Ez egy olyan világ, ahol nem az a lényeg milyen vagy hanem , hogy minek látszol. Bárhol. Facebook, Instagram és egyéb műdolgokban. Itt Amerikában meg főleg az a fontos. Nézd meg az Elnököt” – írta nekem Adél, az egyszer biztosan megszülető és mindenki által imádottá váló Gombolatok című könyv szerzője,aki Pennsylvania-ban él /nem, nem tőlünk 12 mérföldre, hanem vagy 5000 mérföldre Nyugatra/.
Az egész azzal kezdődött, hogy ezen a látszat dolgon kiakadtam. Rendesen. Hogy a látszat mennyire fontos és mennyire nem érdekes a valóság. Persze megint egy nő, Mrs.Covid kapcsán jött elő a dolog, amikor is sok ország a Ragyogó Keleten és a Süllyedő Nyugaton megint be akar zárkózni és rettegni akar olyasmitől, amivel együtt kell élnie.
Két influenza vírus beszélget:
-Öregem, én sokkal több embert teszek ágyba, még is Te vagy a sztár!
-Na ja! Engem 20 millióan lájkolnak, mert jó a marketingem.
-De Te nem is vagy annyira veszélyes, mint én!?
-Ja. De annak látszom.
KZS bristolszakértő megérdemelt szabadságát tölti otthon, ezért gondoltam inkább egyen egy lángost, öntsön előtte, közben, utána egy rosé fröccsöt és táncoljon a nővére esküvőjén, minthogy zavarjam. Remek az idő arrafelé, pont kétszer annyira meleg, mint nálunk. Mert itt Bristolban nyárnak látszik az idő. Aztán kimész és október van. Eső, szél, 15 fok. Ettől még a britek, mivel augusztus van a naptárra írva, úgy is öltöznek. Rövidnadrág, póló, atléta esetleg felül természetes anyagú öltözék, vagyis semmi. Szerencsére ez a hölgyeknél nem divat, mert AZ is csak aztajómindenit dolognak látszana, aztán… Aztán az is látszik, hogy újraindul az élet, a pub-ok éttermek , ha nem is telnek meg, de már sok embert fogadnak. Sunak pajtás, ő az ügyeletes pénzügyminiszter, ötlete alapján ebben a hónapban hétfő, kedd, szerda azok a napok, amikor is az akcióba bejelentkezett éttermek, pub-ok, kávézók kapnak minden asztalnál felszolgált meleg étel után 10 fontot az államtól. És ez bizony nem látszat, ez valóság és valódi segítség. A mi forgalmunkon is meglátszik.
Ha már melónál tartunk. A munkanélküliség itt is emelkedik, elérte az 5 milliót és ki tudja hol a vége. Mivel azonban itt a Vesztett Vonzerejű Nyugaton más a munkanélküli segélyezés rendszere, annyira MÉG nem aggódik senki. Ha bizonyos időt dolgozol, akkor jogosult vagy munkanélküli segélyre hat hónapon keresztül. Talán az látszik, hogy ebből nem lehet megélni, pedig igen. És ehhez még lehet egyéb juttatásokat is szerezni pl. önkormányzatoktól. Azonban van 5 millió brit, akik konkrétan segélyből élnek. És ez a Commonwealth polgárokkal csak növekedik. Na de van pénz. Most még. További 3 millió ember kap kiegészítő segélyeket, juttatásokat, ami nélkül nem élne meg. Ezért annyira forró dolog az, hogy ehhez a rendszerhez hozzányúljanak. Egyszer London egyik fátyolos területén a helyi önkormányzat megtette. Három napig bárhol lehetett volna szalonnát sütni a különböző felgyújtott tárgyaknál. Aztán a hadsereg Észak-Írországban edződött egysége csinált rendet. Sok mindent találtak, úgy 2000 olyan embert, aki papíron nem is lehetett volna Britanniában, egy kisebb teherautónyi fegyvert, némi fehér port, gondolom a krikett pálya vonalait kijelölni. És ez az egész úgy 2 milliárd fontba fájt. Többszörösébe annak, amennyit spóroltak volna. Ezért igazi brit szokás szerint: Nem beszélünk róla, tehát nincs. A látszat, ugye.
