Nem volt 1962 című novella. Eredetileg.
Egy 1952-es novella szerepelt jegyzetekkel, kitalálva, első és utolsó mondattal. Nicholas-Miklós volt a főhős, az Erzsébet hidat építő Steiner István fia, aki Skóciában születik. Eredetileg azt terveztem, hogy István, Steff új életéről írok. Csak nem állt össze. Megérkezik Skóciába, dolgozni kezd. A megcsalás, a bánat eszi a lelkét. Aztán jön egy vörös skót leány Shilagh és megváltozik minden. Nem gondoltam, hogy ebből egy regényt ki tudok hozni. Shilagh egy az egyben Laura Main skót színésznő, aki az itt Britanniában népszerű Call the Midwife! sorozatban Bernadett nővért alakította,aki aztán az orvos, Dr. Turner felesége lesz és Shilagh Turner néven szerepel tovább. Mindig ő beszélt, őt láttam. Ahogy lenni szokott. Elkezdtem írni az 1952 novellát. Úgy nagyjából be volt lőve hány oldal legyen. Aztán írtam. Munkába menet néha mondtam Aliznak, még ezt beleírom. Jó, de akkor mi lenne, ha Miklós… és ez így ment. Már a megadott oldalszámnál tartottam, amikor rájöttem, bakker az 1952 helyett éppen 1932-ben vagyok és Jamaicában. Ekkor álltam le. Ez így nem oké. Leültem vagy öt percre egy adag Famous Grouse-szal a kezemben és előadtam a problémát Aliznak. Aki azt mondta:
-Akkor az egy másik könyv. Más?
Én meg ültem és nem értettem, hogy a fenébe nem jutott ez NEKEM eszembe? Aliz akkor visszatért az arcápolás koreai kence-ficékkel című youtube műsorához, én meg kortyoltam és egy papíron kezdett alakulni, milyen is lesz az 1952, mint regény! Hű de jó! Komolyan boldog voltam. Aztán a mosoly lefagyott, mint ASZI, a laptop néha, kizárólag mentés előtt. Akkor most mi lesz helyette? Mert az 1978, Norbi az megvolt akkor. Kicsit még fésülés előtt. A BICIKLI novella, mint 2002 már tervben, az alap, ami alapján megírom, az is megvolt. Na ja! Honnan akasztok le egy új történetet 1952 körül? És miről? És kivel? A véletlen hozta, hogy a frászbúk, mint óramániásnak felhozott egy új Tissot órát. Egy kis svájci alpesi hangulattal, meg Zürich képével. Ez jó. Svájc. Oda menekül Anna, Steiner András megözvegyült fiatal felesége. Akkor ez az 1938-hoz kapcsolódik. És innen már jött minden. A gyerek, aki már Svájcban születik, Julius-Gyula. Ekkor még 1960 körül volt a cím. Valamit kellett Gyulával kezdeni. Hazahozni a 60-as évek Magyarországára. A híd! Azt tudtam, mert ugye az Erzsébet híd az mánia nálam, hogy 1964-ben adták át, novemberben. Julius sorsa eldőlt, Ő is hidat fog építeni. Kis kutakodás és szépen jöttek a mozaikok, amik alapján felépült az egész. Egy kis elhárítás, „vigyázunk a mérnök úrra” dolog belefért. Tapper mérnök figurája berobbant, mikor úgy negyvenkettedszer néztem a Trónok harca részeit. Jeremy Flynn, mint Bron a zsoldos, az pont Tapper mérnök. Aki él, remek szakember, de ugye a nők, azok jobban érdeklik. Mint Szabó Győző a Valami Amerika című filmben. Tapper mérnök és Julius anyjának a kettőse a kedvencem. Mindig. Nagyon szerettem azt a párbeszédet, ahogy elképzeltem a helyzetet. Most is mosolygok. Mint amikor Betty és Gyula beszélget a novella végén. Valahogy el kellett jönnie Julius-Gyulának Magyarországról. Nagyon jól jött, hogy „vigyáztak rá”. Betty jött, látott és megoldott mindent. Mert Ő ilyen.
