-Egy vesszővel, egy táblára lehet írni!
Mielőtt bárki félreérti, mint én is, ez a Kincskereső Kisködmönben hangzik el egy palatábla ürügyén. Ma azért jutott eszembe, mert nem aludtam valami jól. Persze lehet mondani, hogy ez még Boris Johnsont se érdekli, ami nagyon igaz, de az elkövetkezőkhöz ez az alap.
Tehát aránylag korán lefeküdtem, 0:25 kor. Aztán volt egy hívás a természettől, aminek 4:37 kor eleget tettem, aztán úgy gondoltam hunyok még egy kicsinyét. Aztán 5:13-kor felkeltem, kávé, Duolingo meg szótár és 6 órakor már írtam az új könyve meglévő, de újra írandó fejezetét. A könyv címét még senki nem találta el. Ennek az is oka lehet, hogy még csak ötletet se küldtetek. Ami késik, az el is múlhat, sőt meg se érkezik esetleg, ám én tudom ,TI nem ilyenek vagytok. MONDOM NEM VAGYTOK ILYENEK! Az eredmény, hogy a 8b fejezetet megírtam , kicsit javítottam, aztán összeraktam a könyvet. Mert mindig az az utolsó. Mivel minden fejezetet külön fájlban írok, ezért erre szükség van. Na ilyenkor szoktam meglepődni, milyen hosszú vagy milyen karcsú lett. Ez az esemény lehetővé tette, hogy a képen látható whisky adagot nemsokára elhörpöljem. Több havi munka eredménye. Illetve. Nem munka ez Skacok. Mert bitang jó dolog írni. Farkas Andi most írta éppen, hogy annyira magával ragadta a történet, hogy nem is ebédelt. Tekintve azt, hogy ha oldalról fényképeznék, akkor csak pufi kabátban látszana, szerintem ez nem helyes dolog. Tény, nincs és nem is lesz összehasonlítási alapom, mert én sosem leszek ilyen karcsú. Még egy urnában sem, pedig ott azért sokkal könnyebb dolgom lenne. Mint az köztudott. Szóval nem munka. Élvezet. Van amikor, meló, mert nem úgy megy. Aztán belelendül az ember, jön egy kis zene, ami pont hozzá való és akkor száguld a dolog. Az pedig remek. Ennél csak az a remekebb, mikor odaírod azt az utolsó mondatot. Hűűűűhaaa!!!
Vissza az egy vesszőhöz. Amikor kis szüntetet tartottam reggel úgy 8 kor, hogy a Szent Szerdai Rántottát megcsináljam, akkor jött egy ötlet, amit persze el is kezdtem írni. Jobb mutató ujj pötyög. Bal kéz lapátolja a rántottát. Aztán rájövök, hogy beleírtam a 8b fejezetbe! Ennyit a vesszők számáról és hogy mit ér. Aztán kimásoltam. Nem egészen úgy, ahogy akartam. Mert valahogy a bitjéig kitöröltem. Alig volt hét oldal. Igaz nagyon tetszett. Ez a digitális világ nem jön be nekem. Mindegy. Az ötlet megvan, most már újra írtam egy üres fájlba. Nem olyan jó, mint az első. Ezért aztán mérges voltam magamra és egész délelőtt igazi német metált hallgattam, Tokio Hotel és Rammstein bömbölt a fejemben. Amúgy imádom a német nyelvű zenéket. Így megy ez. A FURBLOG után tehát jön a whisky és egy rész, a legnagyobb kedvenc sorozatból : THE WEST WING / Az elnök emberei címen ment otthon/első évad.
Jó hír, hogy cégünk már alkoholt is forgalmazhat. Ez itt Britanniában nem egyszerű dolog, engedélyek tömege kell, az adóhivatali vizsgálat és egyebek. Most már cider, sör, gin és bor is szerepel a rendelési listánkon. Szuper! Az is, hogy már van részleg, ahová visszahívtak embereket, ez a Prep Room, ahol szeletelnek, darabolnak,pucolnak mindenféle zöldséget. Annyira beindult, hogy visszajöhetett pár ember. Aztán pici probléma, hogy vannak dolgozók, akik mondjuk hazamentek Bulgáriába, Romániába. Pedig a furlough szerződésben benne van, bármikor behívhatnak bennünket. Tény ebből a pénzből, amit itthon kapok, otthon vidáman megélnék. Csak ugye mikor visszajön valaki, akkor két hét karantén. Nos bajszos balkáni barátaink ezt egyszerűen nem tették. És fel voltak háborodva, hogy nem engedték dolgozni őket. Van ez így!
