Kettő dologból lehet tudni, hogy szabadnapunk van. Na jó, háromból. Esetleg négyből.
-Sosem értettem, hogy miért erőlködsz a matekkal, mikor annyi közöd van hozzá, mint árvaháznak a szülői értekezlethez! – mondta KZS bristolszakértő, aki holnaptól ,június elsejétől visszatér eredeti beosztásába és a kórházában lefújják „ A Mrs.Covid szívat minket „ akciót. Így már csak napi 8 órát fog dolgozni és a hétvégéje szabad lesz. Elvileg. Mert azért ez Britannia, amit a Kazalhajú Populistán keresztül egy Gonosz Zseni irányít. Tök jó, hogy máshol ilyesmi elképzelhetetlen.
-Én tudom, mikor van szabadnapod. Amikor nem hagysz békén és a messengeren keresztül akarsz beszélni velem, ami ugye abból áll, hogy Te beszélsz.
-Ez ilyen formában nem igaz!
-Más formában?
-Más formában elképzelhető.
-Bizony- mosolygott KZS bristolszakértő és bontotta a vonalat.
Már sokszor gondoltam arra, hogyha tudna kötni, akkor az életben nem lenne soha semmi készen, amit csinálna, mert a bontás a mániája. Jó hentes lett volna. Amúgy írásban közölte: Amíg nem hozod a könyvedet dedikálva” A Legkedvesebb barátnőmnek, sok szeretettel, mert Ő egy Jóember, aki még mindig kibír engem” , addig ne is kerüljek a szemem elé. Ekkor javasoltam, hogy talán fordítson hátat, de ekkor megint bontotta a vonalat. Nem értem ezeket a dolgokat. Ám KZS bristolszakértő is olyan, mint minden Nő, nem megérteni, szeretni kell őket./Amúgy Oscar Wilde. Mint az köztudott!/
Na akkor az a pár dolog, amiből kiderül szabadnapos vagyok. Aliz chipset eszik. Ez tuti. Cheddar and Onion crisps 150 g. Kettő. Az egyensúly miatt.
Egy nyakig begipszelt pasas fekszik az ágyon. A mellette fekvő megkérdezi:
-Maga miért került kórházba?
-Elvesztettem valamit.
-Komolyan? Mit?
-Az egyensúlyomat.
Aztán Gyuri csokis mazsolát csipeget, miközben a The Americans utolsó részeit nézi. És a legfontosabb: megy a mosógép. Mindig. Beépített mosógép van rögtön a konyhában. Mosogató, alatta tisztítószerek, tartalék fogkrém, tusfürdő, súrolószer, nemtudommirejódemegvan flakon, James, a pók, aztán mellette a mosógép. Ami szárít is. És ez baj. Mert az egy dolog, hogy a szárító program 3 órás, de a szolid 48-as zoknimat leküzdi 42-esre. Csak a lábam, az marad 47-es. Vagy 48-as, nem szoktam számolni. És a gatyóm! Amibe aztán csak fél csomag fér. Viszont a két gatyóhoz nincs négy lábam!
-Mindig a kifogások- szokta ilyenkor lenézően mondani a nejem.
A mostani hétvégét már nagyon vártuk. Elhatároztuk, hogy KZS bristolszakértő és Barátai nyomán mi is felkerekedünk és kicsit körbenézünk itt a Cotswolds , szűkebb lakóhelyünk szélén. Nem azért nem lett belőle semmi, mert lusta vagyok. Mert ez igaz, ám a fő ok nem ez volt. Mrs.Covid és az Őt körbelihegő média miatt a tv és rádió használata minimálisra korlátozódott nálam, mert piszkosul elegem van abból, hogy Bill Gates ad 300 milliót a vírus elleni harcra, aztán a Microsoft piacra dob egy Virus, vírus mond meg nékem, ki a leghülyébb e vidéken ! szoftvert és keres vele 3 milliárdot. Azta! És még hüledezzek is, hogy mekkora emberbarát a fickó! Meg amit a ló lenget! Azért az a döbbenetes tömeg, amiket mutattak pl. Dorset-ben a tengerparton, leendő temetkezési helyemen a Durdle Door-nál, ahol helikoptereket is bevetettek, hogy a tömeget oszlassák, aztán képek arról, hogy Bristol egyik kedvelt helyén Long Ashtonban nem fértek el az emberek, kedvünket szegte. És persze ne feledjük KZS bristolszakértő beszámolóját:
-Egy rohadt klotyó nincs nyitva! Sehol! Az útszélen hagytunk mindent, amit már nem akartunk magunkkal vinni!- panaszkodott és meg tudtam érteni, mennyire borzasztó lehet kedvelt dolgok elvesztése.