Ekkor már a lánykori nevén 1952 novella átalakult A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ című könyvvé és Betty ott már megszületett. A kispárna rész, amikor beleveri a fejét Julius fafejűsége miatt, az valós helyzet volt. Legcsinosabb főnöknőmnek volt egy kispárnája, ami nélkül nem beszélt velem. Szükség is volt rá. Köszönök mindent Gabi! Amúgy a kispárna az Betty védjegye lett, A VESZETT ÜGY című könyvben is szerepel, minden Betty könyvben ott lesz. /ötöt terveztem, a gerincén szép kalligrafikus betűkkel, a végén egymás mellé téve összeáll a BETTY felirat! Imádom!/. A novella elkészült. Aztán javítások, kisebb viták Tapper mérnökről, pár pontosítás kolbász ügyben és Terus ügyében, fizetések és a többi, ugye én akkor, amikor a történet játszódik 3 éves voltam, a pelenkám színére emlékszem, a többi kicsit homályos. Amúgy fehér volt. Egy ideig.
A következő novella az 1978 volt. Ezt nagyon nagyon gyorsan írtam meg. Mert szerettem volna egy Norbi novellát, ami kiegészíti A JÓEMBER című könyvet. Amiből többen hiányolták Melinda és Norbi szerelmének bővebb leírását, volt aki szerint írhatnék egy külön könyvet is erről. A másik, a Mi lett szülőkkel? kérdés volt. Erre az AJÁNDÉK című novellás kötetben írtam egy választ, mint a Norbi könyvek lezárását. 13+1 könyvként egy Melinda-Norbi szerelmeskönyv, nem tudom. Bármi lehet. Viszont Kata szerepeltetése az mindenképpen ott volt nálam. Valóban volt ez lány Norbi itthoni életében, aki teljesen megváltoztatta a srácot. Persze, nem Kata volt a neve és nem úgy nézett ki, mint ahogy én leírtam azt a nevezetes találkozáskor András lakásán. Azt vegyük önéletrajzi mozzanatnak. Aztán Norbi elvesztette a lányt, mert hazudott neki. Az a része úgymond eredeti. A Vágtázó Halottkémek koncert és utána a szakítás. Nem tudom így történt-e, tény utána volt egy kis összeütközés köztünk és pár hónapig nem találkoztam Norbival. Elvitte Katát a Tátrába egy olyan hotelba, ahová halandó emberek nem járhattak. Akkor lépett le a lány. Mert tudta Megyeri Norbival kimehet, senki nem nézi, mi van nála. És onnan át az NSZK-ba, le volt szervezve, csak Norbi nem tudta, ő most csak eszköz, kap cserébe egy szép éjszakát. Nagyon kibukott rajta. Megérdemelte? Talán igen. A Kata epizódot mindenképpen szerettem volna megírni. Csak ugye az egyensúly. Az kellett. Ezért jön a balatoni buli az elején. Aminek az első mondata sokáig bolyongott a fejemben. Nagyon ütőset akartam, pofátlant, amilyen Norbi is volt némelyik lánnyal. Aztán megvolt:
-Mi a neve a lánynak?
Na ez aztán erős! Aliz szerint ezért minden nő fel fog pofozni és meg is érdemlem. Szerinte, ha neki ilyet mond egy srác vagy férfi, akkor „tört mogyoróval” távozik. Anyósom, Zsuzsa, az Egyes Számú Olvasóm ki is akadt rendesen. Azt mondta:
-Ilyet mondani is sok! Nem hogy leírni?!
Szóval jó lett. A sok szereplő, a leírások, hogy kinek milyen apukája, anyukája van, aki lehetővé teszi azt az életmódot, amit a potentát gyerekek éltek, az mind kellett, hogy akik nem éltek akkor tudják, vannak dolgok, amik csak átalakulnak, ám nem vesznek el. Vass Klára egy az egyben egy volt kolléganőm az első könyves munkahelyemről, néha Szundinak is hívtuk a Szakiskolán, mert rendszeresen bealudt az előadások alatt. Az én jegyzeteimet használta, amúgy az egyik legszebb alvó nő volt, akit valaha láttam. Ébren meg… Nagyon okos, nagyon szép és valóban Klára. Normális családból való, nem Norbi osztály. Vele talán majd a kilencedik könyvemben találkozhattok újra, aminek persze a három lényeges része megvan, a címe CSAK EGY NYÁR VOLT, az első mondata :
-Sárga borítón volt egy sárga kocka, nem tudja melyik könyv?
És persze az utolsó mondat is leírva. Meg úgy 46 oldal, de ki számolja.
