„- A várakozáson kívül egy dolog van, ami jobban idegesít: az anyósom!” – mondta annak idején Hofi Géza örökös zseni, annak ellenére, hogy köztudott volt jó viszonya az anyósával. Én sem mondhatok mást, az anyósom, Zsuzsa, az Első Számú Olvasóm, kritikusom, a Legjobb Pogácsa készítője és még lehetne sorolni jó tulajdonságait, kezdve azzal, hogy nélküle nem lenne a nejem. /Ne feledjük, hogy Gyula, az apósom is jelentős szerepet játszott a történtekben!/
A várakozás az nekem sem az erősségem. Muszáj dolog, fegyelem kell hozzá, meg sok minden olyasmi, ami az én egyéniségemet elnézve /ige, van!/ nem a VIP páholyból neveti végig az életemet. Nehezen megy . Néha kicsit könnyebben, mikor elfelejtem, mire várok. Vagy nem akarom tudni. Vagy tudom, de nem sejtem.
Amikor a kislány a buszmegállóban megkérdezi az anyját, miért van nagy hasa a néninek:
-Gyereket vár, azért.
A kislány bólint, megértette. Aztán oda megy egy nagy darab férfihoz és megkérdezi:
-A bácsi mire vár?
-Én buszra, kislányom.
-Meg is látszik.
Rajtam mostanában csak szimpla idegesség látszott, mikor is vártam, hogy könyvem, A Jóember megjelenjen e-könyv formában. Ha már egyszer Mrs. Covid akkora csulát csobbantott csendesen a csöbörbe, ami az életem, hogy a világ megállt és csak vár, mint autók a hibás közlekedési lámpánál. Ugye a papír alapú, színes, illatos / a világ második legjobb illata!/, szélesvásznú kiadásról le kellett mondani egyelőre. Így maradt ez a lehetőség. Ami még nem volt a magyar könyvkiadás történetében, hogy három új magyar szerző egyszerre mutatkozzon be e-könyv formájában. Aki azt gondolja a három új magyar szerző az Székely és Nagy és a György, az fusson egy büntetőkört síléccel, maszkkal a betonon. Két tettes társam is van a megjelenés okán Szénási Kriszta Születésnap és Fodor Zsana Elhúztam, Anyátok! című könyve, ugyanakkor jelennek meg, mint A Jóember. Nagy dolog ez, még így is!
Arkagyíj Rajkin, szovjet művész jut eszembe, akit talán még az én korosztályom ismert, a mostaniak meg nyomogatják a guglit ki is az. Nos ,neki volt egy nagyon jó kis előadása, amiből mindig azt hozta ki, régen mennyivel jobb volt, mert ami most van, az nem az igazi. Válámi ván, dé ném az ígazi! Ez volt a poén. Hogy régen volt húsz méter hó és mínusz negyven fok. Az igen! „Ném mondom, válámi móst is ván! De ném az igázi!” Persze nem az igazi az e-könyv, a mostani helyzetben azonban a legjobb megoldás. Na de mikor lesz már?!
