„Még nyomják a piát a kerti svihákok;
Még mondja a frankót mindkét jelölt;
De látod egy Kócos Senki áll ott
És bezárat mindent karácsony előtt.”
Bocs, Sándorom!
A fenti „átköltés” egy tegnapi dajdajozás emléke, mikor is két értelmes angol ember üvöltözött egymásnak úgy éjfél tájban az utcán, viszont a kapu előtt, ezért aztán a kapubejáró sztereóban 2B-ben vagyis Két Bunkóval adta a műsort. A szöveg olyan egyszerű volt, hogy én is értettem és úgy három szó ismétlődött:
-F@>} you!
-F@>} you too!
Ezt úgy húsz percig bírták. Onnan tudom, hogy én is addig bírtam nézni, hogy Trump még mindig nem fogja fel, nem ő lesz az elnök. Biztos nehéz a hatalomtól megválni, kultúra kérdése ki hogyan tudja megtenni. Volt már erre példa szerte a világban. A Kócos Senki, akit még Boris Johnson-ként is emlegetnek, tegnap megvált az eszétől /idézet a The Times-ból/ és most igazából ott áll télvíz idején egy szál virtigli brexiter nélkül. Nagy a veszélye, hogy ebben a borzalmas helyzetben valaki igazat fog mondani neki, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Mint annak, hogy Mr. Hancock a Daily Mirror-nak azt nyilatkozta: Lesz karácsony mindenkinek. Ez azért veszélyes, mert ha Mr. Hancock nyilatkozik reggel, akkor este akár az ellenkezője is igaz lehet. Vagy semmi. Ez a valószínűbb. So it goes!
Az időjárás, mint örök brit tea téma, ma is ugyanolyan. Elmentünk délelőtt zöldséget venni. Meg citromot. Mert ma Aliz névnapja van, ezért azt főz magának, amit szeretne. Jó. Máskor is így van, de ma névnapja van. Ezért a lazac mellett döntött, édes krumpli köret jön hozzá. A KingsChase bevásárlóközpont úgy egy mérföld ide ott megvettünk mindent. A Parson’s nevű pékségnek sosem tudunk ellenállni. Ezért két igazi kovászos kenyérrel gyarapodtunk. Aliznak magos, nekem alacsony, mindig finom. A kovászos kenyér errefelé ritka. Általában a másik képen látható /éppen akciós volt a Lidl-ben/ Barth István zseniális elnevezésével „téglány” nak hívott kenyér van mindenhol. 80 dekás, élesztővel készül és nejlon zacskóban árulják. Pirítósnak remek, mondjuk keményebb vajat vagy hasonlót nem lehet kenni rá. A crips-et, ami otthon a chips, azt bírja két szelet között. Egész nemzedékek nőnek fel rajta! A másik különbség a két kenyér között. Az én Parson’s által sütött kovászos kenyerem 400 gramm volt és 1,95 font. A Lidl fehér kenyere 800 gramm 0,75 font illetve most 0,45 font. Ennyi. Tény: a minőség mindig megéri. És finomabb is, legtöbbször.
Azt majd egyszer brit tudósok kutatni fogják, hogy az eső miért mindig szembe esik, a szemüvegeseknek miért mindig pont a szemüvegét nyomja telibe. Most is így volt. Nem volt ez komoly eső, bristoliaknak még kapucni sem jut az eszébe erről, csak ugye szembe babám ,ha szeretsz. Ne szeressen má’!!! Mondjuk tél van, amit a naptárból lehet megtudni, mert érezni nem lehet. Minden postás térdnadrágban tologatja a babakocsira emlékeztető piros babakocsiját. Az a postás, aki hosszúnadrágban látható, az nagyon ritka. Még annál is ritkább. Mert ez nem időjárás függő, hanem hagyomány. Az meg ugye itt szent dolog. Viszont van mese figura, Postás Pat személyében.
A mai napon volt egy átruccanás a szomszédos Coop üzletbe. A Coop itt kék színű és jellegzetessége, hogy zöld autók szállítanak hozzájuk, valamint, hogy szinte mindegyik franchise rendszerben működik. Létszükségleti cikkeket vásároltunk, az egyikről fotó mellékelve. Előttünk volt egy srác , aki 30 gramm dohányt kért és nekem, mint múlt századból visszamaradt szocializmusban tartósított egyénnek, egyből a száz gramm vodka jutott eszembe, ami egykoron a Szovjetunió ismérve volt, mint az Eltűnt vonatok minisztériuma. Aztán jött egy hölgy, aki különböző műanyag kulcsokat adott át a pénztárosnak és mondta, melyikre hány fontot töltsenek, majd egyben fizetett. Itt Britanniában eléggé elterjedt dolog az otthon is létező kártyás illetve itt kulcsos mérőóra gáz, villany, viszonylatban. A működése az egyszerű, nincs számla, leolvasás és egyebek. Rátöltesz mondjuk 20 fontot a kulcsra, behelyezed az órába és amíg tart a pénz, addig van áram is. Mielőtt elfogyna pénz, jelzi az óra. A ravaszság a dologban, hogy EGY órához csak EGY kulcs használható. Felesleges ellopni vagy hasonló huncutság, mert NEM tudod másik óránál használni. Nem semmi! Mivel itt Britanniában úgy 4-5 millió ember él „benefiten” vagyis szociális segélyen, ezért nagyon sok megye vagy város, a segély egy részét ilyen kulcsokra való feltöltéssel adja. Másra nem költhető el. Mivel a kulcs csak az adott órához jó, még eladni se lehet. Szmöttyök! Bármennyire is meglepő, ez egy hatékony brit megoldás, nehéz elhinni, hogy ezt egy angol találta ki. Legfeljebb ha Barbados Country-ból vagy Panjabshire-ből jött. Vannak ilyenek, sőt a Katowiceshire-iek is szaporodnak!
Lovasi András a Kispál és a borz énekese mondta, hogyha éppen happy hangulatban van, akkor nem tud jó zenét írni. Szöveget meg végképpen nem. Így a 10. napon én sem vagyok igazán happy. Egy szereplőmet idézve a karácsonyi novellámból:-Boldog ? – kérdezte Norbi.-Nincs miért nem annak lennem.Bizony Skacok. Nekem sincs okom. Van két elkezdett új könyv. Egy ma hajnalban született mégnemtudommideegészjónaktűnik dolog, amiből már írtam vagy tíz oldalt. Viszont gőzöm sincs, hogy ennyi marad-e vagy több lesz, esetleg hirtelen felindulásból húzok belőle. Ami biztos,már nem az, aminek hajnali 4.42-kor tűnt. Na ja a sötétség!
Itt Britanniában a legnagyobb változás az volt, hogy mindennek a jó oldalát nézem. A vezetésnél is. A balra kis ív, jobbra nagyív, az sokáig mondóka volt vezetés közben. A jó oldalra kell figyelni. Most is ezt fogom tenni. A bal oldalon a jegyzetek, meg egy üres tányér, ami jelzi: lusta voltam elvinni. /Mince pies volt rajta, Isten nyugosztalja/. A JOBB oldalon a képen látható ale utolsó kortyai. Tehát a jó oldalt kell nézni, az ale-t vagyis a sört! Ahogy ma láttam egy sör reklámban: Don’t worry;Beer happy! Shakespeare is azt mondta : One beer os Two beers,That is the question. Nem kérdés. Jöhet a maradék!
Ez volt a tizedik nap!