A mai szám: 12. Ennyi körzetben magas a covid koncentráció, itt Bristolban és a két szomszédos megyében, ami tulajdonképpen még Bristol. A Város érdekessége, hogy három megye határán található: Soth-Gloucestershire, North-Somerset és Bath-North-East Somerset. És persze van, maga város, Bristol. A négy helyről három a legrosszabb 3-as zónára van ítélve december 2-től, Bath-North-East-Somerset 2-es zóna, ott minden nyitva lehet. Tegnap már leírtam, hogy van, amikor a határ a város szélén van. Vegyük például Kingswood-ot, ahol mi lakunk. Amikor elindulunk Zsuzsiék felé, akkor úgy 600 méterre tőlünk van a Black Horse nevű pub, ahol is a Welcome in South Gloucestershire! tábla található. Onnantól bár Kingswoodban vagyunk, már nem Bristolnak számít, hanem South-Gloucestershire-nek. Néha a városon belül is vannak ilyen helyek, egyszer csak kiérsz Bristolból, úgy, hogy bent maradsz. Mondjuk úgy Nagy Bristol, több mint 40 körzetből áll. Általában az irányítószám, postcode, alapján vesznek egy nagy körzetet, amíg BS – sel kezdődik az irányítószám, addig Bristolnak mondják. A miénk BS15 …. Ahol dolgozunk Bishop Sutton, Sutton Wick BS39 5XR. Elvileg még Bristol. Összesen úgy 900.000 lakosa van. Persze ez megtévesztő, mert aki csak itt lakik, de nem fizet Council Tax-ot vagyis helyi adót, az nincs benne. So it goes!
A lényeg, a mai Bristol Post közölte 12 körzetben magas a Covid fertőzöttség. A több mint 40-ből. Ráadásul a múlt héten ez 27 volt. Mire bevezetik a 3-as zóna, várost pusztító intézkedéseit, meglehet már alapja sem lesz. Viszont, felülvizsgálni csak két hét múlva fogják. Igazi brit dolog. A The Times közölt egy interjút, 55 lázadó konzervatív országgyűlési képviselővel, aki bizonygatják, a körzetek besorolásánál nem a valós adatok döntöttek, hanem a politikai megfontolás. Azért mosolyogni való a dolog, mert a VALÓS ADATOK kifejezés itt Britanniában Mr. Hancock kijelentései után a közröhej kategória első helyét érdemlik ki.
Philip Green egy igazi üzleti guru, itt Britanniában. Nagy brexiter, igazi hazafi. Nagy vállalkozásai vannak, voltak, ingatlan, kereskedelem és pénzügy. Pár éve 2016-ban, csődbe vitte a BHS kereskedelmi hálózatot. Amit 1928-ban alapítottak és briteknek a British Home Stores az olyan volt, mint magyaroknak a Centrum Áruházak. Akkor minden attól volt hangos, hogy Mr. Green elköltötte, ellopta, eltűntette a BHS nyugdíjalapját is, így 12.000 ember maradt nyugdíj nélkül. A nagy hazafi semmiért sem volt felelős, mert természetesen a saját nevén nincs semmi. Sem a karibi térségben lévő nyaraló, sem a dél-franciaországban lévő házikó, se a yacht, szóval semmi. Amíg Ő vígan éli luxus életét, a nyugdíj nélkül maradt emberek mehettek segélyre. Most Mr.Green csődbe vitte az Arcadia nevű konzorciumot, amibe olyan patinás márka is helyet kapott, mint a Dorothy Perkins, ami itt Britanniában egy elismert dolog. 16.000 ember lesz munkanélküli. Mr. Green a bejelentéskor éppen a karibi vityillójában tartózkodott és a yachtjával kirándult, ezért nem tudott az újságírók kérdéseire válaszolni. Mondjuk nem is akart. Mint az köztudott. Nem az a baj, hogy vannak gazdag emberek. Az se, hogy ilyen gazdagok. Az a baj, hogy amikor felelősséget, anyagi felelősséget kellene vállalni, akkor NEM LEHET SZÁMONKÉRNI RAJTUK SEMMIT! Hogy bármit megtehetnek és bármilyen következmény nélkül. Ahogy Pázmány Péter mondta vagy 400 éve:
-Olyan világ nem vala, hol gazdag kárát ne a szegény fizesse.Vagy idézhetem a Tankcsapda: Mennyország tourist c. számát: -Mindig lesz egy ügyvéd, aki a törvényektől megvéd.És a végén Teréz anya mondása: -Nem a szegényeket, a Gazdagokat nem lehet jól lakatni.Így megy ez!
Ma egy éve fejeztem be A JÓEMBER című könyvemet. Annyira nem vagyok jó, hogy le tudjam írni, micsoda érzés volt. Teljesíteni a „Regényíró november Fejős Évával” csoport kihívását. Hogy megcsináltam. A másfél hónappal azelőtt leírt utolsó mondatot a helyére tettem. Hogy Norbi méltó emléket kapott. Arra emlékszem, hogy ültem Aszi előtt azon az emberkínzásra készített IKEA széken, húszszor mentettem el a kéziratot és csak néztem a képernyőt. Boldog voltam, bitangul boldog. Aztán majdnem agyonszorítottam Alizt, aki ugyanúgy örült, mint én. 28 nap alatt lett készen. Többnyire éjjel, munka után. Ráment az összes szabadnapom, Alizé is. Akkor nem is gondoltam arra, hogy Éva kiadja. Már annak is örültem, hogy majd beleolvas. Nagyon boldog voltam. És kicsit nem hittem el. Aztán mégis. Mindenkinek azt kívánom, élje egyszer át. Aztán még sokszor, nagyon sokszor. Hihetetlen, megunhatatlan élmény. És mindig az jut eszembe, hogy mennyi mindent lehet köszönni Fejős Évának, aki ezt az egészet kitalálta. Mint egyetlen kiadó, aki teljesen amatőröknek meghirdette ezt a lehetőséget,később három résztvevő könyvét ki is adta, akik azóta az Erawan csapat tagjai lettek és már több kötetük is megjelent. Felvállalta. Szinte egyedüli kiadóként. Mert sok magyar kiadó inkább ad ki külföldi, sokszor gyengébb könyveket, mert az egyszerűbb, kényelmesebb. Aki már próbálkozott, az tudja, szinte nulla az esélye, hogy ismeretlenként vagy valamelyik már egymás között jegyzet név segítsége nélkül a kézirata egy kiadóban ne a DELETE gombot aktiválja. Éva megtette és most is megteszi. Köszönet érte.
Ez tette lehetővé, hogy hamarosan jön A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ című új könyvem. Egy igazi kaland könyv, igazi olvasnivaló, egy igazi remek szórakoztató könyveket megjelentető kiadótól. Nagyon várom és remélem, még idén a kezembe foghatom. Mert AZT senkinek se kívánom, mint mikor megjelent A JÓEMBER és 42 nap után lapozhattam bele és négy hónap után láthattam könyvesboltban rossz helyre kitéve, másik azonos színű könyv alatt. Ám akkor is jó érzés volt. Várni itthon a könyvet otthonról, az nem jó. Nagyon nem. Biztosan lesz jobb is, hiszek benne. Ebben is. És hogy A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ tetszeni fog!
Ez volt a huszonnegyedik nap!