenes örömteli. Mondjuk, ha nem nekem kellene vezetni, jöhetne a havas idő is. De ebben a szezonban már nem jön. Pedig brit tudósok decemberben, januárban és februárban is őrült havazást jövendöltek, még EU pénzből / évi 3,1 milliárd eurót kaptak, de most már szabadok és függetlenek, EZT kapják pénz helyett/ . Nem jött be. Sebaj, ha a statisztikát nézzük, ötven százalékos eredmény. Helyette azonban jött a BPE vagy angolul BPR vagyis a Brit Permanens Eső , British Permament Rain. Nos kérem, mikor majd öt évvel ezelőtt idejöttünk és el kezdtünk valamit, amiről nem tudtuk mi lesz, de abban biztosak voltunk, jobbá tudjuk tenni, mint amilyen otthon volt, akkor a munkahelyemen, ami akkor a Redwood Farm étterem moslék kezelői és mosogatói pozíciója volt, némi takarítással, cipeléssel és mitnemcsináltmégezafószer megbízásokkal, Máté a magyar szakácsot megkérdeztem három nap folyamatos eső után, meddig fog ez esni. Máté azt mondta: – Most október van, akkor áprilisig. Komolyan jót nevettem. Ő meg komolyan nem. Még két perc után sem. – Nemár – mondtam. – De – bólintott határozottan.
Aztán KZS bristolszakértőt kérdeztem az eső dologról. – Semmi különös. Októberben el kezd esni. Aztán esik. Egy hónap után unalmas. Két hónap után idegesítő. Három hónap után egy fogpiszkálóval nyiszálod az ereidet. Szóval meg lehet szokni- felelte, igaz a remegő szemhéja és a szája széle nem ezt bizonyította.
Eddig komolyan elvoltam Miss Rain- nel. Mert tuti, hogy nő. Kitartó, váratlan dolgokra képes és baromira fel tud bosszantani, tehát nőnemű. Vagy lengyel. Ez a mostani év azonban erőteljesen rombolja az angolidőjárástutibuli álláspontomat. Valamikor október 10-én mondta a mindig mosolygó Laura Tobin az itteni Gaál Noémi, igaz Ő szűkebb mellesleg, hogy jön az Auda nevű vihar és bizony esni fog. Oké, hát jöjjön, úgy 80 mérföld per óra széllel, legalább izgalmasabb lesz. Aztán jött Bryan és utána a többiek. Most talán Jake nél tartunk, a fene se tudja, de tény, esik. Amikor úgy három hónap alatt kétszer látsz VALÓDI napsütést és nem a tv valamelyik miafrancez műsora előtt alszol el, ahol bojlertestű britek vadásznak occsó villát valahol Tenerifén,akkor az, mondjuk úgy, lelohasztja az embert. Amikor három egész napig nem esett, csak felhős volt az ég, lemostam Fruzsit, hogy lássa már más víz is van az esőn kívül. – Hogy a szivacs nőljön a kezedhez – jegyezte meg KZS bristolszakértő, mert biztos volt benne, hogy akkor megint esni fog. – Nem kell a babonákat komolyan venni – mondtam erre és felhajtottam a kapucnimat, mert esni kezdett. Szerintem ez tiszta véletlen volt, Barbi szerint előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett esőcsinálás, ami azért túlzás. Igaz ezt neki nem merem elmondani. Mert okosabb nálam. Szebb nálam. És erős karja van.
Azóta is majd mindennap esik. Néha sokat, néha keveset. Igazából az angolokat nem zavarja. A legtöbbször se sapkát, se kapucnit nem tesznek fel, és ez jó, mert végre hajat mosnak. Jótékony hatású ez a ruhájukra is, mert az is tisztul. Egy olyan országban ahol olcsóbb új ruhát venni, mint kimosni, ez nagy dolog. Amit semmilyen eső vagy vihar nem zavarhat meg, az a szombati autómosatás. Mert az kötelező. Szintén nem maradhat el, a már általam is emlegetett ablakmosás. Teljesen mindegy milyen idő van. Ha most kinézek az ablakon, akkor éppen esik és fúj a szél. Mikor megjöttünk a vásárlásból, akkor kicsit csendesedett és Aliz elhatározta futni megy az EndoMondo edzésterve alapján. Nem értek hozzá, kivételesen, de tervszerűen csinálja és sokkal vékonyabb, mint amilyen volt. Nem mondtam neki, hogy így kevesebb jut nekem, mert képes megsértődni ilyen apróságokon. Mondjuk lassan Ő is az lesz. Tény az a terve, hogy ősszel lefut egy 10K versenyt, én szurkolni fogok neki kávéval a kezemben. Szóval azt mondta megyek futni. Erre az eső felemelte középső felhőjét és leszakadt az ég. Hogy mik vannak. Persze Ő, mint egyszerű angol eső nem tudja, hogy ezzel semmit sem ér el, én 14 év és 28 nap után tudom, hogy úgyis futni fog. Így is lett.