Úgy nézett ki, húsvét előtt meglesz. Aztán jött egy kis gebasz. Ez utóbbi kifejezés nem a gerinc bántalmak szaporodására utal. Akkor már naponta nyomogattam minden létező elektronikus eszközt, hogy az Erawan oldalán mikor nem azt írja ki, hogy A termék nem elérhető! Szerintem se a vízforraló, se a termosztát nem értette mit akarok a nyomogatással és a fogkefém is csak zümmögött, igaz egyre haragosabban. Ahogy lenni szokott, mindenféle gondolatok, mondhatjuk síkvizi nehézpáncélos hülyeségek cikáztak az ember fejében a négy uborka, két kiló banán, három jégsaláta mellett. Ennek aztán az lett a következménye, hogy három uborka lett, négy kiló banán és két jégsaláta vagyis kezdhettem előlről az egészet. Ezen persze felhúztam magam és azt mondtam: – Gyurka nem lehetsz ennyire hülye! Aztán optimistán mondtam magamnak: – Dehogynem! A munkahelyemen átlag úgy 5-6 mérföldet gyalogolok 9 óra alatt. Ebből úgy 2 mérföld teljesen felesleges, ám szükségszerű egy olyan országban, ahol a hatékony és logikus szó, kifejezés vagy egy félreértés során róluk elnevezett cider teljesen ismeretlen fogalom. Legalább annyira, mint mondjuk lengyel vagy bolgár munkatársainknál a Hölgyek tisztelete. Az elképzelhetetlen, hogy mondjuk az ajtóban előre engedjenek egy Hölgyet. Még nőt se. Az viszont elképzelhető és alkalmazandó, hogy a nő fogja az ajtót, hogy az Ura bemehessen. Vagy az, amit nemrég láttam a fehér-piros versenyzőktől, a biotolatóradar. Mindegy esik, fúj, az orkán Boris Jonhsont kerget keresztül egy parkolóban / az biztos, ahaja ugyanolyan marad!/, az Ura bekapcsolja parkoláskor a tolatóradart, vagyis kiküldi a feleségét, nőjét, aki aztán irányítja hogyan parkoljon. Nagyon takarékos megoldás, két bio joghurttal elmegy vagy nyolc órán keresztül. Erre én nem lennék képes.
Viszont a saját hülyeségem miatt képes voltam a felesleges mérföldeket megnövelni és úgy rohangáltam fel alá, mint forint árfolyam attól függően ki mit mondott éppen. Borzasztó érzés. Mert ugye a könyv az az én gyerekem, naná, hogy azt szeretném, hogy sok embernek tessen! Szeressék, olvassák, beszéljenek róla, esetleg emlegessék SZAR –nak vagyis Szenzációs Alapvető Remekműnek és ne mondják ugyanezt kisbetűvel, mint ami az elfogyasztott termékek kisebb hányadú távozó végtermékét jellemzi. Aztán jöttek olyan villanások, hogy egy nagyon sikeres szerző oldalán megjelenni egy alapvetően más irányú könyvvel nem azt jelenti-e hogy annyi esélyem van, mint egy törött hintalónak egy túlsúlyos gyerekkel a nyergében az epsomi derbin? Ilyenkor úgy este nyolc felé már sík ideg voltam, senki el nem olvassa majd, úgy fogják elfeledni az egészet, mint ami nem is volt, soha többé mást nem fognak kiadni tőlem és Éva, a kiadóm keresztbe teszi két mutatóujját, hogy a Gyuri féle rontás ne érje el. Az 5 fokos melegtől ekkor komoly vízmennyiségek folytak le a hátamon és volt olyan is, hogy egyszerre két „labda” a vízben volt, ami tilos ugyan vizilabdában, de nem tilos mikor az idiotizmus tombol valakiben.
-Oké Gyuri. Tudjuk, hogy nem vagy százas. Néha ötven sem. De ha így folytatod, akkor kölcsön kell kérned, hogy ne legyél mínuszban – mondta KZS bristolszakértő, mikor volt ereje meghallgatni az általa csak rinyának hívott mondandómat.
-Legalább Te értsél meg – kértem.
-Megértelek. De ettől még hülye vagy – zárta le a higgadtság szobra KZS bristolszakértő.
Aztán április 21-én megtörtént. Felkerült az oldalra, kapható lett. Párszor megnéztem, nejem azt hiszem a huszonhetedik alkalomnál vette el a mobilom és a tablet akkor már ismeretlen helyen tartózkodott. Biztos vannak szavak, amik leírhatják, milyen érzés. Én még nem találom egyiket sem, meglehet ,erősebb szemüveg kell hozzá vagy józan ész. A szemüvegre nagyobb esély van.
-Na volt ágyúdörgés?Cseng a füled tőle? – hívott fel KZS bristolszakértő.
Közöltem vele:
-Lehet, hogy konzervatív vagyok, de a jelenlétemben ne sütögesse senki se az ágyúját. A másét meg főleg!
-Van olyan Gyuri, hogy Te nem ARRA gondolsz?
-Nincs.
