A könyv igazán három dolognak köszönhető.
Az egyik Éva. Fejős Éva, aki bevállalta A JÓEMBER kiadását. Aztán kérdezte van-e még valami írásom, könyvem. Ha van, küldjem el neki.
A másik a rend. Mármint, hogy nem volt rend ASZI-n a tinédzser korát és az idegeimet taposó bordó laptopon. Tény, már csak zsinóron keresztül lehet működtetni. Teljesen feleslegesen vettünk majd 30 fontért új akkumulátort bele. Nem hatotta meg, nem hajlandó kettő percnél tovább hálózati áram nélkül működni. Ilyenek ezek!
A lényeg, rengeteg minden van szanaszét a gépen. És azért nem tettem rendet, mert piszok unalmas dolog. Akkor viszont rászántam magam. Külön vettem a régi írásokat, képeket, meg soha többé meg nem nyíló fontos izéket. Aztán tíz évvel ezelőtti novellák jöttek szembe, három egész darab. Ez elég volt ahhoz, hogy az ötletemet beterjesszem a jobbik felemnek, aki tud józanul is gondolkodni, Aliznak.
A harmadik az egy régi cd, amit Egyes Számú Olvasom, a Pogácsamester, Zsuzsa küldött ki nekem. Másodállásban az anyósom. Vannak fura dolgaim, ilyen például, hogy még mindig nem tudok zenéket letölteni se tabletre, se laptopra, se mobilra, se pohárba. A cd nekem tökéletes, csak már alig van hol lejátszanom. Aki azt hiszi ASZI ilyen huncutságot megenged a cd lejátszójával, az fusson még egy kört. A karácsonyi csomagban minimális mennyiségű pogácsa /másfél kiló, hát mi az, könyörgöm!!/ mellett megjött a Nagy Kedvenc cd, Cseh Tamás: Műcsarnok című remeke. Annak idején is ez a lemez inspirált a SOSEMVOLT SZERELEM 1869 című novellához, úgy 11 éve. A Nagyapa dala volt az, amiből neveket átvettem, mint Sterlichter zászlós, aki pisztolygolyónak szaladt. Aztán a Tarnay gróf szép, szőke lánya miatt sort. Oszkay báró, aki kardjába dőlt az ősi Oszkay ház padlatán. Utólag is köszönöm.
Amikor meglett a három írás, ami leánykori nevén SOSEMVOLT SZERELEM 1869 illetve 1939 és A BICIKLI névre hallgatott, akkor mondtam Aliznak: ebből lehetne egy kis korrajz, kiegészítve más írásokkal. Egy olyan könyv, ami nem regény, nem is novelláskötet, inkább történetek laza szövedéke a szerelem mentén.
-Kellene még valami összekötő – mondta.
Ez lett a Steiner család. Mindig ők a szereplők vagy szerepelnek a történetben. Különböző korokban, úgy 30 éves lépésekkel.
-Még legalább három rész kell- döntöttük el és úgy lett.
Az első lépés volt, hogy az 1869 novellát átnéztem. Aztán hozzátettem, elvettem, több leírás kevesebb párbeszéd. Szomorú szép szerelem, ahol a vagyon, a hatalom nem ér semmit, mert csak az érzelmek vannak. Vakítóan, takarva a valóságot. Nem is tudom, a nyelvezet csak úgy jött. És a jelen idős cselekmény, amiből vissza-visszaléptem a múltba. Néha olyanokat írtam, mint a szemes tojás, tükör tojás helyett. Aztán a leírás a Degenfeld féle tokaji furmintról. Ami akkor ott volt párásan a pohárban és azt éreztem a kortyokban, amit leírtam. Mintha ott lettem volna. Mert igazából higgyétek el ott is voltam. Aztán jöttek a párbeszédek. Anna és András találkozása. Nagyon könnyű volt írni. Benne voltam a korban, a pislákoló gyertyák között és jött minden magától.