Vissza 1978-hoz. Norbi akkor nagyon boldog volt Katával. Aki ugyan nem fodrász volt, hanem kozmetikus. Viszont tényleg egy két szobás lakásban éltek négyen a hetedik kerületben. Amit ott leírok az akkori munkásosztály helyzetéről, a lakáshoz jutás kilátástalanságáról, hogy már akkor sem lehetett Magyarországon csak munkával elérni semmit, azt én is átéltem. Nekünk udvari 33 négyzetméteres egy szobás lakás, körfolyosós, ahogy Andrásé, hiszen én is ott laktam. A konyhában. És a haverok, ismerősök java része ugyanilyen tökömtudjamilesz helyzetben élt. Azt gondoltuk, majd főiskola vagy egyetem segít a dolgon. Mikor apám 51 évesen az érettségim előtt egy évvel meghalt, akkor borult minden terv. Anyám rengeteget dolgozott, hogy csak tanuljak, viszont a nappali tovább tanulás elúszott, részben miattam. Maradt a levelező. Harmadszorra sikerült. Biztos vannak olyanok, akik ezt másképpen élték meg. Akkor is volt KÉT Magyarország vagy talán több is. Ahol Norbi és a többiek éltek, az nagyon messze volt a valóságtól. Ezt próbáltam a saját emlékeim segítségével megírni. Az onkológiai osztályon lévő két hónap, az megváltoztatta Norbit. Először megijedtem, azt hittem beteg. Aztán mesélt. Fogta a korsót nézett maga elé és csak mondta. A történeteket. Amiknek sosem volt happyendje. Csak a halottak. Hetekig ette magát rajta. Ezt is meg akartam írni. Remélem sikerült. A Norbi novella kettő nap alatt lett készen. Mert megvolt a fejemben. Aztán jöttek más részek, amik bekerültek, aztán kikerültek. Ahogy lenni szokott.
A 2002 című novella, ami eredetileg A BICIKLI címen szerepelt, volt a legkűzdelmesebb . Ebből volt meg a legtöbb. A felépítése. A mondatok. A cselekmény. A két szálon futó cselekmény. Az egész egy kedves kolléganőm által elmesélt történet. Meg én. A születésem percre pontosan, ahogy elmesélték nekem. Én voltam a „harmadik kísérlet”, hogy így mondjam. Az első kettő nem járt sikerrel. Nagyon kockázatos volt, most már tudom. Anyám apámat akarta visszahozni egy gyerekkel, mert tudta, apám akkor nem hagyja ott. Nem is hagyta. Vagy tízen évesen apám munkahelyén egy kolléganője „kedvesen” mutatott egy nagyon szép nőt, hogy majdnem ő lett az anyukám. Nem értettem, ezért megkérdeztem a fatert, miért lett volna jó, ha az a néni az anyukám. Pofon vágott és soha többé nem beszéltünk róla. Nálunk ez így ment. Ettől még felnőttem. Igaz nem lettem normális, de ez nem is ennek köszönhető. A felmerülő részletek Istvánnal, azok velem történtek meg. Azt kivéve, hogy a mai napig nem tudok biciklizni. Ezért az a Bakancslistás álom, hogy Meg Ryan-nel biciklizem és széttárt kézzel gurulunk a napfényt élvezve, emiatt elmarad. /Az angyalok városa című filmben van a jelenet. Akinek van szíve az nézze meg/. Anna története jórészt a kolléganőm története, persze van benne változtatás, mert úgy láttam jónak. Tetszett neki és nem kiabálta le a fejem, pedig abban nagyon jó, nem kicsit, kis híján szemtől szembe, olyan magas. A végével volt gond. Ami nálam úgy ér véget, hogy István meghal és Anna érzi a szélben István simogatását.
-Muszáj, komolyan muszáj minden szerethető szereplőt megölni? Nem lehetne egy kicsit pozitívabb vége? – kérdezte Éva és fogta a fejét, rendszeresen megteszi, mikor velem beszél, néha tiszta Gabi, a volt főnöknőm, talán jön egyszer egy kispárna is.
