88. BRISTOLT LÁTNI ÉS AZ ADFWS LTD. | Székely Nagy György

„- Azt mondtad nem beszélsz velem –közölte rezignáltan KZS bristolszakértő, úgy három és fél milliméteres szájjal és igazi „pusztujjámá” nézéssel.

– Úgy is volt. Úgy két másodpercig, amíg leírtam.

– Gyuri te egy ujjal pötyögsz. Amíg a vesszőt megtalálod, az két perc.

– Annál azért nagyobb.

– Kivételesen a laptopon lévő vesszőről van szó.

– Aha. Bocs a nem beszélek Veled dolog miatt. EBA.

– Hogy mi van?

– EBA. El Borult az Agyam!

– Na figyuzzál egy kicsit aranypofa vérnyomás taszajtóm! Az összes életben, ahol nem tudlak elkerülni, NE HASZNÁLJ kib…tt rövidítéseket! WTF,FYI,DIY és OMG soha ne kerüljön velem szembe. Egyszer írjál egy olyan regényt, amiben néha rövidítésekkel beszélgetnek, hogy mindenkinek világos legyen, milyen hülye vagy. HTV!

– Oké. Értem, de mi az a HTV!?

– HÓCIPŐM TELE VAN!-és bontotta a kapcsolatot.

Pedig pont meg akartam ígérni, hogy oké fogok ilyet írni, A SLAG című negyedkész akármiben már idegesíti az Emberiséget hasonlóval a főszereplőm. Őt amúgy egy volt kollégámról „mintáztam”. Ahogy mondani szokta : Mindmeghalunk. /Aki már tudja ki az, még ne árulja el. Nekem se!/

A címben ezek után direkt rövidítést alkalmaztam, hogy KZS bristolszakértő és Mrs. Covid könyörtelen pusztítója a bath-i kórházban, a fertőtlenítő szeres gumikesztyűs lögybölésen kívül másra is gondoljon. Mondjuk Anyukámra, akinek a nyugalmát megzavaró tényezőt, lásd még Gyuri, köszönheti. Amint a fenti sorokból kiderült, imádom a nőt! És szerintem ez kölcsönös. Érzem.

Szóval. A cím lefordítva Arthur David Food with Service Ltd. Ez a cég neve, ahol dolgozom négy éve , Aliz pedig két éve. Páran tudatták velem, hogy írhatnék többet angol dolgokról. Tudom a MUNKA mint kifejezés és tevékenység nem igazán angol dolog, ám egy családi angol cég röpke bemutatása nagyon is az.  Az Arthur David, ahogy hívni szoktuk, egy családi cég. Még a mostani tulaj Arthur apja kezdte el és Arthur, akit óvjon meg az összes hivatalosan vagy csak sutyiban létező Isten Mrs. Covid látogatásától, folytatta. Egy Bedford teherautó / ma is megvan és működik, bizonyítva, az angolok tudtak működő képes autókat gyártani, anno/ platójáról kezdtek a környező településeken zöldséget-gyümölcsöt árulni. Aztán lett egy kisebb fészer a farmon, ami mostanra egy évi 50 millió fontos / kb. 20 milliárd ft/ üzletté lett. Igazi családi vállalkozás. Arthur öt gyermeke közül kettő is a cégnél dolgozik. Az egyik, az ügyvezető igazgató. A másik pedig sofőr. Komolyan. Az egyik legjobb, a vevők imádják. Ő az, aki egy telefonhívásra vasárnap 11 órakor beül a Mercedes 313 as Sprinterbe és elviszi a kért termékeket. Mindig lehet rá számítani. Az ügyvezető igazgató fia is nálunk dolgozik, vevőkkel tart kapcsolatot, új vevőket szerez, új területeken próbálja növelni az Arthur David ázsióját. Aztán több unoka is dolgozik egészen egyszerű munkakörökben, mint targoncázás, árupakolás. Tom és Jack a nappalos műszak oszlopai. Komolyan.

Amikor Mrs. Covid úgy döntött, hogy páros lábbal rúgja fel az asztalt, amit eddigi életünknek hívtunk, az Arthur David nehéz helyzetbe került. Ugye mi egy nagykereskedésként működünk, különböző iskoláknak, idős otthonoknak és vendéglátó cégeknek szállítottunk ki különböző termékeket. Amelyek közül most sok bezárt. A kórházak és otthonok nem tartják el a céget, így jött az ötlet a házhozszállításra. Tessenek belegondolni: tíz nap alatt a cég átállt a házhozszállításra. Közben 375 embert tettek az állam által fizetett 80%-os fizetést biztosító státuszba. El senkit sem küldtek! Ez az Arthur David-nél sosem volt cél és most sem az. Amikor valakinek bármilyen ok miatt változtatni kellett a munkáján, akkor mindig találtak alternatív megoldást. Most kiválasztották azt kb. 30-40 embert, amelyik viszi tovább a céget.

A vezetők száma minimálisra csökkent, pedig látom naponta, hogy nem elmennek a munkától, hanem odamennek. Ritka dolog ez Britanniában. Aztán a csoportvezetők, menedzser asszisztensek száma csökkent úgy mínuszba. A cég működik, azóta is.

Amikor valami új elindul, akkor először mi jön mindig?

-Hogy Te jobban tudod és beleszólsz – mondja nejem, de nem mindig kell ezt elhinni. 95%. Ez nálunk a bűvös szám. Mindenben. Hm.

