Tegnap olvastam egy cikket a hazai könyvkiadásról, könyvterjesztésről. Mennyit is keres egy író? Meg lehet-e belőle élni? Mennyit kap a terjesztő és ez elég-e? Mennyi marad a kiadónál? A terjesztő hány napra fizet a kiadónak? Kiteszi-e a könyvet a könyvesboltban vagy csak a raktárban várja a könyv a visszáruzást? Mennyi marad reklámra, ha marad? Ha érdekel ez a téma, itt a cikk, olvasd el és írd meg véleményed.https://index.hu/…/miert_a_mi_zsebunkben_turkalnak_igy…/
Gondoljatok bele 1000-2000 darab könyv esetén, ha mindet eladja is a kiadó, még annyi pénz se jön vissza, hogy abból egy hétre egy marketingest ki tudjon fizetni. Ez nagy baj. A jövő, meglátásom szerint, két út lehet: a webshopok, az online eladás, amit maga a kiadó végez, a másik, hogy a terjesztő ebből az 55-60% árrésből mondjuk 5%-ot könyvenként visszaad, kizárólag marketingre, reklámra. Teheti Ő is. Teheti a kiadó is. Csak valaki tegye meg. Az pedig természetes, hogy egy szerző, segítve a kiadóját, beszáll és a maga lehetőségeivel élve közösségi portálokon „nyomul”. Sokszor pénzt is rak bele reklámra, marketingre. Néha nem is azért, hogy jobban keressen a könyvével, hanem azért, hogy egyáltalán elolvassák a könyvét, mert az az ő gyereke. Ez a mostani világ, ezt kell tenni. Így is nagy kérdés, kik fognak talpon maradni jövőre. Nagyon nagy kérdés.
Amúgy itt Britanniában a könyvkiadás hasonló problémákkal küzd. Megélni itt is csak kevés író él meg a könyveiből, mint pl. J.K. Rowling vagy Ken Follett, Philippa Gregory esetleg Jeffrey Archer, akinek volt három éve, amikor az állam tartotta el és ez alatt még rezsit se fizetett, lévén a bristoli börtön lakója. Az is tény, hogy ezek a szerzők sokszor a tv vagy film létrejöttének köszönhetik a nagyobb bevételt.
Itt Britanniában a Waterstone a legnagyobb láncolat, mint otthon a Libri. Ami itt nem fordul elő, legalább is az elmúlt öt évben nem találtam hibát, az a tematika. Amikor egy világháborús könyv nem kerül át a szakácskönyvekhez, mert van benne egy étkezési jelenet vagy mert egy nagy sült kolbász van a borítón. Azért ez fontos. Imádok könyvesboltba járni és az az illat, ami ott van, semmivel sem pótolható! Nagyon jó dolog összeszedni pár könyvet, aztán a kávézóban egy latte és mandulás croissant társaságában beleolvasni. Szuper! A kávé lehetne erősebb. Csak úgy mondom.
A „Legyen öt nap lazítás karácsonykor utána 25 nap kőszigor” ötlet körül forrnak itt az indulatok Angliában. A szigorítások értelmét, jogosultságát már parlamenti képviselők is vitatják, mindkét oldalról. Boris a komisz Konzervatív pártjának több képviselője is felvetette, hogy sajnálatos, amennyien elhunynak a vírus következtében, ám nem ártana most már azt is szem előtt tartani, hogy többszörösen okoz kárt az emberek mentális egészségében a bezárás, a gyerekek tanulásában, szocializációjában visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak le és a társadalom a munkanélküliség miatt egy lejtőre kerül, amit senki sem tud kiegyenesíteni. EZ pedig sokkal nagyobb probléma, mint a covid.
A tegnapi Furblogból kimaradt a nagy kalandunk, Brislingtonba mentünk a Tesco-ba vásárolni. Ez kemény 10 mérföld azaz 16 kilométer oda-vissza. Mondanom se kell, mikor elindultunk, hirtelen jött egy zápor. Amikor az első sarkot elérte az autó, elállt. Egészen addig, amíg ki nem szálltunk. Akkor esett. Szeret minket, na. Igaz, ez az érzés nem kölcsönös. A Tesco-ban rengetegen voltak, mindenki maszkban. Most a polcrendről és tematikáról nem ejtenék szót, mert ez még mindig bosszant, 13 év alatt „víremmé” vált, hogy egyik vezetőmet idézzem multis koromból. Aztán vettünk pár dolgot és a számla láttán ki lehet jelenteni, a Tesco nincs a három legolcsóbb lánc között. Az ASDA is olcsóbb, a Lidl meg egyenesen fetreng a röhögéstől, annyival olcsóbb. Amiért mégis odamentünk, az a mince pies. Hogy tudjam folytatni a vizsgálódásomat. Három különféle mince pies-szal gazdagodott az állomány. És ez leírva később realizálódik, a hasamon előbb. Nagy szerencse, hogy a pénztárosoknak is a „vírivé” vált, hogy szkennelés után max. 5 hüvelykre, olyan 12,7 centire teszi az árut.

Mivel csak a plafonon nincsen nagy plexi tábla, hogy a covidtól védje a pénztárost /Tényleg a vírus tudja, hogy onnan nem szabad jönnie? Szóltak neki?/ ezért egy komoly behajlással lehet a termékeket elérni. A Tesco-nál ráadásul nincsen görgősor, amin pl a 24 darabos kóla elindul és laposra nyomja az apple pie-t. Ezért aztán a hölgy csuklóból akarta a fémen arrább tenni. Nem sikerült. Behajoltam, kihasználva adottságaimat, amivel a Hölgyet meg tudom nyugtatni, de a reakció az ledöbbentett. A Hölgy ugyanis feltette a kezét, eddig stimmelt és utána lyukbaszorult prémesállat hangon visította: Don’t touch me! Na ilyen még nem volt. És a visítás sem stimmelt időrendileg. A tanulság: ne menjél Tesco-ba. Amikor kijöttem, le voltam sokkolódva és az eső, ami a tiszteletünkre rákezdett, kifejezetten jól jött. Aztán persze abbahagyta, mikor elindultunk. Viszont jót nevettem rajta, hogy hazaérkezvén újrakezdte. Kis naiv! Ugyanis a kapu alatt vettük ki a csomagokat és én csak utána parkoltam le az udvaron. Amatőr!
Ez volt a tizenötödik nap!