Esik mocskosul az eső
Mennyit esik, piszkosul esik
Rémesen esik, őrület, ennyi esőt
Esik piszkosul az eső
Fú, de esik, lököttül esik
Esik az eső, úgy éljek, nincs jó idő
Kern András remek nótája jutott eszembe, mikor a kényszer szabadság negyedik napján felébredtem. Nem mondanám, hogy akkora ritkaság errefelé az eső. Az első évben, Máté a Redwood Farm egyik magyar szakácsa mondta úgy október elején, mikor esett.
-Ez most így fog menni február végéig. És úgy hívják, tél.
-És utána nem fog esni?
-De. Csak akkor már tavasznak hívják.
Persze ez is sarkos megfogalmazás, mint a mai BBC híradóban hallani lehetett, mikor is egy egyetemi buli feloszlatását követően azt mondta egy srác-F&@ck this f&@>#ing ! F@&# you Boris!– és igaza volt.A sajtónak szerencséje van, hogy az amerikai elnökválasztás még mindig tart, mert nem találtak olyan embert, aki az ápoltnak megmondaná, nem Ő Napóleon. Van ez így máshol is. Szóval A hamis diagramok és grafikonok esete Boris Johnsonnal, mint népmese az terjed és szegény rendőrökön csattan, mert ugye Ők az utcán a Kormány képviselői. Aztán mivel ez Britannia, a helyi sajtót ne becsülje le senki. Vannak, ahol többen olvassák, mint az országos lapokat. Néha jobbak is. Így például a helyi Bristol Post, ami ma közölte az elmúlt három hét covid adatait. Első hét 236 új beteg 5 halott. Második hét 355 új beteg 7 halott. Harmadik hét 231 új beteg 3 halott. 550.000 lakosra. És akkor tessék elhitetni az emberekkel, a TOTÁLIS lezárás kellett. Így megy ez!November 11-én tartják a britek a Remembrance Day-t, mikor is megemlékeznek a háborúkban elhunyt brit katonákról. A főbb ünnepségeket azonban az előtte lévő hétvégére teszik. Eleinte ez csak az
Első világháború volt, mert azt csak a britek nyerték meg. Szerintük. Aztán mostanában minden háborúban elhunyt brit katonára emlékeznek. Az Irakban meghaltak éppen úgy, mint a normandiai partraszállás áldozataira. Ilyenkor a minden városban, településen megtalálható emlékműhöz pipacskoszorút visznek. A poppy, a piros pipacsvirág a jelképe az egésznek.
Úgy október utolsó hetében tűnik fel először az embereken. Műanyag vagy fém, kicsi, nagy. Mindenhol lehet kapni pár fontért, ami egy alapítványba megy, ami a hadiárvákat, özvegyeket támogatja. Mi is szoktunk venni vagy csak pénzt adni. A poppy aztán megjelenik oszlopokon, házak ajtaján vagy teherautókon, buszokon, személygépkocsikon is. Itt valóban egy nép emlékezik meg arról, hogy a hazáért életüket adták bátor emberek. Igen szép dolog és ez is egy olyan pillanat, ami összefogja ezt a sokszínű népet. Mert ilyenkor se hovatartozás, se bőrszín nem számít. Csak a megemlékezés, a tisztelet Tanulni való.Ha már bőrszín.
Volt egy kis vihar akörül, hogy az egyik újság labdarúgó szakírója azt írta a Crystal Palace focicsapatról, hogy ott játszik a legtöbb fekete tehetség. Aztán ebből lett rasszizmus, fasizmus, idiótizmus. Tény: a tegnapi meccsen a Leeds United csapata ellen a Crystal Palace kettő nem jószínű játékossal állt fel. És valóban vannak nagyon tehetséges játékosaik, mint pl Zaha. Tehát amit leírt az újságíró, az igaz. Csak aki akarja, az félre érti.
-Most hová mész? Megint egyedül?!
-Az edzőterembe. Gyere ha akarsz.
-Szóval szerinted kövér vagyok?!
Amúgy a Leeds remek játékosától Bramfordtól elvettek a VAR, vagyis a videó bíró nevű borzalom alapján, egy teljesen szabályos gólt, les címén. Mivel a gép szerint előrébb volt, vagyis lesen. És tényleg. A KARJA volt előrébb, amivel mutatta, hová is kéri a labdát! Abroncsot! Ez a videó bíró legalább akkora szégyene az emberiségnek, mint a szivacsos push up melltartó!Mindennek egy a vége, kivéve a kolbászt! énekelte anno Stefan Remhler a TRIO együttes Casio mestere / bizony DA DA DA DA!/ és én csak támogatni tudom ebben. Mert ma helyi idő szerint 15.49-kor az a mondat, amit már pár hónapja leírtam, a helyére került. Vagyis megvan az új könyv. Illetve majdnem. Mert ugye a 8. fejezet átírása még hátra van. Aztán a javítás, átírás és az átírás javítása, majd az egész javítása, esetleges átírása. Mindegy. Még van vele munka. Közben Éva is ellátott sok mindennel. Van, amit rögtön megértettem, mint a fotó küldését, van amit még emésztek, az összes többit.
Láttam, hogy Szlavicsek Judit milyen fotókat küld az AJÁNDÉK című Erawan karácsonyi novellás kötetbe, mire Aliznak mondtam, nekem is úgy kellene fésülnöm a hajamat, mint Ő. Erre elvette a boromat. Ezt se értem. Micsoda szerencse, hogy holnap lesz időm csak Éva feladataival foglalkozni. Látjátok, nem unatkozom. Egy Jo Nesbo krimi is vár rám. Aztán ma például rántott csirkét készítettünk sajtkrémes krumplipürével, ami nagyon finom! Tény, a csirke kicsit több lett, mint gondoltuk, de holnap is kell enni valamit. Meg az egész héten. Vagy később. Is.Ez volt a negyedik nap!