„ Itt a tavasz; Duzzad a f… , a fiatal rügy”. Ez Nella néni nagy és örök mondása Bicskén, amit nejem mindig idéz, mikor eljön a régen várt évszak. Mivel Aliz nem szokott kipontozott szavakat használni /néha azért a lengyel antiszociális munkatársak elérik ezt, nekem egyszer sikerült 14 év alatt, csak úgy mondom/ ezért Nella néni is helyettesítő szót talált. Aki nem találja ki az eredetit, az nem tudja, miről marad le hölgy létére. Nella néni amúgy egy aranykezű és aranyszívű varrónő, anyósom örökös, aranykoszorús barátnője. Mellesleg kiváló cukrász, aki olyan Avar István buktát tud készíteni, hogy azért bármire képes az ember. Az ifjak kedvéért. Avar István a múlt század második felének egyik legnagyszerűbb színművésze volt, aki valami hihetetlen ötlettől vezérelve országgyűlési képviselő lett, és úgy negyven év után az első képviselő volt, aki NEM mel szavazott egy törvény során. Ekkor a zsenik zsenije, Hofi Géza átkeresztelte a képviselő fánkot Avar István buktára. Ettől függetlenül Nella néni képviselő fánkjára , ha valaki szavakat talál, az csak azért lehet, mert neki már nem jutott.
A tavasz nálunk Bristolban akkor jön el, mikor a Harbor Side- on már kint lehet a teraszon inni egy igazi Old Mouth cidert vagy jó Abbott ale-t. Amikor már pizzával teli szájjal üvöltöznek a brit fiatalok a The Stables- nél. Amikor leányok bárhol leguggolva telefonálás vagy chat-elés közben engedik le a felesleges hűtővizet. Amikor majd félmérföldes sor kanyarog a Za Za Bar nevű etetőhelyen. Amikor a Queens parkban először indul be a Néma Disco. Amikor újra azzal szembesülünk Chris haverommal, hogy a Bristol City megint egy hüvelykkel lecsúszik a Premiere League be való rájátszástól. Amikor a környéken virágba robban az összes „pinafa”, amit a hölgyek magnólia néven, a férfiak meg egyáltalán nem ismernek. Amikor végig Bishop Sutton-ig nárcisz ligetek sárgálnak vagy tört fehéren mosolyognak a sövények tövében, mert erre felé ugye árok nincs, nem is lehet senkit sem a szélén hagyni. Amikor megjön az első cheddar-i eper szállítmány Mr. Strawberry-vel, aki kurta Heyya- val szokott köszönni és akinek már öt éve nem tudom a nevét.
Ez az év kicsit más lett. Az élet meg nagyon más. A tavasz megjött, a virágok nyílnak, a „pinafák” szirmot bontottak és Mr. Strawberry is megérkezett az első cheddar-i eper szállítmánnyal. Csak a két raklap helyett egy felet hozott, mert most nincsenek iskolák, éttermek, szállodák és munkahelyek, golf klubok, akik örömmel rendelnék, mint eddig. Életünk ez a része zárva van. Az életünk nagyot változott. Nem mi akartuk, de mi idéztük elő. Mert bárki azt hiszi, hogy a Föld mindig mindent eltűr csak azért, mert mi vagyunk az Emberek, az vegyen még egy csomag wc papírt. Mert beszarás, ami van. Például, elvileg mi most szállnánk le Ferihegyen és egy fél óra után fulladási tüneteket produkálnék attól a három pogácsától, amit egyszerre akarnék megenni. Pedig pogácsa van, idő van. És mégis. Aztán tiszta ideg lennék március 24-én, mikor a Várfok utcán baktatnék a kiadóm fotózására és úgy négyszázhuszonegyszer mondanám el magamban, hogy mikor találkozom a Hölgyekkel, akiknek a könyvével közösen fog megjelenni A Jóember című könyvem,akkor érthetően és normál hangon mondjam: Kézcsók Hölgyeim, Schrauf Gyuri vagyok Bristolból. És másnap nagyon figyelnék kiadóm, Fejős Éva szavaira, aki a médiához való viszonyról adna tanácsot. Mondjuk arról, hogy övön aluli kérdésre nem övön aluli termék vagy szerszám emlegetése a válasz. Esetleg idézné Eszterházy Pétert, hogy : Egy bizonyos szint felett, nem megyünk egy bizonyos szint alá. Vagy mondjuk mit kezdjünk a rajongókkal? Mert szerinte biztosan lesznek. Mikor egy fél kiló ceruzababot mérek ki és megpróbálom úgy elhelyezni a dobozban, hogy a két sárgadinnye ne nyomja össze, nem szokott eszembe jutni, nem is igen hiszek ebben. Na de abban, hogy sokaknak tetszeni fog Norbi haver, aki Horvat őrmester, az egyik szereplő szerint nem egy hónaljból szalajtott hülye gyerek / a büdös bunkó irodalmi változat, mint az köztudott, mondaná Safranek a Macskafogóból/, meg a könyv is.