Nagy felháborodást keltett errefelé egy kép, aminek az egyik felén igazi oxfordi jólfésült brit gyerekek feszítettek, elegánsan, míg a másikon a saját felesleges, ezért utcára kitett belsőből fakadó termékeikben fekvő, sörös korsót,dobozt markoló, üvöltő britek voltak. A felirat az első képhez: A britek, ahogy Amerikában látják őket. A másikhoz: A britek, ahogy Európában látják őket. Természetesen egy brit sem akadt, aki a második képhez társította magát, mert az nyilvánvalóan hazugság és az EU ármánya, kell a brexit. Ezért a látszat még mindig:
-Parancsol egy csésze teát? Ó igazán kedves, köszönöm! Nincs mit, szép napunk van! Bizony a hőmérséklet igen kedvező. Valóban.
A valóság meg: – Bloody hell! A pint! FY!
A munkához visszatérve, ami a britek nem kedvelt foglalatossága, igyekeznek a brit munkaerőt megtartani és az EU munkaerőt nélkülözni. Ez szerencsére például fátyolos népeknél nem gond, mert eleve olyan minimális számban dolgoznak, hogy szinte nem is látni őket. Öt év alatt általában csak hölgyeket láttam kasszában, orvosként esetleg ápolóként. A fizikai munka nem jellemző rájuk. Sem.
-Gyuri meg kell értened! Meleg helyről jönnek. Ahol nem lehet annyit dolgozni, mert más az időjárás.
-Adél itt hideg van. Itt dolgozhatnának.
-Genetika. A vérükben van. És a sok gyerek után sok pénzt kapnak.
-Na de az nem elég.
-Az ő kultúrájukhoz elég. Nálunk ugyanez van a fe.. a színes bő…
-A jószínűekkel.
-Ha te mondod!
Adélnak meg lehet, igaza van. Én még úgy tanultam, hogy valaki akkor vegyen egy asztalról, ha tett is oda valamit, az idők ugye változnak.
Tehát vissza hozzánk. Sok angol kollégát hoztak vissza a Farmra, ahol mi is dolgozunk, a Marketről, ami a városban lévő telephely és igen csökkentett üzemmódban megy. Tény a Marketen szinte kizárólag angolok dolgoztak. Megjöttek hozzánk. Nem köszöntek. Ez nem szokás errefelé. Főleg nem angoloknál. Két perc alatt disznóólat képesek maguk körül csinálni. És hát könyöklős szaguk van. Mert rá lehet könyökölni a sziszegő szappan mennyiségére vagy könyökkel utat vágni, hogy a hetek óta mosatlan ruha szagot, meg egyebet ne érezd. Amúgy képesek tíz percig keringeni, mert nem találják a salsify nevű izét, amit saláta bakszakállnak hívnak magyarul. Mint az köztudott. Nagy szerencse, hogy egyikük sem rasszista, csak nem szeretik a külföldieket, ezért a másik oldalon dolgoznak. Egy Főnöknek ez fel is tűnt, hogy nálunk rend van és tisztaság, a másik helyen keresztül mennek mindenen és mindenkin. Következtetés: mi biztosan nem dolgozunk jól, mert nincs szemét nálunk. A látszat ugye. Mert a valóság: a számok azt mutatják, hogy Aliz és én pont három és fél angol munkáját végezzük el egy műszak alatt. Ilyenkor egy angol Főnök iszik még egy teát és nem beszél a dologról, tehát nincs.