Az 1903 ötlete azon kívül, hogy abba a korban kellett játszódni, mivel a következő 1938-ban történik, egy képnek köszönheti létrejöttét. Az én egyik mániám az Erzsébet híd. Volt idő, mikor kijártam a Gellért-hegyre és ott ültem egy padon, jobbra az Erzsébet híd előttem a Duna, fülemben, lelkemben a Város moraja, szívhangja. Néha órákig. A régi Erzsébet híd képeket imádtam. Szép volt, talán akkor a világ legszebb hídja. Középső pillér nélkül, mert magyar mérnökök megcsinálták. A facebook-on valaki megosztott pár képet a régi Erzsébet hídról. Akkor utánanéztem mikor épült, hogyan, kik készítették. És az ötlet megmaradt, aztán jött a többi hozzá, sok sok barna zacskón, amin szoktam jegyzetelni két cabbage savoy azaz kelkáposzta között. A folytatás, hogy Anett grófnő családja örökli a Sasváhry nevet, birtokot. Két testvér, akik közül András lesz az 1938-as rész szereplőjének az apja. A másik meg építi a hidat. Néztem sok sok oldalt, hogyan is épül egy híd. Mi kell hozzá, különösen az Erzsébet hídhoz. Valódi neveket is használtam, valódi személyeket, mint Czekelius Aurél aki eldöntötte legyen meg a híd. Eredeti helyszínek, mint az Orfeum , a Follie Caprise mulató, mind léteztek akkor. Sok minden megvolt, csak még a bonyodalom, az izgalom hiányzott. Egy filmet néztem a BBC-n, ami két testvér viszályáról szólt, ahol az egyik úgy segítette látszólag a másikat, hogy az tönkrement. Ez volt a kulcs. András a birtok, a vagyon miatt, kisemmizi Istvánt, akit ez nem érdekel. Ehhez pedig mi a legjobb eszköz: egy gyönyörű nő. A cselekmény megvolt. Eredetileg István a Duna ugrott volna bánatában az Ő hídjáról. Mégse lehetett. Annyira fiatal, akkora tudása van, nem tehetem meg. Ezért került Skóciába. Mert már akkor terveztem egy könyvet vele. Vagy a családjával.
-Úgy kellene megírni a részeket, hogy mindegyik az adott kor nyelvén szóljon. Egyszerű nem? – mondta Aliz.
Persze. Illetve nem. Mert igaza volt. Csak nem egyszerű. Amikor benne voltam, akkor érdekes módon magától jött az olyan mondta, mint Nagyságtok figyelméért esengek! vagy Cédula jelzi a helyt, tessenek foglalni. Amikor István késve megérkezik és Amélia grófnő azt mondja: Nem szép dolog ennyi jó embert hátrányba hagyni. És a többi. Gelén főépítőmester beszélgetése Istvánnal, volt a kedvencem. Lovassy gróf figurája a leghálásabb. Amélia grófnőé a legszívszorítóbb. András grófé a legszánalmasabb. A legnagyobb dicséretet Évától kaptam, aki egy élő interjú során azt mondta:
-Gyuri én nem tudom, hogy így beszéltek-e az emberek, de ahogy leírod, neked elhiszem!
Köszönöm! A történetet úgy kellett alakítani, hogy 1903 október 10. legyen a vége, mert ekkor avatták fel az Erzsébet hidat. Azt olyan pompázatosra akartam írni. Hogy pont ellenpontja legyen István összeomlásának. A végén semmi nem lett belőle, jobbnak éreztem azt, ahogy István elmegy és bátran tekint új jövője felé, mert arra KELL mennie. Tudtam, hogy a történet most véget ér, ám majd folytatódik.