Tehát maradtunk itthon. Viszont Az ismerd meg Kingswood-ot! mozgalom keretében mászkáltunk a környéken. És ekkor világosodott meg a dolog. Igen, levettem a napszemüvegemet, kinyitottam a szemem, de most komolyan. Tudtam mi hiányzik. Az autók füstje. Olyan tiszta lett a levegő, hogy amikor munkába megyünk vidékre érezni egy új illatot, amit Aliz elnevezett Eau de Village-nek és én csak trágyaszagnak titulálom és megkérdezem a nejem, a régi reklámmal szólva:
-Metánt bírod?
Hiányzik a sokszor elátkozott tömeg. A hömpizés. A sok bojlertestű brit hölgy változatos tetkóikkal, négy-öt gyerekükkel, akik közül majd mindegyikről tudja ki az apja. Pár száz morgó, Kurvááá!-t hangoztató lengyel. Kihalt volt az utca, mint annak idején Budapest, amikor egy népszerű sörözőben ketten voltunk a haverommal és a pincér azt mondta, úgy rendeljünk, hogy utána vagy két órán keresztül nem fog hozni semmit.
-Mert csak akkor jön az utánpótlás? – érdeklődött Attila haverom.
-Addig tart a film.
-Milyen film? – néztünk egymásra, de nem kaptunk választ.
Aznap este a Magyar Televízió leadta A halál ötven órája című filmet. És Budapest kiürült. Mrs. Covid sehol sem lett volna, szégyenében maga mászik vissza egy kémcsőbe.
Tehát a csend. A kihaltság. Persze ahogy BoJo mondta: A Tower nem szalad el, majd jönnek újra megnézni! Csak nem mindegy mikor. Mert meghiggyétek: Bristol gyönyörű. Amikor felnézel a Park Streeten és nyüzsög a diákoktól, meg szinte sárga a sok kínaitól. Aztán a Harbor Side, ahol a sok pub, söröző és étterem mindig tele van és bizton látni olyan fazont, aki önti a cider-t a szájába, csak közben elfordul és úgy magyaráz. A Church Road, ahol szakaszosan vannak a jesszusom! népek. Feketék, fátyolosok, aztán virtigli román romák, néha A barna száz árnyalata! jut eszembe róluk, és az Aldi környékén tuti találkozol egy tucat elégedetlen lengyellel. Mert az elégedett lengyel, az oxymoron. Méretes. Elmenni szép cotswolds-i helyekre, ahol senki sincs, legfeljebb egy januárból visszamaradt lejárt szavatosságú, akciós kínai turista csoport, nem élvezet.
Így aztán maradtunk. Megvolt a séta, Hanham és Kingswood, aztán vissza. Mert egyrészt a lábaim nem a legújabbak. És KZS bristolszakértő ígért újakat karácsonyra az ottani turkálóból /talán prosectura néven jobban ismeritek/ ám karácsony messze van. Illetve! Az úgy van, hogy mi mindig igyekszünk idejében felkészülni a karácsonyi ajándékokkal. Nekünk is, meg másoknak is. Elvileg, ha júliusban nincsen meg minden, akkor KZS bristolszakértő szerint a Királynő szükségállapotot hirdet. Ez persze így nem igaz, mert csak e-mailt szokott küldeni, hogy megvan-e már minden? És hogy mindenkinek. Idén azonban Mrs. Covid bekavart. Ebbe is. Ezért úgy láttuk jónak, hogy a karácsonyi ajándékunk már most meglegyen. Komolyan.
-Ilyen csak a mesékben van, meg milliomosok adóbevallásában- fogta a fejét KZS bristolszakértő.