-Amúgy a rossz füleddel hogyan hallod meg a Te kis pukkanásodat?
Ez volt az a pillanat, mikor megesküdtem, soha nem beszélek többet KZS bristolszakértővel. Még hogy az ÉN fülem rossz!! Ezt el is mondtam Barbi of Google-nek, akit szintén értesítetem a megjelenésről. Mire Ő rezzenéstelen arccal mondta:
-A jobb füledre nagyot hallasz. A balra egészen kicsit. Ami meg pukkan, az messze van tőled. Szerintem logikus.
Ennyit a megjelenésről. Nagyon örültem. És persze mindenkinek elküldtem a hírt és kértem, aki tudja, szeretné az olvassa el és mondja meg, tetszett-e vagy sem. Aztán megint vártam. Egy nappal a megjelenés után, még semmi reakció nem volt. Mi a jó fene tart ilyen sokáig? Nem tudtok elolvasni 310 oldalt egy nap alatt? Ugyan mi a jó bársonyos bélafingató bongyorbutaság gátol meg ebben Benneteket? Senki? Komolyan? Dolgoztok?! ÉS?!!! Én is, mégis olvastam már! És miért lennék türelmetlen?! Nejem nem próbált nyugtatni.
-Ha most az van soron, hogy feleslegesen téped a nem létező hajadat és az én idegeimet, akkor maradj az elsőnél.
Másnap jött A jelzés Andrea „hugomtól” aki talán elsőként vette meg A Jóembert. Azt írta „najonjóteccik!” és hogy „sírok, te mocsok!!”. Nagyon jól esett. Négy nap múlva, Rami írt egy kicsit hosszabban és megígérte a következő könyvemet is elolvassa. Ekkor azért kicsit engedett a görcs és már nem hasonlítottam egy 220 által összerántott kupacra. Ezúton is bíztatok mindenkit arra, hogy a szerzői oldalamon üzenjen nyugodtan, hogy tetszett neki a könyv. Amennyiben mégsem, akkor viszont legyen kedves nem foglalni a helyet ezen az oldalon mások elől és véleményét az eztnemolvassasenki.hu oldalon fejtse ki. Köszönöm.
Van egy anekdota Karinthy Frigyesről, aki találkozik egy barátjával és megkérdezi:
-Olvastad az új könyvem?
-Igen.
-És tetszett?
-Lehetek őszinte?
-Ne legyél – mondta Karinthy és tovább ment.
Legyetek őszinték. Komolyan. Nyugodtan. Aliz vett pluszba papírzsebkendőt és van fél tucat textil zsepi is, lesz mibe zokognom. Van a kis kertünk műfüves része mellett egy szebb időket és jobb leveseket is megélt fazék, ott elő tudom állítani alacsony költséggel és hatékonyan a hamvaimat, amit mindössze négy métert kell arrébb vinni, hogy a kapualjban lévő huzat segítségével szétszóródjon.
Tudom, jó páran vagytok, akik inkább megvárják a papír könyvet. Éva, mint mindig, nagyon optimista és már júniusban gondolkodik. Szóval meglehet ,nem sokat kell várniuk. És akkor még több emberhez eljut a Jóember. Mert Jóemberre és szeretetre mindig szükség van. Azt kérdezték, hogy kinek ajánlanám a könyvemet. Azt mondtam:
– Azoknak, akik szeretik a Jóembereket. Azoknak, akik nem, most megszerethetik Norbi havert, a Jóembert. Azoknak, akik, szeretnek sírni. Azoknak, akik szeretnek nevetni. Azoknak, akik szeretik a kalandot. Azoknak, akik fentiek közül egyiket sem szeretik, azoknak pláne.
Tudom én is, hogy nem tetszhet mindenkinek. Mert vannak, akik az ilyen könyveket elkerülik, mint politikus az egyenes beszédet. Aztán aki csak egy féle könyvet olvasnak, mint például betétkönyv. Értem. Csak meg nem értem . Pedig Barbi of Google megállapítás tökéletes:
-A legédesebb mangó sem ér semmit, ha oroszlánokkal akarod megetetni.
See you later!