Megjelent egy tanulmány, hogy a lockdown, a zárlat, mennyi problémát okoz a brit gyerekeknek. Is. A vizsgálat kimutatta, hogy főleg az alsósoknál a számolás és íráskészség sokat romlott, a szövegértés eddig se volt jó. Az egészen kicsiknél, akik nem voltak közösségben, a szobatisztaság szűnt meg egy csapásra. A brit gyerekek viselkedése, amúgy sem példaértékű. Ennek több oka is van. A legelső, hogy a nevelés ,mint olyan, főleg az otthoni, az bizony jobban közelít a nullához, mint Boris a komisz brexit reményei. Aztán az itteni iskolai nevelés, ami leginkább arra koncentrál, amiben jó a gyerek, a többi majd megjön alapon, teljesen más, mint Európában. Viszont kevésbé hatékony. Az is tény, hogy itt Britanniában sosem volt baj a szaporulattal. Ennek egyik oka a rengeteg betelepülő. Nem a 3 millió EU migránsról van szó. A Commonwealth vagyis Nemzetközösségi polgárok több milliós tömege az egyik ok. Ugye nekik más jogosultságuk van, mint egy átlag EU polgárnak. Már eleve 3-4 szer több gyerekkel érkeznek. Mindössze 63% uk aktív dolgozó. Ez az EU munkásoknál 98%. Aztán errefelé elfogadott dolog, hogy 16 éves kor után, mikortól nem kötelező iskolába járni, a lányok javarésze el kezd szülni. Sokan házasodnak is. Hogy egy év után elváljanak. A Redwood Farm étteremben én is találkoztam olyan 20 éves pincérnővel, aki már háromszor elvált. 20 évesen gyakori, hogy egy lánynak van három gyereke négy apától. És ugye ekkor már a szociális rendszer annyi kedvezményt ad, hogy majdnem meg lehet csak abból élni. Na most azt egy 16 évesen iskolából szabadult, 20 évesen háromgyerekes anyától ne várjuk, hogy neveljen bárkit is. Főleg nem gyereket. Mikor ő sincs megnevelve. Különben nem lenne ennyire felelőtlen. Egyértelmű, minél magasabb az iskolázottság, ezek a dolgok annál inkább tolódnak. A gyerekszám nem. És ennek az az oka, hogy a BIZTONSÁG megvan. Egy jövőkép. Egy vállalható jelen. EZ pedig nagy dolog. Viszont ettől még a gyerekek nem lesznek nevelve. Csak említésképpen a kultúra is közrejátszik. Egyre több gyerek születik nem „angolkompatibilis” kultúrában. Vagyis hiába született itt az apuka is , akkor is az a karibi, keleti egyéb kultúra dominál, ahonnan eredetileg származnak. Abban pedig sok minden más. Nagyon sok minden.
A nap végére megmutatom azt a két könyvet, ami mindig az asztalomon van. A kis asztalomon, kéznél, hogy bele tudjak lapozni. Ezeket nem olvasom folyamatosan, az most az új könyv lesz, amit tisztába kell tenni. Jo Nesbo könyvét, Police, elolvastam, nem semmi krimi, vannak vele problémáim, de összességében jó volt. A Homo Deust akarom a héten befejezni. Aztán meglátjuk. Egyelőre más nincs. Szóval a két könyv. Ezeket olyan léleksimogatónak tartom ott, magamnak. Egyik sem ezoterikus meg hasonló megváltó könyv, mert egyrészt nem hiszek abban, hogy egy könyv Megváltást adjon, másrészt abban sem hiszek, hogy Katmanduparawitibe kell ahhoz utazni, hogy valaki megtalálja önmagát és megvilágosodjon,szerintem ,aki EZT meg akarja tenni, akkor a Rottenbiller utca sarkán is megteheti, ha meg nem elég erős hozzá, akkor meg sehol. Az egyik könyv a skót whiskyről szól, a készítéséről, mit is jelent az igazi skót whisky. A hagyományokról. A történetükről. A tisztaságról. Hogy egy whisky az mindig őszinte, sosem fog becsapni. Ha nem a tiéd az az íz, akkor azt megmutatja. És mindenki meg fogja találni a sajátját. Ami aztán egy életre az övé marad.
A másik könyv az a Land Rover Defender története. Ami az én autóm. Nem lesz olyanom soha, mert nem tudnám fenntartatni , nem tudnám kihasználni és nem tudnék vele parkolni. Ettől függetlenül egy olyan szerelem, ami nem fog elmúlni. Néha mikor kicsit beborul az ember lelke, akkor nagyon klassz egy ilyen álmot újra megnézni. Olvasni róla. Hogyan is készült. Apró titkokat felfedezni. Mindig találni valami új részt. Van olyan, amikor ott ülök a whiskyvel és egy fél órát nézek egy Land Rover Mark II est. És ez megnyugtat, aztán mosolygok, a világ újra szép lesz.Legyen Nektek is mindig kéznél egy- vagy kettő ilyen könyv.Ez volt a hetedik nap!