Maradtunk itthon. Persze a hétvégén mindent el kell intézni, mert hét közben nincs rá idő. A mosógépet többet nézzük, mint a tv-t. Néha az adás is jobb benne. Aztán volt egy kis feladatom az új könyvvel kapcsolatban. Aminek szomorú lett a vége. Meg sírni való és szívbemarkoló. Ez volt a cél. Aztán Éva, a kiadóm azt mondta, jobb lenne valami napsugaras végkifejlet. Boldogság, mosoly, meg szerelem. Ezt elmondtam az Egyes Számú Olvasómnak és a nejemnek is. Mindegyik Évának adott igazat. Hová kerültem?? Ezért aztán a héten, mikor a bal kezemen egyensúlyozott úgy 7 kiló banánnak mondtam, hogy Aludj el szépen kis banán!, törtem a fejem, mi is legyen az a napsugaras, mosolygós és még szerelem is. Mert olyankor van időm. Napi kettő barna zacskón gyűltek a változatok. Ennek úgy 45,78% át tudtam elolvasni. Barbi mondta egyszer, hogy látott Ő már ilyet az arab kolléganőjénél, pont olyan, mint amit én írtam,három hullám két ponttal, de az azt jelentette Két padlizsánt venni vacsorára! Amikor összeállt és nejem éppen kint rohangált Fishpond és Kingswood között, egy fél óra alatt megvolt. Komolyan. Aztán újabb félóra, hogy kicsit átírtam. Úgy a háromnegyedét. Aztán húsz perc és a maradék is áldozatul esett. Az eredetiből ennyi maradt, Anna. A többi csere. Aztán elküldtem a Hölgyeknek. Az ítélet még hátra van. És persze így hogy van időm, mert csak szabadnapon van, mosógéppel , írok még mást is. Leveleket. Vásárlási listákat stb. Meg egy új könyvet, amivel baj van. Mert ezt most szeretem. És ez nem így szokott lenni. Nem lesz jó vége. Azaz, hogy jó vége lesz, mert Évának megígértem. Akkor meg muszáj. Eleve novellának indult. És most megy, mint a gőzhenger, lassan hosszabb, mint , Boris Johnson választási ígéretei. Pedig azt 27 napon keresztül mondta és egy nap alatt felejtette el. Így megy ez!
A Jóember című könyvem megérkezett papír formában is a kiadó partnerének, a Tálentumnak a raktárába. Akik voltak olyan kedvesek és megrendelték előre, azok a héten már megkapják. Aki tud, dobjon egy fotót a könyvről a frászbúkra vagy csak nekem , aztán mondja el mindenkinek, hogy már kapható!Lécci,Lécci,Lécci! Akik még nem rendelték meg, azokról most nem beszélek. De tudom a nevüket! Csak úgy mondom. A jövő héten Anyósom megkapja a tiszteletpéldányokat, aztán elindítja ide Britanniába. Ez ugye lassú dolog. Az általa varrott maszkok például 49 nap alatt értek ide, ha gyalog elindulok, hamarább itt vagyok velük. A levél viszont négy nap alatt. Szóval egyszer majd én is megkapom. /Csak úgy mondom, hogy egy üveg Laphroaig whisky lapul a könyvespolc mellett, a locsolókanna mögött, ami arra vár, hogy megjöjjön a könyv és akkor aztán kitekerem a nyakát, 39.90-ért mindent!/Ti viszont olvassátok el legyetek szívesek. Aztán csak őszintén. Mindent róla. Nem nekem, egymásnak. Nekem csak a jót./ Ez most olyan, mint én, nem kell komolyan venni/ A könyv kapható lesz a Tesco-ban, elvileg az Auchan-ban is. Aztán Bookline.hu és Libri.hu. Amint többet tudok, szólok róla. Ne legyetek szerények ,legyen meg Nektek és tegyétek a polcra. Aztán idézhettek is belőle. Simán!
A mosógép most is megy, nem tudom hova, mert piszok szél lett kint és lehűlt 24 fokra a levegő, ami itt még mindig rövid gatya, póló vagy az sem. Ma láttunk egy hölgyet biciklin. Én nem tudtam eldönteni van-e alsónemű rajta, vagy csak körbefolyta a nyerget. Egy valódi fekete melltartó küszködött a nem mindennapi mennyiségekkel. A hátán volt egy tetkó, úgy egy autó ára, ami viszont úgy rezgett, hogy akár néma film is lehetett volna. És persze sisak, egy számmal kisebb, ám több színben tobzódó, napszemüveg, kesztyű és maszk. Az egyik legklasszabb tetkó a lábán volt, nagy betűkkel:IT’S MY LEG! Ki hitte volna. Aliz javasolta, hogy ne nézzem a hölgy rezgését, mert kárba vész a reggeli nutellás kenyerem. És ekkor ellihegett mellettünk egy fekete faszi, akinek legalább akkora melltartó kellett volna, mint a hölgynek és vagy negyven liter akciós oxigén. Mindezt hajnali tíz órakor, amikor a bacon még csak közelít a paradicsomos bab felé, a pirítós pedig még a zacskóban ébredezik. Aliz kérdezte:
-Láttad a srác tetkóját?
-Napszemüveg van rajtam – mondtam, hogy megértse, abban egy fekete srácon lévő tetkót nem látok, sőt ha a pasi kisebb lenne őt sem.
-Az volt a vállára írva I’M NOT WHITE!
Na ez az amikor az ember kételkedik abban, hogy az ÉRTELEM szót megtalálja-e a Collins értelmező szótárban. Kicsi az esélye. Ahogy Barbi of Google mondta:
-Sötétben mindenki addig értelmes, amíg csendben marad.
See you later!