Az eső szomorú hozadéka, hogy sok helyen árvizek vannak szerte Britanniában és mint mindig, most is a legszegényebb helyeken, mint Wales vagy Cumbria fent északon, vagy Yorkshire a skót határnál. Valahogy úgy van ez, mint ahogy a kínai mondás tartja Ne decse lao, ami azt jelenti, Az erőst terhelni kell. Na most a baj pont ott van, hogy ezek a vidékek szegények, alig negyede az egyfőre jutó GDP London és környékéhez képest. Mindig kapnak sok mindent. Főleg ígéretet. Meg megértést. Meg Boris Johnsont elmaradhatatlan Raszputyinjával Dominic Cummings-szal. Ők az utóbbi választáson sörrel ciderrel folyó kánaánt ígértek . Nos ami sok jelenleg arrafelé és folyik, az az eső. Van olyan város, ahol negyedik hete /!!/ áll a víz a város majd 80%-án és több ember vállalkozása már most lenullázódott és kérdés be tudja-e indítani valaha. Tewkesbury a Severn folyó mentén 46 napja úgy él, hogy hatalmas műanyag lapok és homokzsákok védik a Fő utcát és az így kialakított „árokban” kettő méter magasan hömpölyög a megáradt folyó. az emberek meg mennek mellette. Két csapadékmentes, szeles hét kellene – mondta az egyik polgármester, aki most egy lakóautóból próbálja irányítani a város életét, mert a hivatal víz alatt van. Nagy kérdés mikor lesz újra normális élet a városban és persze miből. Egyelőre központi forrás csak két dologra van pluszban: Boris Johnson nagy álmára az Északi Szuper Vasútra és a koronavírusra. Jelenleg 390000 ember él valahol máshol az árvíz miatt és 190 koronavírusos beteg van. Az arányok ugye mások. Igen, tudom, a koronavírus veszélyes, mert nincs rá vakcina, ám más is van, ami veszélyes, például, ha Tewkesburynél átszakad az a műanyag meder. A mérce akkor jó, ha mindenkinek egyformán mér – ahogy Matula bácsi mondja Tüskevárban.
Nem tudom és nem is akarom kikerülni a koronavírus dolgot. Itt is érezni a hatását. Meglepően szervezetten és összehangoltan léptek fel a hatóságok. Igaz voltak kisebb hibák, mint például az észak-olasz síterepről visszatéri diákokat egy Berkshire-i iskolában hazaengedték, majd MÁSNAP, miután már két óra lement, karanténba vitték őket. Itt egyébként ,aki fertőzött lett az vagy Olaszországból jött vissza vagy valamelyik kínaival találkozott, akikből úgy félmillió van Britanniában és úgy 100 ezerről nem tudják itt van-e vagy hazament vagy más néven már megint megjött. Itt is voltak Nagy Vásárlások, bár a No Deal Brexit készletek sok helyen még érintetlennek , ezért az itteni MINDMEGHALUNK slágercikk: a WC papír. Beszarás. Komolyan. Amúgy ma teljesen simán vettünk wc papírt, mert elfogyott, igaz CSAK /!/ két féle volt és a legolcsóbb fajta félrétegű minekezegyáltalán fajta nem volt. Vége a világnak. Ez ilyen kedves brit dolog. Boris Johnson is következetes mondja, hogy a COBRA, a kormány válság csoportja figyelemmel kísér mindent és teszi a dolgát. Aztán azt is mondta vasárnap, hogy volt egy kórházban és kezet fogott mindenkivel, mert utána fertőtlenítette a kezét és minden rendben lesz. Tegnapi sajtótájékoztatóján már közölte, bocsi, de Ő mostantól senkivel sem fog kezet, mert a kézfertőtlenítés az kevés. Ma reggel már arra hívta fel a figyelmet, hogy minden brit mosson kezet, bármit is csinál. Sziklaszilárd ember. Amúgy, KZS bristolszakértő, talán a Cheltemham kupa ,/ Ez itt az epsomi derby után a második legnagyobb lovas esemény és nincs az a vírus, ami miatt úgy 300 ezer ember ne legyen ott a hétvégén, amúgy fogadásokból úgy 1 milliárd szokott összejönni/okán élete nyerítését hallatta: -Gyuri bakker! Neked hány angol kollégád mos kezet egy kézbentartott füttyentés után? És szerinted nálunk hány orvos használja azt a gyengített cider utánzatot, amit alkoholos fertőtlenítőnek hívnak? Ha annyi muffint ehetnék, akkor éhen halnék! Mondtam neki, hogy azért a román és bolgár kollégák kézmosási hajlama is együtt mozog a britek idegenszeretetének szintjével. Erre Ő: – Az más. Aki olyan helyről jön, ahol az a kultúra teteje, hogy az ajtón nem mehet át először egy nő, ha van ott férfi, akkor mindenre képesek. Még aljasságra is. Ha akciós.
Szóval az élet és az eső nem áll meg. Sehol sem. Ugye amikor elmentünk pár napra Málaga-ba, mert ott meleg van és nincs eső, Glória, a helyi vihar olyan jégesőt produkált, hogy csodájára jártak a spanyolok és nem értették,mi miért nem lelkesedünk a dolog iránt. Szerintem az esőt is meg lehet szokni. Ja, nem. Biztos vagyok benne, hogy mikor a hó végén hazamegyünk, esni fog. Ha nem, akkor anyósom autóját lemosom. Csak hogy igazam legyen.
Barbi of Google szorgalmasan edz a lisszaboni fél maratonra, ami szintén a hó végén lesz. Annak idején mondtam: – Elkísérlek Benneteket! Mire határozottan azt mondta: – Gyuri ekkora áldozatot és még ekkorább szívást ne hozz nekünk. Nem mondom, hogy jól esett, de aztán inkább csak kortyoltam egyet a ciderből. Igazi cider szívó ilyenkor nem szól semmit. Legfeljebb annyit : another pint.
Azért volt egy mondása az esővel és árvízzel kapcsolatban, ami megérdemli, hogy közkincs legyen: Ha kinézel az ablakon és egy hód néz be rajta, akkor az ajtót se érdemes kinyitnod.
See you later!