A problémák. Mivel angolokról van szó, akiknek a hatékonyság és a gondolkodás az Oxford University Collins értelmező szótárában is csak széljegyzetként, apró betűvel található, ezért nem ment könnyen. Volt mikor a teljes igazgatóság, az a három ember és minden még dolgozó menedzser a rendeléseket szedte, komolyan akadályozva minket, akiknek ez a dolguk. Ám bitang lelkesek voltak. Jó volt látni őket, ahogy loholtak, cipekedtek, kocsit pakoltak, háromszor mentek el egy krumpliért, mert háromszor mondtuk, Sorry that is not good. Akkor egy Oh Sorry! és ment újra. Fantasztikus Csapat voltunk! Amikor kiment az utolsó rendelés, szó nélkül RENDET raktak maguk után és Phil David az ügyvezető igazgatónk, meg a többiek egyenként mindenkinek megköszönték a segítséget, a munkánkat. Lehet így is.

Aztán jöttek az ötletek, hogyan lehet jobban, még jobban, a vevők igénye szerint. Így lettek a különböző hús csomagok, amit egy a környéken híres hentes állít össze. Aztán jöttek a MI csomagjaink, amikben zöldség-gyümölcs, tej, kenyér és még sok minden van, egységesen 30-35-40 font értékben. Ezek nagyon beváltak. Később jött az üdítő, Fanta, In-Bru és a többi. Érkeztek a csokik, a reggeli cereáliák. Most már mosópor, tampon, sampon és egyéb tisztítószer is van. Phil ötlete volt a palánták, a virágok a hozzá való földdel együtt való árusítása. Mind mind arra szolgált, hogy működjön a cég, ne álljon le, legyen munka folyamatosan.

A Facebokk oldalon mindig van valami akciónk, hirdetésünk. A vevőszolgálatunk eddig is remek volt, a Lányok most még jobbak. Például: Aliz regisztrált a honlapon, lássuk, hogy is megy ez a dolog. Aztán kapott egy értesítést: Látják, hogy regisztrált, de még nem rendelt és ha ennek az az oka, hogy elakadt vagy nem ért valamit, akkor ezen és ezen számra telefonáljon vagy ezeken az email címekre írjon. Aztán egy vevő írt a Facebook oldalra, hogy miként tudna hozzátenni a rendeléshez. Mire elolvastam már ott volt a válasz telefonszámmal névvel kit keressen, megoldjuk. És természetesen meg is oldották!Fantasztikus.

Biztosan nem közismert, de mindig agyalok dolgokon és vannak ötleteim. Ezzel Alizt is megfertőztem és az egyik futásából azzal jött haza, hogy támadt egy ötlete hogyan tudnánk több vevőt szerezni, tudatni kellene Jon Evans-szel, aki az un. kereskedelmi igazgató. Na ja! Amit az angolok nem szeretnek, ha másnak van ötlete. Ha az az illető nem angol, akkor végképp elzárkóznak, mint Boris Johnson a józan észtől. Jon amúgy minden nap ír egy emailt a dolgozóknak, hogy tisztában legyenek a cég helyzetével. Hogy az bizony nem Rose is in the bed. Tud lelkesíteni. Tud érthetően elmondani dolgokat. És akiket érdekel, azok meg is értik. Nem lenne jó politikus az biztos. Mivel nem volt idő megfutni az ilyenkor szokásos köröket, tehát találni egy angolt, aki mint sajátja előadja Aliz  ötletét, nejem merészen leírta az ötletét egyenesen Jon-nak. És kérem! Ez a Mrs. Covid, hogy fagyjon örök mosolyra a szája folyékony nirtrogénben, ezt is elérte: Jon válaszolt, a mai hírlevélben már Aliz név szerint benne volt, hogy milyen jó ötletet adott és hogy ezt megvitatják a heti találkozón. Híztam vagy két kilót /na jó, hármat, de az utóbbi a lekváros fánk volt. Vagy a csokis mazsola. Esetleg a csokis keksz. A mogyorósból csak egy csíkot ettem, az nem lehetett/ és megint rettenetesen büszke voltam a nejemre! Hogy miket tud, arról tudnék mesélni sokat és hosszan, ám ez a tette, a forradalmi jelzőt is kiérdemli! Szép volt Aliz!

Természetes, ahogyan múlik a pánik vásárlás, mivel mindig kapható és nem drágábban, mint előtte, a nagy cégek házhoz szállítási kapacitása is nő, ezért a vevőszámunk csökken. Sajnos. Viszont! A cégünk megint újabb és újabb ötletekkel jön elő, miközben a nagybani üzletágat is fejleszti, egyre több helyre szállítunk. Mindig előre megyünk. Néha nehéz, néha kicsit kanyarogva, de a cél közös: az Arthur David maradjon talpon és legyen megint olyan vagy jobb, mint volt.

Mindennapok. És minden nap valóban előre kell menni. Mert a jövő az egyetlen igazi motiváció. Mikor kitűz valaki egy célt és EL AKAR JUTNI oda. Még nem tudja hogyan, még nem tudja mivel, de ott akar lenni. Nos az Arthur David Food with Service Ltd. ilyen és mi büszkék vagyunk arra, hogy ott dolgozunk. Remek és ritka érzés. Néha mondjuk egymásnak, emlékszel volt egy kis ideig otthon is ilyen. És az is ugyanilyen jó volt. Csak itt folyamatosan jó, nem csak egyszer. Így megy ez.

Sokszor mondják, a csatákat fejben kell megnyerni. Hogy használd a fejed, KZS bristolszakértő ötleteit ezzel kapcsolatban, most hely hiány miatt nem fejtem ki. Csatolom viszont a Home Office Lady-jének, Barbi of Google megállapítását:

-A legtöbb dolog azért fejben dől el, mert ott van a legnagyobb üres tér.

See you later!