Az 1938 novella az volt az, ami mindig is a könnyes rész nekem. Az én imádott Pestemen tettünk egy nagy sétát 2009 nyarán Alizzal, a Belvárosban kóborolva napfényes utcákon, tereken, zsivajgó emberek között, kijutva a Dunához szembetalálkozva a Várral és csak állni, mondani: ilyen nincs. Mindig ezt mondani, mert tényleg nincs. Eggyek voltunk a Várossal. A szívverésünk azonos volt. Pestiek voltunk. Amikor hazaértünk, megpróbáltam leírni. Ez lett az a hosszabb rész, a pesti emberekkel, a libacombbal és más bejövő képekkel a Hyppolit , a lakáj filmből. Rezeda kocsma, Tóbiás kocsis, a sör csillogóan kúszó habja és a libacomb. Aztán a többi. Cseh Tamás Nagyapa dala is eljött. Az élet és a halál, ami mind Pest. Ezek után indult az ifjabb Steiner András története. Akinek az apja elveszejté saját öccsét a vagyonért. Amit ekkorra már elherdált. Az alaptörténet, az András és a sokkal fiatalabb feleségének a konfliktusa. Amikor a férfinak fogalma sincs, mit akar a nő, mit szeretne és tönkretesz mindent. A visszamegyek a múltba forma, az itt is alkalmazott írásmód volt. Zsákai Juci a férjes asszony története az személyes vonatkozással is bír. Aztán az Istennő megjelenése. Ez a rész most is úgy érzem, kilóg egy kicsit. Csak nagyon szerettem volna, ha benne van. Az egész miatt, nem András monológja miatt. Ez egy tisztelgés minden okos és szép nő előtt. Akik mindent megérdemelnek, csak nem mindig kapják meg. Én szerencsés vagyok, sok ilyen Istennőt ismerek Rita, Klára, Eszter, Anita, Magdi és eggyel már 15 éve együtt élek, Aliz. Tasnádi Klára tombolós története pont azért kellett, hogy utána érthető legyen, mennyivel másabb egy igazi szerelem. Mennyivel szebb és felelősségteljesebb. Amikor András visszajön a halálból, mert a szerelem visszahozza. A harc és a remény teszi lehetővé a várt boldogságot. Amit pont András ront el, mert nem képes hinni. Görcsösen le akarja láncolni a boldogságot, ami pedig csak szabadon létezik. A szerelem erejében.
Ezt a részt szerettem talán a legjobban írni. Mint a 30-as 40-es évek magyar filmjeinek lelkes rajongója, azt a nyelvet, viselkedést, kort nagyon szeretem. Bármit írni abban a korban, az jutalom nekem. Nem is gondolkodtam, hogy „áttegyem” abba a korba a nyelvet, jött magától. Sokan mondták azóta, András nem ilyen véget érdemelt volna. Nem volt más lehetőség. Akkor még nem gondoltam, hogy Steiner András lánya, Paula, Anna a felesége és az akkor még csak édesanyja méhében lévő gyerek újabb könyvekben fognak szerepelni. A lehetőség itt is nyitva maradt. Ahogy Aliz mondta:
-Tudtad te azt, csak nem sejtetted.
Meglehet. Egyszer talán írok egy 30-as években játszódó könyvet. A tervezett tizenháromba beleférne. Addig maradnak a részletek. Mert mint mondták, manapság az ilyen régies mesékre nem kíváncsiak az emberek. Én azonban mindig az emberekben hiszek és nem a jósokban, akik megmondják a frankót. Egy író elsősorban magának ír, saját örömére. Aztán meglehet, vannak olyanok, akiknek tetszik a mosolygó múlt, a virágszálas csókos szerelem is.
A következő alkalommal a másik három novella története jön. Azzal a villámcsapással, ami következtében Megyeri Norbi megjelenik az 1978-as novellában és élete legnagyobb szerelmét éli át. Jön az új Erzsébet híd, és hogy miért is jön? Aztán A bicikli novella átalakulása 2002-vé. Meg hogy mi maradt ki és miért. Egy számomra fontos novella, ami 1982 címen lett volna. Most várja, egyszer bekerül valahová. A helyét már tudom, a nyolcadik könyvem része lesz. Biztosan.
Olvassatok mindennap!