A látszat másik megnyilvánulása pénteken történt, mikor is a Brace’s kenyér szállítmánya késett. Mert a szeletelő elromlott, mivel James nem figyelt oda. Amikor Szeman csinálta Bulgáriából, még jó volt. Ki érti ezt? Szóval késett két órát, ezért megint Alizt kérte meg Darren a kisfőnök, hogy vegye át. Azért nem Maison Smile-t vagyis kőműves mosolyt, mert ugye a rendes nevét nem tudjuk, szagról a kanyar mögül is felismerhető és a melós nadrágja, ami megáll magától egy sarokban és mindig smile-ra van engedve, szóval azért nem őt, mert egyszer csinálta és ennek következtében újra kellett SOS rendelni az egész cuccot. Nos Darren egy papírra felírta a kenyér raktár ajtajára, hogy Keresd Alizt a szedőteremben! Sofőr jött, több tetkóval, mint foggal, ez normális brit dolog, mert a tetkó ugye látszik, kinyitotta az ajtót és nem látván senkit, visszamászott a fülkéjébe és zenét hallgatott. Vagy tizenöt perc múlva szóltam Aliznak ott áll a kenyeres kocsi, átvette-e már? Na akkor lett átvéve. És mikor becsukták az ajtót, látták a feliratot. Aliz kérdezte is: – Nem olvasta? Mire a válasz: – Én vezetek. Abroncsot!
A látszat másik fele: a szelektív hulladékgyűjtés. Nálunk négy különböző feliratú és színű kuka van. És a látszat az, hogy szelektíven gyűjtünk. A valóság meg az, hogy a zöld kukába, ami pl papírnak van minden ZÖLD vagy hasonló színű dolgot bedobálnak. A legrosszabban a szélső piros PLASTIC feliratú jár, mert az van a legközelebb, ezért minden abba kerül. A negyedik kuka pontosan 1 méter 60 centire van, ez már akkora távolság, hogy nem tudják megtenni. Ez egyébként a lakóhelyünkön is így van. Ha két kukával arrébb van hely, akkor inkább púpozzák az elsőt, vagy műanyag zacskóban leteszik eléje! Arrébb nem mennek. És ebből lesz a hard brexit után Szingapúr 2.0. A 0 már megvan. A pont meglesz, amikor Nagy-Britannia véget ér. A 2 meg marad álom. Szingapúrról nem is beszélve.
Azért ne maradjatok könyves hírek nélkül sem. Az új könyv a SZERELEM ÉS… új idézetét, ami a Borzas Krinolin receptjét is tartalmaz, a szerzői oldalon olvashatjátok. Nem tudom van-e még olyan otthon, hogy krinolin, ha van, próbáljátok ki! Rossz hír, hogy nem lesz Könyvhét, mert…mert. Az viszont jó hír, hogy Éva már szervezkedik, hogy helyette valami más legyen és itt nem Szerzők-Olvasók focimeccsre gondolt, pedig a gömbérzékem, az kiváló. Másik jó hír, hogy utánnyomás készül A JÓEMBER című könyvemből, ami fantasztikus és köszönöm NEKTEK, minden Olvasómnak. Remélem az új könyv is tetszeni fog, SZERELEM ÉS… hamarosan a borítót is láthatjátok. Szóval mindig előre!
Kivételesen egy kis vers, Agatha Christie Tíz kicsi néger /bocsánat még a Lewis Hamilton féle térdelős szót nem ismerem/ című krimije alapján:
Tíz kicsi angol szedni jött,
Dolgozni kellett, kettő elszökött.
Nyolc kicsi angol beszélget a Hold alatt,
Rájuk szóltak Dolgozzatok, csak hat maradt.
Hat kicsi angol szedeget,
Kettő nyaralni ment, dolgozott már eleget.
Négy kicsi angol péntekre elfáradt nagyon,
Kettő pihenni ment, kihagy egy hónapot.
Két kicsi angol még velünk maradt,
Várjuk meg mi lesz, mire lemegy a nap.
/08.27. már csak egy Hölgy maradt/
See you later!