Aztán szerintem összebeszéltek, mert Aliz és Zsuzsa ugyanezt mondta. Akkor bedurci jött. Ne már! Sunset, meg pina collada, meg shiny happy people? Aliz azt mondta, kihagytam a kis napernyőt a pohárból. Hm. Zsuzsa szerint István nyugodjon békében, az a lány meg kapjon már valami reményt. Na jó! Emlékszem nagyon mérges voltam! Aztán a szabadnap előtti este leültem és írtam egy plusz részt, Tamással és egy biciklivel. Egy olyan érzéssel, ami talán már csak tényleg könyvekben van manapság. Hajnali háromkor egész jónak tűnt. Másnap reggel 8-kor már tudtam mi kell még és mi nem. Aztán írtam egy olyan részt, ahol István nem hal meg és együtt lesz a végén Annával. Igaz, ezt az ötletet már elvetettem, mondván ugyan ki hiszi el, hogy egy 20 évvel fiatalabb nő egy idősebb pasit választ? Meg beleszeret? NE már!
-Matekból nem voltál sosem jó – mondta Aliz és visszavonult bekuckózni az ágyba.
Akkor leesett. Ő 19 évvel fiatalabb nálam. Bakker! Hm. Szóval megírtam. Elküldtem az A,B és C változatokat. Aztán maradt a B, amit olvashattok is.
Végül, ami kimaradt. Lett volna egy 1982-es rész. KATONADOLOG címmel, ami a Magyar Néphadseregben eltöltött 536 nap egy része lett volna. Ez is készen volt, gondoltam egy kicsit átírom, néhány dolog ki, néhány be, ahogy azt kell. Csak sehogy se passzolt a könyvbe. Nem azért, mert a mesefolyamot megakasztotta volna. Mert ugye ez egy novellás kötet, nincs folyam, csak kapcsok, lazán. Ahogy Szlavicsek Judit írónő találóan megfogalmazta, horgok, amibe a történet fonalát lehet akasztani. Sehová nem tudtam betenni. Kicsit írtam hozzá. Akkor sem stimmelt. Volt egy változat, hogy a 2002 fel lett hizlalva általa, ez volt a legrosszabb variáció. Aztán döntöttem, kimarad. Aliz már az első ismertető után azt mondta, ide most nem kell. Majd később. Ezért ezt a történetet nem olvashatjátok csak úgy a kilencedik könyvemben, ami elvileg HÁTAT A FALNAK címmel várakozik. Viszont vázlata van, pontos fejezet beosztása, meg minden. Első és utolsó mondat. Még a végén lesz belőle valami. Ez nem fenyegetés!
Még valami. A borító nagyon jó lett. Müller Peti, a zseni, eltalálta a dolgot. Volt némi kardoskodás a kard körül. Aztán ez lett. Münz András a Srácok vagyis a könyveim nevelője, alakítója hozta a rózsából eredő vércseppeket. Összeállt és szép borító lett.
Ami a könyvnél nem volt jó: nem lett egyértelmű, EZ NEM REGÉNY! Hát novella egy laza szálon, két kapoccsal, horoggal a Steiner családdal és az ánglius csudakarddal,a Wilkinsonnal. Kellett volna egy családfa, amin jobban látszik ki kicsoda. Hat különböző történet, tehát sok a szereplő. Minden történet után lehet feledni az előző neveket. Ezektől függetlenül nagyon szeretem a könyvet.
-Bitang jó filmeket lehetne belőle csinálni!
Ezt többen is mondták, legyen úgy. Én mindenben benne vagyok.
A következő részben A VÉR NEM VÁLIK VÍZZÉ című könyvemről lesz szó. Hogyan is született? Hogyan haladt? Hogyan váltott irányt? Hogyan is került egyre messzebb a vége?
Olvassatok mindennap!
Az elmaradt Családfa!
| Gróf Sasváhry András | Gerhardt von Steiner-Grueneberg /Anett öccse/ | ||||
| felesége: Anett von Steiner-Grueneberg | felesége:Tapolczay Keresdy Flóra | ||||
| fiúk: Gróf Sasváhry Tamás (elhunyt 5 évesen) | fiúk: Gróf Sasváhry-Steiner András | fiúk:Gróf Sasváhry-Steiner Isván | |||
| felesége:Zalavári Takács Amália | felesége:Shilagh McColl | ||||
| fiúk: Ifj. Gróf Sasváhry-Steiner András | fiúk:Nicholas Steiner | lányuk: Suranne Steiner (elhunyt 3 évesen) | |||
| felesége: Csákány-Szabó Anett | felesége:Kovács Mari | ||||
| új felesége:Mérgessy Anna | |||||
| lányuk:Steiner Paula | |||||
| fiúk:Julius von Steiner |