Most azonban jött, látott és mindent felforgatott egy szemmel nem látható, de szemmel láthatóan pusztító valami, amit vírusnak hívnak, pedig senki se kérte, hogy idejöjjön. „ Olyan ez, mint a pocsolyán keresztül száguldó BMW, a fene se akarta, mégis ott van” – mondta igen fáradta KZS bristolszakértő, aki a bath-i kórházban aktív felületkezelési asszisztens. Takarító. És van dolga bőven. Mert sokaknak már nincs. Úgy zártak be boltok, pubok és egyéb intézmények, hogy szinte felfogni se volt idő. Úgy változott meg egyik napról másikra az Élet, hogy mire kiposztolta valaki a facebook oldalára, már az ellenkezője se volt igaz. Sajnos mindez a legrosszabbat hozta ki az emberekből. Igaz, azokat a vegetációkat, akik tizenhat kiló csirkemellet vesznek egyszerre és amíg lehetett 120 tekercs wc papírt, NEM LEHET ÉS NEM SZABAD embereknek hívni. Ők a technológiai tudatlanság kétlábonfosokmindentől mintapéldányai. És ehhez jön a média, ami mindent hangsúlyoz és ugye kötelessége közölni, hogy hányan haltak meg, mennyit szenvedtek és mennyien fognak meghalni, ha túl csipős lesz a fasírt egy allergiásnak. Arról, ami a lényeg lenne, nem írnak. Hogy ez a vírus, nem halálos. Minél fiatalabb valaki, annál kevésbé. Hogy normális higiéniai körülmények között alig 20 % esélye van. Hogy milyen sokan meggyógyultak már. Hogy minden brit tudós még EU pénzből történt elemzése ellenére, NEM FOG egy évig tartani. Hogy bár ez háború, a kis genya ellen , ahogy KZS bristolszakértő mondta, DE a körülmények nem olyanok. Van termelés, van áru, van ellátás és ha nem lenne az sok lábközöttiörömforrásból szabadult vanguglimnemgondókodom borzalom, akkor nem lenne az, hogy olyan is vesz 160 darab wc papírt, aki eddig semmit sem használt, mert 1 fontért három gatyát tud venni a Primarkban, az itteni fedett kínai gagyi áruházban, akkor meg minek mosni?!
És ekkor KZS bristolszakértő nagyot kortyolva Az 1001 éjszaka meséje elnevezésű zöld teájából, ami valamiért bebarnult, azt mondta:
-Miattad van Gyuri a WC papír mizéria.
Volt már pár dolog az életemben, amin meglepődtem és eldobtam, ami éppen kézre esett, vagy kivertem mondjuk a fejemből, de ez olyan vastagra sikeredett, mint mikor négy éhgyomros feles után próbáltam kenyeret szeletelni ifjúkoromban, bármelyik kenyérből, ami előttem mozgott.
-Miattam?
-Mert Te mindig azt mondod: Aki tudását gyarapítja, bánatát öregbíti. Na most az emberek gyarapították a vírussal kapcsolatos tudásukat online, nőtt a bánatuk és ettől egyre jobban beijedtek. Ezért egyre több WC papír kellett. Tehát Te tehetsz róla – mondta és el se mosolyodott.
Addig is, amíg valahol felállítják, ahogy egy doki mondja könyvemben, a zsilettet, hogy lefejezzenek / Norbi a főhős mondja neki, hogy az guillotine, de ugye ők sem tudhatnak mindent /, én egyet tudok mondani mindenkinek. Legyetek Emberek. Legyetek Jóemberek. Együtt, egymásért. Együtt minden sikerülhet. Amikor valamiért harcol, tesz az Ember és nem valami ellen. Mert ezt a kis genyát le fogják győzni. Hogy utána mennyire maradunk Emberek, ez az igazi kérdés. Mert a Világ nem lesz ugyanolyan, mint volt. És hogy jobb lesz-e, az rajtunk fog múlni. Mennyire térít észhez minket a Föld jókor jött taslija. Mert Ő volt, az biztos. Legyetek most is és utána is jóemberek. Mert az mindenkiben ott van. És elő kell jönnie, mikor a legnagyobb szükség van rá. Tessenek hinni benne. Tessenek tenni érte. És ha megjelenik A Jóember tessenek elolvasni.
Barbi of Google kísérleti alany lett munkahelyén, ahol biztosításokkal foglalkozik és most otthon, mint Home Office dolgozó adja a tanácsokat fogadja a panaszokat. Idézem Őt magát: Az, hogy egy ügyfél mekkora marhaságot mond, teljesen független attól a helytől, ahol éppen leesik az állad tőle.
See you later!